Dienes Valéria
Dienes Valéria

2022. január 28. Péntek

Dienes Valéria

Geiger Valéria


táncpedagógus, filozófus, pszichológus

(Szekszárd, 1879. május 25. – Budapest, 1978. június 8.)

Geiger Valéria apja, Geiger Gyula liberális szellemű ügyvéd és lapszerkesztő volt. A Geiger család rokonságban állt a szintén szekszárdi Babits családdal, s egy ideig közel is laktak egymáshoz. Valéria gyermekkorában néha találkozott a nála négy évvel fiatalabb Babits-csal, s hogy az író is ismerte, arra a legjobb bizonyíték, hogy Halálfiai című regénye egyik szereplőjét, a rendkívül művelt, tudománnyal és filozófiával foglalkozó, Freud és Bergson műveiből idéző Hintáss Gittát – Geiger Valériáról mintázta!

Valéria ugyanis a szekszárdi és a győri felsőbb leányiskola elvégzése után a Győri Állami Tanítóképzőben 1897-ben tanítói, a budapesti Erzsébet Nőiskolában 1901-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Érdekesség, hogy két „oklevél„ megszerzése sem volt elég az érettségi bizonyítványhoz, s mivel Valéria a budapesti tudományegyetemen kívánta folytatni tanulmányait, ahhoz előbb – a budapesti Bujkovszky utcai reáliskolában magánúton – érettségi vizsgát kellett tennie. A budapesti tudományegyetem matematika–fizika szakán elsősorban br. Eötvös Loránd, Beke Manó és Alexander Bernát előadásait hallgatta, a Zeneakadémián pedig zeneszerzést és zongorát tanult. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Dienes Pállal, a később nemzetközi hírnevet szerzett matematikussal. A Dienesek régi protestáns nemesi családból származtak. Dienes Pálnak hét testvére volt: közülük Dienes László, a tanácskormány népbiztosa, a Fővárosi Könyvtár vezetője, aki 1913-ban feleségül vette Götz Irént, az első magyar női egyetemi tanárt.

Geiger Valéria bölcsészdoktori értekezését 1905-ben védte meg, házasságkötése után (1906) azonban már Dienes Valéria néven ismerte meg a magyar tudományos élet. Az ifjú házaspár a 20. század első évtizedében igen élénk társasági életet élt. Baráti körükhöz tartozott – többek között – Jászi Oszkár, Madzsar József, Madzsar Alice, Lesznai Anna és mindenek előtt Szabó Ervin. Pályafutásának kezdetén filozófiai és pszichológiai cikkeket írt a Huszadik Századba, valamint igen nagy feltűnést keltő előadásokat tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában; egészen különleges élmény volt, hogy egy asszony 1907-ben filozófiáról tartott előadást! Matematikai tanulmányait az 1908/09-es tanévben a párizsi Sorbonne-on folytatta: második doktori vizsgájának letétele után a Francia Tudományos Akadémián Picard professzor mutatta be a tehetséges tudósjelöltet. Dienes Valéria volt a második nő, akinek tudományos munkája a „halhatatlanok„ elé került.

Valéria még két tanévet töltött Párizsban, ahol Henri Bergson filozófiai előadásait látogatta, majd beiratkozott Raymond Duncan kolóniájába, ahol a régi görög vázák alakjainak mozgását tanulmányozta. Bergson mozdulatpszichológiai elméletéből, Raymond Duncan gimnasztikai elképzeléseiből, valamint Raymond testvére, Isadora Duncan táncművészetéből alakította ki saját mozdulatművészetét, amelyet orkesztikának nevezett el. A mozdulatot négy dimenzióba rendszerezte: plasztika, ritmika, dinamika és szimbolika. Az orkesztikának azonban nemcsak a mozdulatanyaga volt modern, hanem a mozgással összhangban lévő szöveg vagy dallam is. Ady és Babits verseire tervezett koreográfiát, sőt 1917-ben már Bartók-zenére táncoltak tanítványai. Mozdulatművészetét ugyanis már 1912-ben tanítani kezdte, a nagy nyilvánosság előtt pedig először 1917-ben, az Urania Színházban mutatkoztak be növendékei. Első Orkesztikai Iskolája 1919-ig állt fenn. A Tanácsköztársaság idején előadásokat tartott a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában, továbbá tervezetet készített a női testnevelés megreformálására. A bukás után neki is menekülni kellett: családjával együtt Bécsben telepedett le, s orkesztikát tanított a grinzingi Montessori Gyermekotthonban.

