Zichy István
Zichy István

2020. október 20. Kedd

Zichy István, zichi és vásonkeői gr.

történész, festőművész, grafikus

Születési adatok

1879. március 31.

Bábolna, Komárom vármegye

Halálozási adatok

1951. január 11.

Aba, Fejér vármegye


Család

Felesége: Yull Erika festőnő.

Iskola

A bp.-i Mintarajzisk.-ban, Münchenben Hollósy Simonnál, a nagybányai művésztelepen, végül a párizsi Julian és Colarossi Akad.-n tanult (1897–1900-as évek), később a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. és az ural-altáji népek ősműveltsége tárgykörben magántanári képesítést is szerzett (1931). Az MTA tagja (l.: 1925. máj. 7.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaálítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A bp.-i Szépművészeti Múz. M. Történelmi Képcsarnokának vezetője (1913–1919); közben az. I. vh.-ban önkéntesként az orosz fronton szolgált (1914–1916). A Tanácsközt. idején részt vett a bécsi ellenforradalmi szervezkedésben (1919), a proletárdiktatúra bukása után Horthy Miklós fővezérségén h. kormánybiztos (1919–1920), majd a vezérkari főnökségen szolgált (1920–1934). Az Orsz. M. Történeti Múz. főig.-ja (1934–1944), németellenes magatartása miatt az ország megszállása (1944. márc. 19.) után nyugdíjazták (1944. jún.). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1931–1944). Az MTA Néptud. Biz. előadója (1929–1945). A Felsőház tagja (1935–1942). A II. vh. végén családjával divényi birtokára vonult vissza (1944–1945), a II. vh. után a csehszlovák hatóságok Mo.-ra toloncolták (1945). miután bp.-i lakása a főv. ostroma idején megsemmisült, Abára költözött. – Művésznek készült, elsősorban grafikákat és fametszeteket alkotott; 1906-ban Bp.-en gyűjteményes kiállításon mutatta be munkáit. Az 1910-es években felhagyott a művészi pályával, érdeklődése a m. őstörténet, ill. régészeti és művészettörténeti kérdések felé fordult. Történeti, régészeti, nyelvészeti és néprajzi források komplex vizsgálata alapján jelentős eredményeket ért el az eurázsiai lovasnomád népek ősműveltségének feltárása terén. – A M. Néprajzi Társaság elnöke (1935–1944). – Az Archaeologica Hungarica társszerkesztője (Fettich Nándorral, László Gyulával, 1934–1944). A Bibliotheca Humanitatis Hungaricis (1936–1944) és a Folia Archaeologica c. sorozatok szerkesztője (1939–19

Főbb művei

F. m.: A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. (Bp., 1923
hasonmás kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2005)
Levédia és Etelköz. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1926. jan. 4.
Akadémiai Értesítő, 1926)
A Képes Krónika miniatürjei viselettörténeti szempontból. (Petrovics Elek Emlékkönyv. Bp., 1934)
Adatok a XVII. századi magyar nemesség műveltségtörténetéhez. (Berzeviczy Albert Emlékkönyv. Bp., 1934)
A steppék régi lovasnomádjai. (Bp., 1936)
Magyar őstörténet. (Bp., 1939)
Az eurázsiai lovasnomád műveltség kérdéséhez. (Bp., 1939)
Lorántffy Zsuzsanna állítólagos arcképe. (Művelődéstörténeti füzetek. 3. Bp., 1943)
Adatok egy XVII. századi katolikus főúri család történetéhez. Öregebbik Z. I. gróf. (Bp., 1943)
The Origins of the Magyar People. (A Companion to Hungarian Studies. Bp., 1943)
Napló. Részletek. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Keserű Katalin. (Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve, 1992).

Irodalom

Irod.: Gróf Z. I. bemutatkozó kiállítása. (Vasárnapi Ujság, 1906)
Beck Ö. Fülöp: A gödöllőiek. (Nyugat, 1909)
Szabadi Judit: A magyar szecessszió művészete. (Bp., 1979)
G. Szabó Zoltán: Gróf Z. I. tudományos és művészeti hagyatéka. (Magyar Múzeum, 1998)
Basics Beatrix: Z. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013