Család

Sz: Zsofinyecz Mihály napszámos, Mayercsák Józsa. Nyolcan voltak testvérek: Zsofinyecz Ferenc (†1981. márc. 15. Bagdad. Temetés: 1981. márc. 26. Kispest), Zsofinyecz József és Zsofinyecz Imre, ill. Bányai Istvánné Zsofinyecz Júlia, Lipóczi Ferencné Zsofinyecz Erzsébet, Zsofinyecz Ilona és Heilauf Zoltánné Zsofinyecz Terézia (†1941. okt. 6. Kispest. Temetés: 1941. okt. 8. Kispest, Újtemető).

Iskola

Hat elemit végzett, kazánkovács-tanuló (1922), majd vasöntő segédlevelet szerzett (1925). A II. világháború után a kétéves Gazdasági és Műszaki Akadémián tanult (1947–1949?).

Életút

A kispesti Hofherr-Schrantz Gyár (= Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Magyar Gépgyári Rt.) vasöntőtanonc (1922–1925), vasöntője (1925), elbocsátották. A Magyar Siemens-Schuckert Művek vasöntője és uo. szakszervezei bizalmi is (1925–1927), újabb elbocsátása után kisebb budapesti üzemekben dolgozott (1927–1934). Visszatért a Hofherr-gyárhoz, az acélöntöde vasöntője (1934–1944) és szakszervezeti főbizalmi (1939–1944). A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége (1925-től) és az MSZDP tagja (1930-tól). Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után illegalitásba kényszerült. – A II. világháború után az MKP tagja (1945-től). A Hofherr-gyár üzemi bizottságának elnöke, majd az átszervezett Hofherr-Schrantz Traktorgyár Nemzeti Vállalat Korlátolt Felelősséggel (NVKF) munkásigazgatója, ill. vezérigazgatója (1948. márc.–1949. jún. 11.).

Nehézipari miniszter (1949. jún. 11.–1950. dec. 16.), kohó- és gépipari miniszter (1950. dec. 16.–1952. jan. 5.), középgépipari miniszter (1952. jan. 5.–1953. júl. 4.); egyúttal a Kohászati Minisztérium mb. vezetője (1952. dec. 6.–1953. júl. 4.) és a Népgazdasági Tanács tagja (1949–1952). Nagy Imre kormányában ismét kohó- és gépipari miniszter (1953. júl. 4.–1954. okt. 9.). A csepeli Rákosi Mátyás Művek vezérigazgatója (miniszterhelyettesi rangban, 1954. okt. 27.–1956). Az MDP KV tagja (1950. máj. 31.–1956. okt. 31.), az MDP PB póttagja (1950. máj 31.–1951. márc. 2.), tagja (1951. márc. 2.–1954. máj. 30.). A forradalom leverése után az MSZMP tagja (1956. nov.-től), tevékeny szerepet játszott a csepeli munkástanács felszámolásában, ismét kohó- és gépipari miniszterhelyettes (1957. márc.–1962. febr. 10.).

Országgyűlési képviselő (Nagy-budapesti lista, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lista, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.).

A Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szövetsége Központi Vezetősége tagja (1957–1975).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB és a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szövetsége nevében Kapolyi László ipari miniszter, a barátok és a család nevében Hornyák Nándor búcsúztatta.

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemérem (ezüst, 1947), Magyar Szabadság Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1956), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967). Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (arany, 1970), Április 4. Érdemrend (1986).