Zöld Sándor
Zöld Sándor

2021. március 7. Vasárnap

Zöld Sándor

politikus, orvos

Születési adatok

1913. május 19.

Nagyvárad, Bihar vármegye

Halálozási adatok

1951. április 20.

Budapest

Temetési adatok

1957. június 1.

Budapest

Kerepesi út


Család

Sz: Zöld Sándor cipész, kőműves, Kubányi Anna. Nagybátyja: Kubányi Ferenc, a Tanácsköztársaság idején a Diósgyőri Vasgyár munkástanácsának tagja, Kun Béla és Hirossik János utasítására politikai megbízottként dolgozott. F: 1942-től Vékony Rózsa zöldkeresztes nővér. Fia: Zöld Sándor (1943–1951); leánya: Zöld Anna (1945–1951).

Iskola

Családja a trianoni békeszerződés után Berettyóújfaluba költözött. Elemi és polgári iskoláit Berettyóújfaluban, középiskoláit Karcagon és Kecskeméten végezte (1931-ben Kecskeméten éretts.), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1939).

Életút

Az illegális KMP tagja (1932-től). A Márciusi Front debreceni csoportjának alapító tagja, a Tovább c. folyóirat három számának szerkesztője (1937). A Berettyóújfalui Kórház Belgyógyászati Osztálya szigorló orvosa (1940. okt. 23.–1942. nov. 19.), segédorvosa (1942. nov. 19.–1944. márc. 27.), alorvosa (1944. márc. 27.–1944. okt. 19.), a nyilas puccs után illegalitásba vonult.

 

A II. világháború után Bihar vármegye főispánja (1944. nov. 18.–1944. dec. 23.). Az MKP Bihar Vármegyei Bizottsága alapító tagja és titkára (1944. nov. 27.–1944. dec. 1.). Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a Belügyminisztérium (BM) politikai államtitkára (1944. dec. 23.–1945. júl. 15.), az MKP KV Közigazgatási Osztálya (1945. ápr. 15.–1945. dec.), az MKP KV Közigazgatási és Közgazdasági Osztálya vezetője (1945. márc.–1946. nov.). Az MKP, ill. az MDP Nagy-Szegedi Bizottsága titkára (1946. nov.–1948. okt.). A BM adminisztratív államtitkára (1948. okt. 30.–1950. jún. 23.), belügyminiszter (1950. jún. 23.–1951. ápr. 20.). Az MDP KV póttagja (1948. jún. 14.–1949. szept. 3.), tagja (1949. szept. 3.–1951. ápr. 20.). Az MDP PB tagja (1950. máj. 31.–1951. ápr. 20.).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Berettyóújfalu, 1944. dec. 1.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Hajdú és Bihar vármegyék Debrecen törvényhatósági jogú várossal, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Csongrád és Csanád vármegyék Szeged és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú várossal, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Magyar Függetlenségi Népfront, Hajdú-Bihar megyei lista, 1949. máj. 15.–1951. ápr. 20.).

A magyar munkásmozgalom-történet egyik jelentős, tragikus sorsú személyisége. Kállai Gyula (1910–1996) szervezte be az illegális KMP-be, ahol előbb baloldali szimpatizánscsoportokat alapított, majd bekapcsolódott a korabeli hivatalos ifjúsági mozgalmakba: a Bihar vármegyei Egyetemi Kör titkárává (1933), az orvostanhallgatók Csaba Bajtársi Egyesülete vezetőjévé választotta (1934). Kezdeményezésére az Egyetemi Kör az úgynevezett II. Debreceni Diétán (1936), majd a Márciusi Front helyi szervezetének egyetemi ifjaival együtt a földosztásról és a demokratikus jogok szélesítéséről országos igényű reformprogramot fogalmazott meg (1937). 1938-ban a szervezet Tovább című folyóiratát szerkesztette (a lapot azonban három szám megjelenése után betiltották.) Politikai tevékenysége miatt az egyetem rektorától szigorú megrovás büntetést kapott (orvosdoktori oklevelét ezért csak 1939-ben szerezhette meg.)

