Ámos Imre, az álompiktor
Ámos Imre, az álompiktor

2024. november 13. Szerda

Ámos Imre, az álompiktor


Ma fájó könnyet sírtak a fák

Torkunkból sóhajok fakadtak

Ma vonszolta magát minden láb

Az ágak elébünk hajoltak.

 

Ma búsan terült két tenyér

Az ég felé néhányszor

És keserű volt a jó kenyér

A megvonagló szánktól.

(Ámos Imre: cím nélküli, 1942. júl. 31.).

 

 

Á      brándos képlapok – gyermekkori emlékek: régi bútorok és nagyapa könyvszekrénye; letakart tükrök egy halottas házban; pipatórium és kilencágú gyertyatartók. Első stáció.

 

 

M     otívumvíziók – ifjúkori kontúrok: pasztellfoltos régi bútorok; álomlátó emberek letakart tükrök mögött; gyertyák égnek még, bár alig világítanak.  Következő stáció.

 

 

Ó      rakompozíció – felnőttkori látomások: bútor nélküli üres szobák; elmúló idők órafoltjai;  égő órákat megállítani nem tudó angyalok. Még egy stáció.

 

S       ors-vászon – halálközeli élmények: lángoló bútorok, tűzre vetett házak és templomok; zokogó angyalok és könyörgő emberkezek nyúlnak a síró szemű, lángoló nap felé. Végső stáció.

 

 

 

Ámos Imre a 101/323-as számú kisegítő munkaszolgálat tagja, festőművész és költő 1944 őszén árokásással, vagonki- és berakással, valamint talpfatisztítással foglalkozott. 1944 szeptemberében Pestre szállították, ahol még egyszer, utoljára beszélhetett festőművész feleségével, Anna Margittal, a Lehel úti kaszárnyában. Itt és ekkor adta át neki utolsó rajzait egy kockás fedelű spirálos sima vázlatfüzetben.

 

 

Ámos Imre munkaszolgálatos festőművészt és költőt 1944 őszén többszázadmagával – hol marhavagonban, hol erőltetett menetben – útnak indították Németországba, vélhetően egy türingiai faluban, Ohrdrufban kialakított koncentrációs táborba (Nord-Lager). A lét végső határán, de a puszta lét bizonyosságaként, félig öntudatlanul még rajzolt: jeleket vésett papírdarabokra és nyírfakérgekre. Utolsó rajza a keresztfán intő Krisztus képe volt.

 

 

Ámos Imre munkaszolgálatos festőművész és költő 1944 novemberében, a táborban kitörő flekktífuszban megbetegedett. Nem a betegségben halt meg. A járvány miatt az SS-katonák gépfegyverei végeztek a tábor valamennyi lakójával.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Ámos Imrére, a tragikus sorsú magyar művészre, a magyar Chagallra emlékezett.

 

 

Kék virág Ámos Imre emlékének.

 

 

Ámos Imréről az alábbi linkeken olvashatnak:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/252

http://www.nevpont.hu/view/11739

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője