„Óh halljad! A férfiaktól minden kitellik. A legvérzőbb szívekre is csúfos nevetéssel nézhetnek, a szerelem legforróbb könnyeit is hidegen meg tudják vetni … örök s változhatatlan hitet esküsznek, amelyet a Zephyr is elragad.”

1.

Eichenhorsti Balduin, dicső lovag, otthagyá kedvesét, Falkensteini Emmát, Szvéviában, azaz Svábországban, hogy csatlakozzák a szent ügyért, Jeruzsálem felszabadításáért. A boldogtalan leánygyermek egy évig várta, hogy bármi hírt halljon Ritter Balduinról, majd végső kétségbeesésében, zarándok álruhát öltött, ifjúnak elmaszkírozván magát, Valther szolgálójával utána iramodott, hogy megtudja, szeretett Balduin Ritter él-e vagy megholt már?

Falkensteini Emma, Szvéviából, ifjú zarándoknak elmaszkírozván magát, szolgájával, hosszú viszontagságok után megérkezett a keresztesek táborába, ahol sátorról sátorra járva, bejárta a hatalmas szentföldi sereget. Kifaggatott minden vitézt, minden hírhozót akivel csak találkozhatott, ám mindenkitől csakis azt hallá, hogy Baldiun Níceában, a város ostromakor fogságba esett és évekkel ezelőtt megholt már…

Falkensteini Emma, Szvéviából, ifjú zarándoknak elmaszkírozván magát, újabb viszontagságok után Níceába érkezett, ahol leveté álmaskaráját, újra leány lett, de csak azért, hogy miután elengedé szolgálóját, a jó Valthert, bebocsáttatást nyerjen az ottani apácza klastromba. A níceai klastrom ispotályként fogadott minden katonát, ki a szentföldért harczolt, ám a nővérek szörnyűséges fogadalomra késztettek: mindannyiuknak, kik a betegek között szorgalmaskodnak, némának és kétszeresen is befátyolozottnak kellett lenniök. Aki csak egyet is szól megszegi esküvését, akinek betege a fedetlen arczát meglátá megszegi esküvését, aki megszegi esküvését élőként sírba tétetik, elevenen befalaztatik. Amikor Emma a klastromba érkezett épp apáczát temettek, ki bánatában megholt már…

Coelestina fejedelem asszony, a zárda főnöke felismeré Falkensteini Emmát, Szvéviából, aki nem volt más, mint Falkensteini Kurt leánya. Kurt tizennyolcz esztendeje Adelhaidának kedvese volt, ám ő elhagyta őt egy másik Adelhaidáért, Emma édesanyjáért, aki akkor már gyermeket várt Kurttól. Adelhaida zárdába vonult, felvette a Coelestina nevet és megfogadta szörnyűséges bosszút áll Falkensteini Kurt családján. Coelestina fejedelem asszony, a zárda főnöke, rendjével épp akkor indult a szentföldre, amikor Balduin is harczolni indult oda és Falkensteini Kurt, egy vadászaton megholt már…

2.

„Mária! A harag küszöbénél minden elenyészik. Utoljára ölellek anyai karjaimmal, forrók a könnyeim, de kötelességem teljesítem. Mindjárt által esel minden szenvedésen.”

Falkensteini Emma, Szvéviából, soror kívánt lenni Níceában, mert úgy tudta, hogy kedvese ott adta életét hitéért, csontjai ott porladnak valahol, a város alatt. Hanem aztán Eichenhorsti Balduin, dicső lovag, mégsem holt meg, a szaracénusok fogságába esett, ahonnan három évi rabság után, Adhemar tábori püspök közbenjárására, épp akkor szabadult, amikor Emma fogadalmát letevé, új nevén mint Mária, az úr jegyese lészen, régi élete megholt már…

Eichenhorsti Balduin, dicső lovag, épp akkor csatlakozott újra a keresztény sereghez, amikor a dicsőségesen harczoló Bohemund vitéz egy török leányt, Fatimét hozá a táborba. Hanem aztán, Fatime atyja, egy nagyhatalmú emír, könyörgött Bohemundnak, nagy kincseket ígéré, melyekkel kiváltaná leányát, ám a vitéz kérkedett erejével és mindenféle istentelen cselekedetekre vetemedne az ártatlan, hitetlen leánnyal, ám Balduin, az atya és Fatime védelmére kel. A két keresztény vitéz duellumokat vívának: Balduin könnyebben megsérült, Bohemund oly’ súlyosan, hogy azt hitték megholt már…

Mária soror, korábban Falkensteini Emma, Szvéviából, első ispotályosa, a könnyebben sérült volt kedvese, Balduin lett. Mária Emma soror, fátylai mögül is felismeré Balduint, hangosan felsikított és ájultan esett össze. Ritter Balduin nem érté e helyzetet, ő a beteg, miért ájulá el a soror. Hanem aztán, Balduin lekapta a fátyolt és ő is meglátá kedvesét, segítségért kiáltozá és megcsókolá szerelmét. Nagy riadalom támadt, Coelestina fejedelem asszony, a zárda főnöke, amint meglátta őket, hatalmas lármát ütve félreveré a klastrom harangjait, Mária Emma pedig csak feküdt a pádimentumon, mint aki megholt már…

3.

Eichenhorsti Balduin, dicső lovag, megmentette egy hitetlen leány ártatlanságát, ezzel a klastromban egy hívő keresztény leány, kedvese, Mária soror szörnyűséges halálát, eleven eltemettetését okozta. Senki sem segített a dicső bajnokon, aki megcsúfolta a klastrom reguláit, hitének árulója lett, s aki miatt egy sorort élve meggyilkolának. Eichenhorsti Balduin csalódott keresztény vitéz társaiban, akik istentelen cselekedetre készültek egy hitetlen leánnyal, majd nem segítenek neki, hogy megakadályozzák egy keresztény nővér szörnyűséges halálát. Hanem aztán, a keresztény Balduinnak, mégis csak megmaradt egy barátja, egy idős emír, akinek leánya, Fatime megmentetett. A hálás török valamennyi keresztény rabszolgáját felszabadította és útnak engedé, maga pedig legvitézebb katonáival megrohamozta a klastromot, hogy kiszabadítson egy apácát, aki talán megholt már…

Eichenhorsti Balduin, dicső lovag és a török emír vitézei behatoltak a klastromba, a keresztény strázsák leverettek, Mária Emma soror falai épp az utolsó perczekben lebontattak. Az emír leányáért, Fatiméért, visszaadta Balduin kedvesét, Mária soror Emmát.

Coelestina fejedelem asszony, a zárda főnöke, az Úr Jézus és az Anyaszentegyház nevében megátkozta a Falkensteini családot, Balduin lovagot, a hitetlen vitézeket és megsemmisítette a két szerelmes jegyességét.

Eichenhorsti Balduin, dicső lovag az Úr Jézusra és az Anyaszentegyházra fogadta, hogy Falkensteini Emma már az eskütétel előtt a jegyese volt, Adhemar tábori püspök ezért megállapította, hogy hamis esküvés tétetett és felszabadítá Emmát fogadalma alól.

4.

A keresztes vitézek. Vitézi játék öt felvonásban, Kotzebue August után magyarrá fordítá Ónody Jonathán, Pesten, az Úrnak 1826. esztendejében (megjelent Esztergomban, Beimel József betűivel és költségeivel, 1829-ben).

A keresztes vitézek. Vitézi játék öt felvonásban, először előadatott Kassán, 1834-ben, utóbb előadatott 1868-ban, Miskolczon, nemes Egressy Ákos vendégjátékaként, Déryné asszony utolsó szerepeként.

Az előadás után, Déryné asszonyt, mint Coelestina fejedelem asszonyt, Miskolczon, hosszú órákon át ünnepelték, majd keresztfia, Egressy Ákos, ölben vitte haza.

Az előadás után, a miskolczi ház előtt, „keresztes lovagok”, „török vitézek”, „apácza nővérek”, az előadáson részt nem vett, de miatta elzarándokolt színésznövendékek, segédteátristák, idős statiszták és epizodisták, valamint egyszerű, „teátrumnéző” miskolczi polgárok szerenádot adtak Déryné asszony tiszteletére.

Déryné fejedelem asszony tiszteletére…