Czeke Marianne, az első könyvtáros kisasszony
Czeke Marianne, az első könyvtáros kisasszony

2020. november 29. Vasárnap

Czeke Marianne, az első könyvtáros kisasszony


Czeke Marianne élete első tizenkét évét az Osztrák–Magyar Monarchia különböző részein töltötte, mivel édesapja a közös hadsereg lovastisztje volt, aki sűrűn váltogatta állomáshelyeit: a kislány gyermekkora így Stájerországban, Morvaországban és Budapesten telt el. Német nyelvű iskolákban ismerte meg a betűvetés rejtelmeit és az egyéb elemi ismereteket, majd a soproni állami felső leányiskolában folytatta tanulmányait, valamint az egyéves felső kereskedelmi tanfolyamot is elvégezte. Utóbb hosszabb tanulmányútra ment Angliába, 1897-ben részt vett Viktória királynő jubileumi ünnepségein. A következő évet Franciaországban töltötte, előadásokat hallgatott a Sorbonne-on, szorgalmasan látogatta a francia nemzeti könyvtárat (Bibliothéque Nationale), végül megismerkedett Käthe Schirmacherrel, a német nőmozgalom egyik úttörőjével, akinek a francia egyetemen első nőként megengedték, hogy doktori szigorlatot tegyen.

 

 

Czeke Marianne 28 éves korában jeles érettségi „vizsgálatot“ tett a soproni Szent Benedek-rendi Főgimnáziumban, majd megkezdte filológiai tanulmányait a budapesti tudományegyetemen. Az angolul, németül, franciául, olaszul, latinul és görögül kiválóan tudó hölgy egyetemi tanulmányai idején, a Wlassics-kollégiumban lakott. Abban az első diákotthonban, amelyet az Országos Nőképző Egyesület tartott fenn, s ahol elsősorban diáklányok laktak (a kollégium vezetője Láng Margit volt, aki már az egyetem nők előtti megnyitása évében elkezdhette tanulmányait, 1901-ben minden bizonnyal az első magyar nő volt, aki bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet is szerzett!). Doktori értekezése is a Wlassics-kollégium értesítőjében jelent meg, dolgozatában Lessingről és Shakespeare-ről írt összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányt. A kiválóan tanuló fiatal nő a budapesti tudományegyetemen 1905-ben bölcsészdoktori, 1906-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. Minden bizonnyal Czeke Marianne volt az első magyar irodalomtörténész-nő, pályája kezdetén Shakespeare korai recepciójával, valamint Lemouton Emília, az első magyar műfordítónő elfeledett munkásságának feltárásával foglalkozott.

 

 

Czeke Marianne 33 éves volt, amikor az Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója, Ferenczi Zoltán kinevezte, mint első nőt „könyvtári őrnek”. A kinevezéséről döntő bizottság azonban leszögezte, hogy mindössze egyszeri, „rendkívüli ajánlásról” van szó, ugyanakkor megnyugtatóan veszi tudomásul a grémium, hogy a folyamodó egyúttal középiskolai tanár is, azaz, ha „ezen egyszeri kísérlet” nem válna be, a pályázó még mindig visszamehet középiskolai tanárnak! Nos, a kísérlet bevált. Czeke Marianne egy évig az Egyetemi Könyvtár fizetés nélküli, címzetes könyvtári őre volt, majd 1908-tól 1928-ig már kinevezett könyvtári tisztként szolgált ugyanott. A fiatal tudós könyvtárosi munkájában sikeresen alkalmazta a Bibliothéque Nationale-ban szerzett tapasztalatait: Magyarországon az Egyetemi Könyvtárban kezdték el a kiadványok analitikus feltárását (a több kötetes munkáknál, továbbá a kolligátumoknál ugyanis javaslatára vezették be a mű részletes, tartalmi leírását). Shakespeare-hez sem maradt hűtlen: nevéhez fűződik a könyvtár Shakespeare-gyűjteményének mintaszerű katalógusa, illetve a nemzetközileg is egyedülálló Shakespeare-gyűjtemény további bővítése és kiegészítése.

 

 

Czeke Marianne 49 éves volt, amikor baleset következtében jobb lábát térdig amputálni kellett. A más, súlyos betegsége miatt, hallását is szinte teljesen elveszítő középkorú tudós hölgy azonban nem adta fel tudományos ambícióit. Ekkor már évek óta Brunszvik Teréz (Lemouton Emília mellett másik nagy példaképe) életútját vizsgálta. Révész Margittal közösen jegyezte a magyar kisdedóvó mozgalom elindítójának mintaszerű életrajzát és adta közzé naplóját. Romain Rolland Beethoven- és Czeke Marianne Brunszvik-kutatásai indították el a nagy francia író és az első magyar könyvtáros-irodalomtörténész hölgy igen kiterjedt levelezését. Romain Rolland 43 (!) levelet intézett Czeke Marianne-hoz (köztük voltak 8–10 oldalasak is). Levélváltásaik a két világháború közötti magyar–francia művelődéstörténeti kapcsolatok alig ismert, ám annál értékesebb forrásai.

 

 

Czeke Marianne 66 éves volt, amikor utolsó jelentős művét megjelentette. Az első könyvtáros kisasszonyt nemcsak a művelődéstörténet, de a politika is érdekelte. Még az I. világháborút követő összeomlás után, kiváló francia és angol nyelvtudását kihasználva, több hazafias nemzeti szervezet megbízta, hogy az antantmisszióhoz eljuttatni kívánt leveleiket francia nyelvre fordítsa le. Nemsokára valóságos szakértője lett a franciaországi és az angliai kelet-európai politikának. Szinte évente jelentetett meg kisebb-nagyobb dolgozatot a nyugati nagyhatalmak külpolitikájáról, mígnem 1939-ben kiadta Wilsontól Rooseveltig című nagy tanulmányát. Minden bizonnyal az első könyvtáros hölgy nemcsak az első magyar irodalomtörténész-nő, de az első magyar női politológus is volt.

 

 

Czeke Marianne még nem volt 70 éves, amikor hosszú, súlyos betegség után elhunyt. A Farkasréti Temetőben nyugodott, sírját az újraváltás, azaz a sírhely bérleti idejének meghosszabbítása hiányában felszámolták.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával szentgyörgyi Czeke Marianne-ra emlékezett.

 

 

Kékvirág az első magyar könyvtáros kisasszony Czeke Marianne emlékének.

 

 

Az alábbi linkeken olvashatnak Czeke Marianne-ról:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/9474

http://www.nevpont.hu/view/11178

http://www.nevpont.hu/view/11720

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016