Czeke Marianne, szentgyörgyi
Czeke Marianne, szentgyörgyi

2020. november 29. Vasárnap

Czeke Marianne, szentgyörgyi

irodalomtörténész, könyvtáros


(Sopron, 1873. október 18. Sopron – Budapest, 1942. január 4.)

 

Czeke Marianne édesapja Czeke Miklós honvédtiszt, ulánus ezredes volt, édesanyja Mérey Paulina, régi soproni nemesi családból származott. Elemi iskoláit – édesapja sűrű katonai áthelyezései miatt – német, illetve osztrák iskolákban végezte, majd a soproni felsőbb leányiskolában öt osztályt és egy éves felsőbb kereskedelmi tanfolyamot végzett. 1896-ban hosszabb tanulmányútra ment Angliába, 1897-ben részt vett Viktória királynő jubileumi ünnepségein. A következő évet Franciaországban töltötte, előadásokat hallgatott a Sorbonne-on, s megismerkedett Käthe Schirmacherrel, a német nőmozgalom egyik úttörőjével, akinek a francia egyetemen megengedték, hogy doktori szigorlatot tegyen. Elsősorban Schirmacher ösztönzésére kezdett el komolyabban foglalkozni az irodalomtudománnyal és a klasszika-filológiával. Hazatérése után – külön engedéllyel – 1901-ben, két év alatt, mint első nő jeles érettségi vizsgát tett a soproni Szent Benedek-rendi Főgimnáziumban (28 évesen!). A budapesti tudományegyetemen 1905-ben bölcsészdoktori, 1906-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett (1905).

 

Egyetemi tanulmányai idején a Wlassics-kollégiumban lakott, az első diákotthonban, amelyet az Országos Nőképző Egyesület tartott fenn, s ahol elsősorban diáklányok laktak (a kollégium vezetője Láng Margit volt, aki már az egyetem nők előtti megnyitása évében elkezdte tanulmányait, 1901-ben minden bizonnyal az első magyar nő volt, aki bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet is szerzett!). Czeke Marianne doktori értekezése is a Wlassics-kollégium értesítőjében jelent meg, s dolgozatában Lessingről és Shakespeare-ről írt összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányt. Egyetemi tanulmányainak befejezése után, 1905-ben az Országos Nőképző Egyesület Leánygimnáziumába nevezték ki helyettes tanárnak, 1906-ban már rendes tanárként működött ugyanott.

 

Czeke Marianne 33 éves volt, amikor az Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója, Ferenczi Zoltán kinevezte, mint első nőt „könyvtárőrnek”. A kinevezéséről döntő bizottság azonban leszögezte, hogy mindössze egyszeri, „rendkívüli ajánlásról” van szó, ugyanakkor megnyugtatóan veszi tudomásul a grémium, hogy a folyamodó egyúttal középiskolai tanár is, azaz, ha „ezen egyszeri kísérlet” nem válna be, a pályázó még mindig visszamehet középiskolai tanárnak!

 

Nos, a kísérlet bevált. Czeke Marianne egy évig az Egyetemi Könyvtár fizetés nélküli, címzetes könyvtári őre volt, majd 1908-tól 1928-ig már kinevezett könyvtári tisztként szolgált ugyanott. Könyvtárosi munkájában sikeresen alkalmazta a Bibliothéque Nationale-ban szerzett tapasztalatait: Magyarországon az Egyetemi Könyvtárban kezdték el a kiadványok analitikus feltárását (a több kötetes munkáknál, továbbá a kolligátumoknál ugyanis javaslatára vezették be a mű részletes, tartalmi leírását), nevéhez fűződik a könyvtár Shakespeare-gyűjteményének mintaszerű katalógusa, illetve a nemzetközileg is egyedülálló Shakespeare-gyűjtemény további bővítése és kiegészítése.

 

Ferenczi Zoltán nyugdíjazása után Czeke Marianne is megvált az Egyetemi Könyvtártól, 1928-ban átkerült az Országos Pedagógiai és Tanügyi Könyvtárba, ahol hozzákezdett a könyvtár új szakrendjének kidolgozásához és a szakkatalógus kialakításához. A könyvtár megszűnése után utolsó munkahelyére, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárába (azaz az Országos Széchényi Könyvtárba) került 1934-ben, majd megromlott egészségi állapota miatt (súlyos halláskárosodása volt, illetve még korábban, egy villamosbalesete után elveszítette egyik lábát) 1935-ben, mint címzetes könyvtárigazgatót nyugdíjazták.

 

Czeke Marianne azonban nem csak az első magyarországi női könyvtáros és az első női (címzetes) könyvtárigazgató volt, de az első női irodalomtörténészek egyike is. Valószínűleg, már angliai tanulmányútja idején foglalkozni kezdett Shakespeare-rel, róla írta doktori értekezését, majd elsősorban az első magyarországi Shakespeare-fordításokat vizsgálta. Minta értékű dolgozatokat írt Lemouton Emíliáról, az első magyar nőről, aki Shakespeare-t fordított; valamint számos egyéb tanulmányt közölt a Magyar Shakespeare Tár köteteiben. Az 1920-as években megbízták egy tudományos Brunszvik-életrajz megírásával. Kutatásai első eredményeit Révész Margittal az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesületének felolvasásain ismertette. Czeke Marianne elsősorban Brunszvik Teréz családjával és életútjának ismertetésével, Révész Margit az első kisdedóvó megalapítójának személy- és jellemrajzával foglalkozott, Brunszvik naplóját viszont Czeke Marianne rendezte sajtó alá, és adta ki.

 

Romain Rolland Beethoven- és Czeke Marianne Brunszvik-kutatásai indították el a nagy francia író és az első magyar könyvtáros hölgy igen kiterjedt levelezését. Romain Rolland 43 (!) levelet intézett Czeke Marianne-hoz (köztük voltak 8–10 oldalasak is). A kultúr- és művelődéstörténetileg rendkívül értékes levelezést Sáfrán Györgyi állította össze (sajnos csak a Rolland-levelek jelentek meg, Czeke Marianne válaszai még kéziratban vannak).

 

Az első magyar könyvtárosnő aktívan részt vett a magyar női közéletben is; harcosan küzdött a magyar nők jogaiért, alapító tagja volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének és az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesületének is.

 

Munkáiból: Lessing és Shakespeare. Egyetemi doktori értekezés is. Budapest, 1905;

Lemouton Emilia Shakespeare összes drámai műveinek első magyar fordítója. Budapest, 1911;

Lemouton Emilia Shakespeare-fordítása. Budapest, 1914;

Kazinczy Ferenc Machbeth-fordítása Bürger után. Magyar Shakespeare Tár, 1919;

Gróf Brunsvik Teréz élet- és jellemrajza. H., Révész Margittal. Budapest, 1926;

Angol külpolitikai módszerek az unió előtti ír történet tükrében. Pécs, 1927;

Montessori-gondolatok gróf Brunszvik Teréz naplójában. Kisdednevelés, 1931;

Gróf Brunszvik Teréz ősei és oldalági rokonsága. Adatok a grófi Brunsvik-család történetéhez. Magyar Női Szemle Könyvtára. 1. Budapest, 1935;

Wilsontól Rooseveltig. Értekezés a történet és a politika köréből. Budapest, 1939;

 

szerkesztései: Shakespeare-könyvtár. Összeállította. Budapest, 1920;

Brunsvik Teréz emlékiratai. Fordította Petrich Béla. Sajtó alá rendezte. Bp.–Pécs, 1926;

Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegyzései. Szerkesztette, és a bevezető tanulmányt írta. Budapest, 1938;

 

fordításai: Raleigh, Walter: Shakespeare. Budapest, 1909;

Dumas, Alexandre, id.: Bragellone vicomte. A három testőr trilógia befejező része. I–VI. Csetényi Erzsivel, Lengyel Miklósnéval. Budapest, 1924;

2. kiadás 1926;

Burroughs, E. R.: Tarzan visszatér. Regény. Budapest, 1924;

új kiadás 1941;

Újvidék, 1966.

 

Róla szóló irodalom: Hogyan lettem könyvtáros? In: Küzdelmek és eredmények. Kilenc kiváló magyar asszony pályatörténete. Budapest, 1938;

Loschi, A. M.: Scrittici d’Ungeria. Torino, 1939;

Romain Rolland levelei Cz. M.-hoz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Szerkesztő Sáfrán Györgyi. Budapest, 1966;

Gráberné Bősze Klára: Cz. M., dr. az első magyar könyvtárosnő. Könyv és nevelés, 2006.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.