Pontosan kilenc óra volt.

– Á, jó napot Lord Beefsteak, ön pontos, mint mindig! Nagyon örülök, hogy kicsiny otthonomban most is meglátogat minket. Azaz, mit is beszélek! Nincs nekünk otthonunk: hotelszobákban élünk, ma Budapest, tegnap Bécs, holnap Hamburg. Az én kalendáriumom a menetrend, akácfáim a telegráfoszlopok, nincs nekem házam: a hotelszobákban nincs festmény a falon, muskátli az ablakban. Bizony nincs nekem senkim barátom, csak ez a szépasszony, Marie és a tízéves fiunk Moritz. Marie Antoni és a fia, Moritz. Különös nem igaz Lordom? Mit szólna egy parti sakkhoz? Vagy előbb inkább igyunk egy pohárral ebből a jó magyar borból?

– Bizony kedves barátom, igazán nagyon megható, hogy minden előadás után meglátogat minket. Mert nekem aztán igazán nagy sikereim voltak: Moszkva, Lemberg, Breslau varietéi tomboltak, ha Professzor Antoni és Társulata fellépett: volt olyan hotelszoba, ahol a műsorom fotográfiáival ragasztották tele a falakat, feleségem hatalmas csokrokat kapott, mozdulni sem lehetett a rengeteg padlóvázától, amelyekben kötegekben álltak a rózsák! Elárulok Önnek egy titkot Lord Beefsteak: én nem vagyok professzor, sőt doktor sem, noch dazu egyetemre sem jártam! Az ember a varieténél vagy professzor, vagy ezredes. Különös nem igaz Lordom? No, igyunk még néhány pohárral, ez a jó kis magyar vörösbor, csak nem árt meg?

– Hanem azért, az igen különös, hogy minden előadásom után meglátogat minket a hotelszobánkban! Mondja csak kedves barátom, miért is jön hozzánk mindig? Talán nem is sakkozni akar velem, nem is a borom ízlik, hanem a feleségemnél érdekelt? No lám, meg sem szólalnak! Csak egymást nézik! Lord Beefsteak, mit fixírozza maga a feleségemet! Feldúlja egy békés család nyugalmát! Maga egy gazember! Marie, azonnal fektesd le Moritzot! Látni sem akarlak benneteket! Legjobb, ha Ön is távozik, Lord. Nem lenne szabad az embernek senkit sem a házába engednie. A legjobb így most, egyedül, néhány üveg borral: ez a legjobb társaság. Mert nincs nekem senkim: az én kalendáriumom a menetrend, akácfáim a telegráfoszlopok, nincs nekem házam; a hotelszobákban nincs festmény a falon, muskátli az ablakban. És családom sincs, asszonyom sincs, barátom sincs. Ez a jó kis magyar vörösbor, csak nem árt meg?

Pontosan tizenegy óra volt.

Az orfeumszolga tudta, hogy Antoni mester – miután befejezte műsorát – két üveg bor elfogyasztása és hosszas kiabálások után, nemsokára megnyugszik és elalszik. Az orfeumszolga tudta, hogy Antoni mester hangjai az alkohol hatására eltűnnek, ezt azonban a „professzor” nem volt hajlandó tudomásul venni, s a megmaradt egy, saját hangján, éktelenül üvöltözni szokott; majd nemsokára megnyugszik és elalszik. Az orfeumszolga tudta, hogy Antoni mester végül az alkohol hatására erőteljes horkolásba kezd: benyitott a hotelszobába, felnyalábolta Lord Beefsteaket, Marie-t és a kis Moritzot, s valamennyi bábut elhelyezte a szekrényben. A mai nap is véget ért, úgy ahogy a többi.

A hasbeszélő. Szép Ernő különös egyfelvonásos játéka felidézésével a Névpont – www.nevpont.hu – az 1953. október 2-án elhunyt költőre, íróra, színpadi szerzőre, a magyar kabaré egyik megteremtőjére emlékezett. Az egyfelvonásost először 1912. március 10-én, a Nyugat matinéján adták elő, kötetben először száz éve, 1916-ban jelent meg.

Kék virág Szép Ernő emlékének.

Szép Ernőről az alábbi linkeken olvashatnak:

http://nevpont.hu/view/11652

http://nevpont.hu/view/11760