Csák Ibolya története
Csák Ibolya története

2021. február 25. Csütörtök

Csák Ibolya története

A veretlen bajnok


Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet (NTE). Az 1863-ban alakult NTE, kis jóindulattal az első sportegyletnek is tekinthető, s mint az első ilyen „vállalat” hosszú ideig féltékenyen őrizte vezető szerepét a magyarországi sportalakulatok között. Az NTE vezetői sokáig mereven elzárkóztak a szabadtéri sportok, elsősorban az angolszász eredetű atlétikai gyakorlatok elől. Az egylet tagjainak, kezdetben, a magyar sport hőskorában, még a szabadtéri versenyek látogatását is megtiltotta: így azonban elősegítette az egyesületből kiváló új atlétikai klubok – többek között – az MTK megalakulását. Ugyanakkor az NTE, amelynek sohasem alakult meg az atlétikai szakosztálya, egyetlen olimpiai bajnokot tudott felmutatni, a magasugró Csák Ibolyát…

 

 

Az első magyar atlétanők természetesen még tornásznők voltak, maga Csák Ibolya is tizennégy évesen, 1929-ben, a tornával ismerkedett meg először. A 1,67 méteres magasságú, ideális súlyú – 57–58 kg – „tornásznő” első magasugróversenyére 1933. március 25-én került sor, szintén a Szentkirályi utcai csarnokban. Új magasugró-csillag született, írta róla a korabeli sportlap, talán túlzott (?) derűlátással, első 1,35 méteres eredménye után. Első nyílt versenyén már 1,44 méterig jutott, erre már többen is felfigyeltek. Következő győzelme, már egyúttal a magyar bajnoki címet is jelentette számára, s még ebben az 1933-as évben, egészen pontosan szeptember 17-én, Debrecenben, első országos csúcsjavítására is sor került, Vértessy Katalin 1,48 méteres rekordját 1,49 méterre „helyesbítette.”

 

 

Az első magyar atlétanők még az ún. óangol lépő technikával próbálkoztak, bár már 1934-ben, a nem túl éles szemű szurkolóknak is feltűnt Csák Ibolya különös, ollózó stílusa. A magasugrás két lényeges fázisába, a felugrásba és a légmunkába új elemeket vezetett be. A felugró mozgás javítására, ő alkalmazta először a lendületes nekifutásból végrehajtott fékező kitámasztást. A légmunka javítására, ő használta először a léc felett, a mozgás síkjára merőleges ollót, amely a csípőtájék kifejezett emelését, és a súlypont igen kedvező mozgását tette lehetővé. S ne felejtsük el, hogy az új stílus kialakításában igen nagy szerepet játszott Balogh Lajos, aki ekkor már évek óta foglalkozott a különböző mozgásfázisok elemzésével, modellezésével.

 

 

Különös olimpia volt az 1936. évi berlini. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1931-es barcelonai ülésén döntött a XI. nyári olimpiai játékok helyszínéről, Berlinről. Két év múlva, 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után, komolyan elterjedt, hogy a náci Németországot megfosztják mind a téli (Garmisch-Partenkirchen) mind a nyári olimpiai játékok (Berlin) rendezési jogától. A német kormány az 1933-es bécsi NOB ülésen azonban mindent megígért: természetesen tiszteletben tartja az olimpiai chartát, minden sportoló számára lehetővé teszi az olimpiai részvételt, sőt a zsidó származású versenyzőket hazahívja a német csapat tagjai közé.

 

 

Különös mellékszereplője a történetnek Margaret („Gretel“) Bergmann. A zsidó származású atléta, az 1930-as évek elején, a legjobb német magasugrók közé tartozott. A NOB említett barcelonai ülésének évében, azaz 1931-ben, Gretel felállította első német országos csúcsát (1,51 méterrel). Két év múlva, 1933-ban, Hitler hatalomra jutásának évében, Gretelt is kizárták klubjából, megtiltották, hogy versenyeken induljon. Gretelt szülei Angliába küldték, ahol nemsokára komoly ellenfele lett a brit magasugróknak, Mary Milne-nek és Dorothy Odamnak, sőt 1934-ben mindkettőjüket legyőzte a nyílt brit nemzetközi bajnokságon (1,55 méterrel). A német kormány az 1933-es bécsi NOB ülésen megígérte, hogy a hazájukból elüldözött sportolók is részt vehetnek a német olimpiai csapatban, Gretel bízott benne, hogy komoly ellenfele lehet német, angol és amerikai vetélytársainak és mindenekelőtt Csák Ibolyának, aki akkor már a női magasugróverseny esélyesévé lépett elő.

 

 

Az első magyar atlétanők természetesen nemcsak tornásznők voltak, hanem olyan atléták is, akik akkor a sportág szinte minden területén (futó-, ugró- és dobószámok) elindultak. Csák Ibolya is futott, dobot és ugrott is (olyannyira, hogy távolugrásban is a legjobbak közé tartozott). Mégis, talán ő volt az első az első atlétahölgyek közül, aki lassan felhagyott a többi szakággal a magasugrás „rovására“. Kis túlzással versenyről versenyre javította az országos csúcsot, 1934-ben 1,54 méterre, 1,55 méterre, 1935-ben 1,56 méterre, „növelte”, s ez utóbbi eredményével az évet a világranglista 5. helyén zárta. 1936 júniusában, 1,61 méteres újabb csúcsával már a berlini olimpia esélyesévé lépett elő. 1936. augusztus 9-ére, a női magasugrás döntőjére, a magyar éremremények szépen leapadtak. A magyar atlétika két első Európa-bajnoka, Kovács József és Szabó Miklós nagy csalódásra nem ért el helyezést, s a férfiak mindössze két 6. hellyel vették ki a részüket, az olimpiai éremtermésből.

 

 

Az első magyar atlétanő – mert Csák Ibolyát, 1936-ban, eredményei okán, már a magyar atlétanők közül az elsőnek jegyezték – talán legnagyobb ellenfele Gretel Bergmann volt, akinek a házigazdák még származását is „elnézték“. Legalábbis Gretel így gondolta, különösen, hogy az olimpiai évben ismét versenyezhetett Németországban, sőt 1936. június 30-án 1,60 méterre javította a német csúcsot (ennél nagyobbat, mint láttuk csak Csák ugrott…). A női magasugrás 17 indulója között azonban nem volt ott Margaret Bergmann; Németországot Dora Ratjen és Elfriede Kaun, Angliát Dorothy Odam, Franciaországot Marguerite Nicolas, az Egyesült Államokat Annette Rogers, Alice Arden és Kathlyn Kelley, Hollandiát Fanny Koen (Blankers-Koen néven, tizenkét évvel később négy olimpiai bajnokságot nyer Londonban) képviselte. Miután a birodalmi sportvezetés arról értesült, hogy az Egyesült Államok végleg elutasította a berlini olimpiai bojkottot, sőt az amerikai versenyzők (a három magasugrónővel) már hajóra is szálltak, Gretelt a német sportvezetés „váratlan formahanyatlás“ miatt kihagyta a csapatból, sőt utóbb országos csúcsától is megfosztották…

 

Öten jutnak el a 1,60 méter küszöbére. A német Kaun elsőre veri, az angol Odam átjut rajta. A szintén német Ratjen és a francia Nicolas veri. A magasság Csáknak sem sikerül elsőre, másodikra azonban átjut rajta. Kaun harmadikra jut tovább, Ratjen és Nicolas kiesik. Az 1,62 métert valamennyien leverik. A szabályok szerint a holtversenyt újabb ugrás dönti el. A német és az angol leveri, Csák tisztán, magasan ugorja az 1,62 métert.”

 (Nemzeti Sport 1936. augusztus 10.)

 

 

Csák Ibolya, Bauer Rudolf után a második magyar atlétikai olimpiai bajnok lett. A tudósításban nem szerepelhető, a versenyt az állóhelyről (!) végigtekintő Gretel, elsők között gratulált a magyar lánynak, akivel itt és ekkor találkozott életében először és utoljára. A tudósításban szerepelt, s végül is a 4. helyen végzett német Dora Ratjen volt az egyetlen, aki sportpályafutása alatt legyőzte Csák Ibolyát. Illetve ő sem…

 

 

Az első magyar olimpiai bajnok atlétanő Bécsben, 1938-ban, az első női atlétikai Európa-bajnokságon is a magasugróverseny esélyesének számított. Bécsben mégsem győzött, jóllehet az országos csúcsot 1,64 méterre javította! Ezzel a szenzációs eredménnyel szerezte meg a második helyet Dora Ratjen mögött, aki 1,70 méteres fantasztikus világcsúccsal győzött. A fiús mozgású, nyurga baritonról különös pletykák terjedtek, s egy év múlva kiderült, hogy Dora férfi! Így a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megfosztotta bajnoki címétől és világcsúcsától a „hölgyet“, (aki valójában interszexuális volt), s győztesnek a második helyezett Csák Ibolyát nyilvánította.

 

 

Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet. A kis jóindulattal első sportegyesületnek tekinthető NTE sokáig mereven elzárkózott a szabadtéri sportoktól, mindenek előtt az atlétikától. Az NTE tornásznői ugyanakkor a magyar női atlétika úttörői, a TF hallgatók mellett a sportág első versenyzői voltak. Közülük is kiemelkedik az első magyar olimpiai és Európa-bajnoknő, Kádárné Csák Ibolya, akinek 1,64 méteres országos csúcsáthuszonhárom év múlva, 1961-ben Beke Klára még mindig csak beállítani tudta.

 

 

Az első atlétanők, különösen a magasugrók, különösen hosszú életűek voltak. A német Elfriede Kaun 94, az amerikai Annette Rogers 93, honfitársa, Alice Arden 98 évet élt. Margaret Bergmann 102 évesen még ma is él…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása azonban a 91 évet élt, és 2006. február 9-én elhunyt Kádár Lajosné Csák Ibolyára emlékezett.

 

Kék virág az első magyar női atlétikai olimpiai bajnok emlékének.

 

Az alábbi linkeken olvashatnak Csák Ibolyáról:

 

http://www.nevpont.hu/view/11251

http://www.nevpont.hu/view/11815

http://www.nevpont.hu/view/11816

http://www.nevpont.hu/view/11817

 

A kép forrása:

http://sportmuzeum.hu/?id1=tanulmanyok&idcikk=1637

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016