Családjával 1923-ban térhetett haza, s rögtön újraindította mozgásművészeti tanfolyamait, majd 1929-ben elindította második orkesztikai iskoláját (Budapesten, a Krisztina körúton). Dienes Valéria az 1930-as évektől önálló mozdulatjátékokat is alkotott. Első művei (Hajnalvárás; Magyar Végzet) még a középkori misztériumok hatására születtek meg, később már elsősorban bibliai témájú parabolajátékokat írt (Nyolc boldogság; Magvető; Tíz szűz). Ezekben a művekben a mozdulatokat hanggal, énekkórussal, illetve zenekarral kapcsolta össze. Az volt a célja, hogy a hang és a mozdulat szintézise a nézőben alakuljon ki, ezért szándékosan választotta el egymástól a kettőt: a mozdulatkórus a színpadon szerepelt, az énekkart és a zenekart elrejtette. Mozdulatkórusai a leggyakrabban Bárdos Lajos zeneszerző Cecília kórusával szólaltak meg.

A Mozgáskultúra Egyesület társelnökeként 1929-től 1944-ig tevékenykedett. Orkesztikai munkásságán kívül a két világháború között kidolgozta Bergson eszméin alapuló evolúciós logika elméletét, egyúttal filozófiai gondolkodásában erősödött a miszticizmus is. A városmajori imaházban vallásfilozófiai lelkiórákat is tartott. A II. világháború után elsősorban vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, és sokat fordított. A tudós asszony, aki a Galilei Kör alapító tagja volt, 1927-től részt vett az Aquinói Szent Tamás Társaság munkájában is. Bergson fordításai ugyanakkor a magyar filozófiai szaknyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Műfordítói tevékenységét már 1934-ben Baumgarten-díjjal ismerték el. Dienes Valéria élete végéig – 99 évet élt! – megőrizte szellemi frissességét, utolsó előadását 96 évesen 1975-ben, a tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson tartotta…

Fontosabb művei: koreográfiái: Hajnalvárás. Mozdulatjáték bizánci görög dallamokra. Zeneakadémia kamaraterme, 1924;

A nyolc boldogság. Parabolajáték. Zeneszerző: Bárdos Lajos. A bevezetőt Prohászka Ottokár mondta. Belvárosi Színház, 1926;

Miskolc, 1927;

Székesfehérvár, 1927;

Csongor és Tünde. Mozgásdráma. Madzsar Alice-szal, Szentpál Olgával. Margitsziget, 1929;

Három költői arckép. Koreográfiák Tagore, Babits Mihály és Sík Sándor verseire. Belvárosi Színház, 1930;

Szent Imre misztériuma. Történelmi mozdulatdráma 7 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Rendező: gr. Zichy Géza Lipót. 1930;

előadták 1000 szereplővel az Ünnepi Csarnokban és a Városi Színházban;

Rózsák szentje. Szent Erzsébet misztériuma. Zeneszerző: Kerényi György. Zeneakadémia kamaraterme, 1932;

Csipkerózsika. Mozdulatjáték három képben. Zeneakadémia kamaraterme, 1933;

A magvető. Evangéliumi parabolajáték 7 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos, Kerényi György. Ottokár Kulturház, 1933;

Jedermann. Mozdulatkórusok. Margitsziget, 1933;

A tíz szűz. Evangéliumi parabolajáték 9 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Ottokár Kulturház, 1934;

Hamupipőke. Mozdulatjáték. Ottokár Kulturház, 1934;

Hófehérke. Mozdulatjáték. Zeneakadémia kamaraterme, 1934;

A gyermek útja. Kórusdráma 4 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Iparcsarnok, 1935;

Mária, a megváltás anyja. Mozdulatdráma 12 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Zeneakadémia kamaraterme, 1937;

Miénk az idő. Gyermekmisztérium. Zeneakadémia nagyterme, 1937;

Az élet kenyere. Kórusdráma. Urania Színház, 1940;

Boldog Margit. Misztériumjáték 4 képben. Budapest, Vendel u.-i Liszt-terem, 1941;

