Pályaképek
Pályaképek

2021. január 18. Hétfő

Pályaképek

Az alábbi betűrendből kiválaszthatja, mely pályaképeket szeretné listázni.
Lentebb az aktuálisan kiemelt pályaképből olvashat egy részletet.

A - B - C - Cs - Cz - D - E - F - G - Gy - H - I - J - K - L - M - N - Ny - O - Ö - P - R - S - Sz - T - U - Ü - V - W - Z


Bölöni György

Nagyszülei: Bölöni Sámuel, Kraszna vármegye főszolgabírója, Veres Mária.

Szülei: Bölöni Sándor ügyvéd, a Szilágy-Somlyó c. társadalmi folyóirat kiadója, Krausz Szidónia.

Testvére: Bölöni Erzsébet, Veres Sándor (†1903) zilahi főszolgabíró felesége.

Felesége: 1913. jan. 20.–1951. aug. 13.: Márkus Ottília [Itóka] (= Marchisiu Ottília 1873. okt. 8. Középhomoród, Szatmár vm.–1951. aug. 13. Bp.) írónő, Marchisiu György és Vultur Julianna leánya. Özvegy.

A zilahi református kollégiumban éretts., ahol Ady Lajos osztálytársa volt (1900), a budapesti tudományegyetemen (1900–1903), a párizsi egyetemen jogot hallgatott (1903–1904), egyúttal Párizsban, az École de Beaux Arts-on művészettörténetet is tanult (1903-tól); a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1906).

Miután megszakította jogi tanulmányait a Magyarország munkatársa (1902-től), a lap párizsi tudósítója (1903–1909), egyúttal a Népszava műkritikusa. Párizsban, a Café de la Paix-ben ismerkedett meg Ady Endrével és későbbi feleségével, Márkus Ottíliával (aki akkor Anatole France titkárnője és Kozmutza Kornél felesége volt). A Magyar Nemzet belmunkatársa (1909–1910), a Világ főmunkatársa, kulturális rovatvezettője, ill. ez utóbbi lap tudósítója is a balkáni háborúkról és az I. világháborúról (1910–1918). A Modern Művészet (1906–1907), a Vasárnapi Ujság (1906–1908) és a Renaissance c. folyóirat külső munkatársa (1910–1911). Az összeomlás után a Károlyi-kormány svájci sajtóattaséja (1918–1919). – Bécsbe emigrált (1919), a Bécsi Magyar Ujság szerkesztője (1919–1920), Bukarestben, ismét Bécsben, Berlinben élt (1920–1923), Párizsban telepedett le ahol írásaiból és műfordításaiból élt (1923-tól), a Párisi Hírlap munkatársa, rovatvezetője és szerkesztője, a Le Monde Magyar Könyvei c. könyvsorozat szerkesztője (1932–1940). Franciaország német megszállása idején a nemzeti ellenállás résztvevője, a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője (1940–1944).

A II. világháború után rk. követ és meghatalmazott miniszter (1948. jún. 9-étől), Magyarország hollandiai követe (1948. aug. 7.–1951. júl. 31.). Az Irodalmi Alap igazgatója (1950–1959), az Élet és Irodalom alapító főszerkesztője (1957. márc. 15.–1959. szept. 11.). Az Irodalmi...

Bővebben >