Bodó Béla mackói
Bodó Béla mackói

2021. május 11. Kedd

Bodó Béla mackói


„Brumm, brumm!

Azért brummogok, mert medve vagyok. Kis medve, bocs. A nevem Brumi, idén kijártam az erdei óvodát, ahol még Nyafinak hívtak. De ez nem igazság, mert valójában nem is nyafogtam sokat.

Csak egy kicsit.

(Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban, 1957)

 

 

Bodó Bélát Blum Bélának hívták, édesapjának, Blum Arnoldnak szerény pálinkamérése volt a Kölcsey utcában. Noldi bácsi egyetlen fia tanulmányai befejezése után a Pesti Naplónál helyezkedett el. A briliáns tehetségű, sok nyelven beszélő, sziporkázó humorú, kicsit mackós mozgású újdondász műkritikákat, szelíd szenvedélyű életképeket, tárcákat és krokikat írt. Kollégái rögtön elnevezték Bluminak, amely már majdnem Brumi. Egy betű a különbség…

 

 

Blumi – nevezzük mi is így – a zsidótörvények idején elvesztette állását. Utcára kerülése után, napi kenyérgondjait enyhítendő műfordításokat vállalt. A Palladis Rt. Félpengős regényei detektív- és kalandtörténeteit tolmácsolta, a sorozat közül talán a legismertebbek F. L. Packard romantikus ponyvái voltak. A történetek olyannyira népszerűek lettek, hogy késői korok lexikonszerkesztői úgy vélték, hogy Packard Bodó Béla álneve! Blumi ugyanis kezdetben saját neve alatt fordított, majd álneveket használt, végül B. B. neve kezdőbetűiből semmi sem maradt…

 

 

Blumi a negyvenes években munkaszolgálatot teljesített. Az embertelen körülményeket túlélte, hazatért, s azt hitte, hogy újabb megpróbáltatások már nem várhatnak rá. Tévedett.

 

 

A Dolgozók Világlapjánál és a Magyar Napnál működött, 1953-ban azonban már a Népszava szerkesztőjeként tevékenykedett. A volt szociáldemokrata napilap a Generalisszimusz (azaz Sztálin) betegségéről sajátos tudósításban számolt be. Nos, a „Mélységes megrendeléssel…” kezdetű mondat nem egészen azonos a „Mélységes megrendüléssel…” kezdetű tervezett híradással. Egy betű a különbség…

 

 

Blumi az ominózus sajtóhiba miatt évekre börtönbe került, s csak az 1956-ot megelőző enyhülés engedte szabadon. Írói karrierje valójában csak ekkor kezdődött. Bodó Béla néven Noldi bácsiról, munkaszolgálatos éveiről és az ötvenes évek cellamagányáról írt, no meg Káinról, a gonoszról, akit ugyan mindig legyőznek, mégis mindig újra és újra visszatér. Bodó Béla Brumi nevében viszont Mackóvárosról mesélt, ahol nincsenek bosszúálló emberek, legfeljebb haszontalan kismackók, torkos bocsok és kicsit ijedős medvefiúk vannak. A történetek végén azonban Rosszcsontból Jócsont lesz, Panasz Mukiból Rendes Muki válik, és Pulykapipi is csak néha haragszik.

Egy kicsit.

 

 

Könyvei végén Blumi minden kis olvasójától elköszön, valahogy így:

 

„Levél Veletek sok betűvel, meg vidámság! Soha ne legyetek szomorúak! Sok üveggolyót kívánok Nektek.

Nagyokat.

Kékeket is.”

 

 

Kék virág Bodó Béla – Blumi, Brumi – emlékének.

Meg sok szép kék üveggolyó.

Nagyok is.

Kékek is.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Bodó Bélára és mackóira emlékezett.

 

 

Az alábbi linkeken olvashatnak Bodó Béláról:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/1852

http://www.nevpont.hu/view/11722

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016