írásai: Valóság-elméletek. Egy. doktori értek. is. Geiger Valéria néven. Budapest, 1905;

A zenei alkotás és hatás lélektanáról. – Lélektani megjegyzések a programzenéről. Huszadik Század, 1906;

Royce erkölcstana és az etikai racionalizmus. Huszadik Század, 1907;

A mai lélektan főbb irányai. 1–2. Galilei füzetek. Budapest, 1914;

Művészet és testedzés. Magyar Iparművészet, 1915;

A gyermektanulmányozás módszertanához. A gyermek, 1917;

Az Orkesztikai Egyesület programmja. Budapest, 1927;

A nyolc boldogság. Misztérium. Szövegkönyv. Székesfehérvár, 1927;

Bergson filozófiájának alapgondolatai. Religio, 1929;

Az intuíció kérdéséhez. Az Aquinói Szent Tamás Társaság székfoglaló előadása. Religio, 1929;

Szent Imre. Mozdulatdráma. Szövegkönyv. Budapest, 1931;

Áve, Világ Királynéja! Kilenc ének Szűz Mária tiszteletére. Bárdos Lajossal. Rákospalota, 1944;

A mozdulatról. Táncművészeti Értesítő, 1964;

A relatív kinetika alapvonásai. Tánctudományi Tanulmányok. 1965/66. Budapest, 1967;

A mozdulatritmika alapvonalai. Tánctudományi Tanulmányok. 1969/70. Budapest, 1970;

A szimbolika főbb problémái. Táncművészeti Értesítő, 1974;

Az embertest beszéde. Vigilia, 1977;

A szimbolika főbb problémái. Kultúra és szemiotika. Budapest, 1981;

Művek. Vál., bevezető tanulmányt írta Töttős Gábor. Szekszárd, 1981;

Hajnalvárás. Elmélkedések, versek. Szerk. Belon Gellért. Budapest, 1983;

Miénk az idő. Emlékezések, televíziós interjú. Vál., szerk. Rozgonyi Péter, Rozgonyiné Bóna Ilona. Budapest, 1983;

Orkesztika – mozdulatrendszer. Szerk., sajtó alá rend. Dienes Gedeon. Budapest, 1992;

A plasztika profil tagozata. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2000;

D. V. önmagáról. Szerk., az életrajzot írta Szabó Ferenc. Mai írók és gondolkodók. Szeged, 2001;

Az orkesztikai iskola története képekben. D. V. írásaiból vál. Fenyves Márk. Mozdulatművészeti sorozat. Budapest, 2001;

2. kiad. 2005;

ford.: Gildings, Franklin Henry: A szociológia elvei. A társulás és a társas szerveződés jelenségeinek elemzése. Társadalomtudományi könyvtár. Budapest, 1908;

Ward, Lester Frank: A haladás lelki tényezői. Társadalomtudományi könyvtár. Budapest, 1908;

Bergson, Henri: A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés. Világkönyvtár. Budapest, 1913;

2. kiad. 1920;

Binet, Alfred: Az iskolás gyermek lélektana. Gyermektanulmányi könyvtár. Budapest, 1916;

Bergson, Henri: Tartam és egyidejűség. Hozzászólás Einstein elméletéhez. Budapest, 1923;

Bergson, Henri: Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól. Filozófiai írók tára. Budapest, 1925;

2. kiad. 1943;

hasonmás kiad. 1990;

Bergson, Henri: Metafizikai értekezések. Filozófiai írók tára. Budapest, 1925;

Bergson, Henri: A teremtő fejlődés. Filozófiai írók tára. Budapest, 1930;

hasonmás kiad. 1987;

Locke, John: Értekezés az emberi értelemről. 1–2. Filozófiai írók tára. Budapest, 1964;

2. kiad. 1979;

Teilhard de Chardin, Pierre: Hit az emberben. Vál. tanulmányok. A bevezető tanulmányt Rónay György írta. Budapest, 1968.

Irodalom: Beszélgetés D. V.-val. Vitányi Iván tévéinterjúja. Valóság, 1975;

Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése D. V.-val. Vigilia, 1977;

Vitányi Iván: D. V. Táncművészet, 1978;

D. V. A század nagy tanúi. Budapest, 1978;

D. V. Szolgálat, 1979. 44.;

D. V. Új Ember, 1983. okt. 9.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője