Bezerédj Amália és a Flóri könyve
Bezerédj Amália és a Flóri könyve

2021. május 11. Kedd

Bezerédj Amália és a Flóri könyve

Az első magyar gyermekkönyv emlékezete


Köztudomású, hogy gróf korompai Brunszvik Teréz Angyalkertje volt az első magyarországi óvoda. A budai, krisztinavárosi Mikó utcában, 1828. június 1-jén létrehozott első intézetet még kettő hasonló követte szintén Budán, a Várban és a Vízivárosban. Valószínű, hogy 1828-ban a hidjai (Tolna megye) Bezerédj-birtokon is működött már egy, kisgyermekek számára alapított, közelebbről nem ismert „kisdedtelep“, azonban az csak menhely lehetett, egészen valószínű, hogy nem működött még óvodaként. Vélhetően lényegesen kevesebben tudják, hogy az Angyalkertben az oktatás nyelve német volt, a filantróp grófnő elsősorban a városi szegény gyermekeken kívánt segíteni. Buda lakossága döntően német nyelvű volt, maga Brunszvik Teréz sem beszélt magyarul. Tizenegy évvel később, 175 évvel ezelőtt, 1839-ben, történetünk színhelyén, Hidján már biztosan működött kisdedóvó. Bezerédj István hidjai birtokán, az országban tizenharmadikként felállított óvodában, már magyar nyelven tanultak a kisdiákok, köztük egy kicsiny leányka, Flóri is.

 

Közbevetőleg: az első „kisgyermeki őrintézetek“ még nem voltak azonosak a mai óvodákkal. A kicsinyek a kisdedóvókban írni-olvasni is megtanultak, de természetesen nem hiányoztak a programból a tornagyakorlatok és a játékok sem. Az ilyen óvodák nagyon hasonlítottak az első iskolákhoz. Egy alapvető különbség azonban mégis volt a két intézmény között: az iskolák oktatóintézetek voltak, a kisdedóvók pedig foglalkoztatók. Az első kisdedóvók egy-egy arisztokrata hölgy adományából létesültek, a hidjai óvodát Bezerédj Amália, Bezerédj István felesége hozta létre, egy kicsiny leányka, Flóri édesanyja.

 

Köztudomású volt Tolna megyében, az 1830-as években, hogy a helyi „reform-intelligenczia“ a magyar biedermeier szellemi központjává tette Hidját. A Bezerédj házaspár kúriáján mindig nagy mulatságok zajlottak: az ifjú férj gondos gazdaként, fogadásokon látta vendégül előkelő barátait, a feleség jól zongorázott, ügyesen pengette a kor népszerű hangszerét, a hárfát, kellemesen énekelt és élvezettel festegetett. Az „ebédelések“ fénypontja a „pipázós“ beszélgetések voltak, ahol megvitatták a megyei ügyeket. Bezerédj uram magával ragadó szónok volt, utóbb követté is megválasztották, majd – nemcsak a megyében – nagy feltűnést keltett azzal, hogy 1836-ban, az örökváltsági törvény elfogadása után elsőként szabadította fel jobbágyait. Vélhetően lényegesen kevesebben tudták a helyi nemesek közül, hogy Amália asszony titokban, álnéven, verseket és apró történeteket is írt. Talán jobban is tette, hogy nem derült fény német nyelven rótt novelláira: elbeszélései kevéssé sikerültek, kiadásukra nem is gondoltak bécsi és budai literátus körök. A hölgy azonban nem keseredett el, sőt rövid életét nemsokára egy kicsiny leányka, Flóri születése alapvetően megváltoztatta.

 

Közbevetőleg: az első „kisgyermeki írónő“, Bezerédj Amália súlyos tüdőbetegségben szenvedett. Élete utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. Cédulákra kicsiny versikéket, tanulságos történeteket és meséket írt Flórinak – magyar nyelven. Kisleánya – aki mindennapjait a hidjai óvodában töltötte falusi gyermekek között – három évesen már írt és olvasott, nemsokára egész sor verset és mesét tudott, amelyek egyre ismertebbé váltak nemcsak Hidján, de az egész megyében is!

 

Köztudomású volt Tolna megyében, az 1830-as években, hogy a nagybeteg Amália asszony csodaszép történeteket írt a hidjai kisdedóvó számára. Bezerédj István, aki annak idején titkolta felesége német nyelvű írásait, most nagyon büszke volt Amália magyar verseire. Amennyire ellenezte a német nyelvű beszélyek „nyomatását“, annyira sürgette a honi megjelenést. A kicsiny verseket, mondókákat, „jóra intéseket“, dalokat, amelyeket Flóri oly élvezettel adott elő a hidjai óvodában, Flóri könyve címmel Amália asszony kezdte kötetbe rendezgetni. A hidjai óvodában írni-olvasni, rajzolni, számolni és énekelni is tanultak a gyerekek. Flóri könyve ezért mindazokat a „tudományokat“ közzé tette, amelyet a kisdedóvó leánykái és legénykéi éveken át tanulgattak. A magyar nyelvű gyermekirodalom első alkotása ezért egyszerre volt ábécéskönyv, olvasókönyv, tankönyv, mesekönyv és (kottákkal kiegészített!) daloskönyv is: egy egész gyermek-univerzum, egy képes gyermek-enciklopédia. Bezerédj Amália a rengeteg ismeretet rövidebb-hosszabb – nemritkán megzenésíthető – versikékben foglalta össze, némelyik mondókája a közmondás erejével hatott, más verse inkább népdalra emlékeztetett.

 

Vélhetően Bezerédj István sem gondolta, hogy a munkát maga fogja befejezni. A Flóri könyve megjelenését kedvese már nem élhette meg. A kisdednevelést a nemzeti nevelés részének tekintő Bezerédj István kötelességének tartotta, hogy sajtó alá rendezze felesége kéziratát. A Flóri könyve végül is 1839. november első napjaiban jelent meg, s ahogy könyvárusi forgalomba került, úgy rögtön el is tűnt! Szinte azonnal szétkapkodták, három hónap múlva már maga József nádor családja forgatta az újabb kiadás lapjait.

 

Köztudomású, hogy a Flóri könyve újabb és újabb átdolgozott kiadásaiból több mint száz éven át tanultak gyermekek nemzedékei. Vélhetően ez volt az első kötelező olvasmány az első magyar nyelvű tanodákban és „kisdedoskolákban“, hatása rendkívülinek bizonyult a magyar nevelés- és művelődéstörténetben. Bájosan naiv verseivel, fabuláival, erkölcsi tanításaival (és nem utolsó sorban gyönyörű beragasztott színes képecskéivel) hazafias szólamok nélküli hazaszeretetre nevelt.

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Bezerédj Amália első magyar nyelvű gyermekkönyvére és mindössze 10 évet élt kicsiny leánykájára, Bezerédj Flórára is emlékezik.

A cikket az alábbi linken olvashatják: http://nevpont.hu/view.php?id=1413

A kép forrása: http://wmmm.hu/2014-november-bezererdj-amalia-portreja

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Emlék

Megjelent: nevpont.hu, 2015