 

A II. világháború után mint Bihar vármegye főispánja jelentős szerepet játszott a helyi államigazgatás újjászervezésében, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a Belügyminisztérium (BM) politikai államtitkárává nevezték ki. Pártközi alku részeként – a gyömrői kommunisták által elkövetett politikai gyilkosságok kivizsgálásának nem nevesített felelőseként – államtitkári megbízatásából 1945. júl. 15-én felmentették. A két munkáspárt egyesítésekor visszakerült a BM-be (adminisztratív államtitkárként, 1948. okt.-ben). Új beosztásában elsősorban az ő nevéhez fűződik a tanácstörvény megalkotása és a tanácsok létrehozása. A Rajk-perben történt letartóztatások miatt megüresedett egyik helyre tagként kooptálták az MDP PB-be, majd Kádár János utódaként belügyminiszterré nevezték ki (1950. jún. 23-án).

 

Az MDP PB 1951. ápr. 19-i ülésén erőteljes politikai támadást intéztek ellene. Rákosi Mátyás és Farkas Mihály kifogásolták, hogy az 1950. okt. 22-én tartott tanácsválasztásokon több helyen volt horthysta tisztviselőket is beválasztottak a testületekbe. Bírálták azért is, mert a belügyi dolgozók összetétele nem a kívánt mértékben változott, és a minisztériumi munka színvonala sem javult. Bűnéül rótták fel továbbá, hogy a Márciusi Front korábban már őrizetbe vett tagjaival (Donáth Ferenc, Losonczy Géza) szoros baráti kapcsolatban állt. A vélhető letartóztatás elől az öngyilkosságba menekült, de előtte édesanyját, feleségét és két gyermekét is agyonlőtte. Más vélemények szerint szembeszállt az elfogására érkező államvédelmisekkel. Halálának körülményei máig sem tisztázottak.

Emlékezet

Az MDP KV halálának nyilvánosságra hozatala előtt megfosztotta minden párttisztségétől, és visszavonta belügyminiszteri megbízatását. Politikai rehabilitálására 1957-ben került sor. A Berettyóújfalui Kórház központi épületén emléktábláját helyezték el (1965). Nevét vette fel a Berettyóújfalui III. sz. Általános Iskola (1966), és róla nevezték el a berettyóújfalui Zöld Sándor Kórházat (1972. nov. 4-én). Szegeden (1977) és Debrecenben utcát neveztek el róla. Írásai egy része Kubányi András álnéven jelent meg.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1948).

Főbb művei

F. m.: Tisztogatás és leépítés a közigazgatásban. (Társadalmi Szemle, 1946)
A helyi tanácsok megválasztása Magyarországon. (Állam és Közigazgatás, 1950)
A helyi tanácsok feladatai. A tanácsválasztás kérdései. (Bp., 1951)
A helyi tanácsok megalakulása, működése és szerepe a kelet-európai népi demokratikus országokban. (Az MDP Központi Előadó Irodájának előadásai. 5. Bp., 1951).

Irodalom

Irod.: Egy kiváló kommunista emlékezetére. (Népszabadság, 1964. máj. 20.)
Gódor Ferenc: Tisztelettel adózunk a harcos forradalmár, dr. Z. S. elvtárs emlékének. – dr. Z. S. emléktáblája a Berettyóújfalui Kórház falán. (Alföld, 1965)
Sárközi István–Szücs Ernő: Egy kiváló kommunista életútja. Dr. Zöld Sándor-emlékkönyv. (Berettyóújfalu, 1976)
Tóth Pál Péter: Metszéspontok. A Turultól a Márciusi Frontig. (Bp., 1983)
Z. S. írásaiból. Közli Bényei József. (Debreceni Szemle, 1983)
Köves Rózsa: Z. S. emlékezete. (Magyar Nemzet, 1983. máj. 19.)
Köves Rózsa: Z. S. és a Tovább. (Magyar Nemzet, 1988. máj. 19.)
Hegedűs András: Rendhagyó életek. Szubjektív reflexiók. (Bp., 1994)
Majtényi György: Z. S. tragédiája. Emlékezés, emlékezet, egy történet elbeszélése. (Megtalálható-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. Szerk. Bódy Zsombor, Horváth Sándor, Valuch Tibor. Bp., 2010)
Hámori Péter: Z. S. titokzatos halála. Megelőző lövések. (Heti VG, 2011. 16.)
Bank Barbara: Családirtó belügyminiszter. Z. S. halála. (Történelemportál Magazin, 2014).

Irod.: Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűjteménye. Szerk. Rácz János. (Szeged, 1973)
Baranyi Béla–Bényei József–Bényei Miklós: „Szóljatok róla, hogy el ne tűnjön nyomtalan…” A forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő, elhunyt Hajdú-Bihar megyei harcosainak életrajzkötete. (Debrecen, 1976)
A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. (Szeged, 1987)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/phpcQhLJH.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020