Dolch Erzsébet
Dolch Erzsébet

2021. június 22. Kedd

Dolch Erzsébet

Dombrádi Erzsébet


pedagógus. pszichológus

(Kassa, 1906. január 17. – Szeged, 2002. február 12.)

Dolch Erzsébet hatgyermekes polgári családban született Kassán, elemi iskoláit azonban már Temesvárott végezte. Az első világháború befejezése után családja Szegeden telepedett le, ahol előbb a Római Katolikus Tanítóképző Intézetet végezte el, majd – az időközben Budapestről Szegedre telepített – Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán 1932-ben szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. A főiskola első szegedi évfolyamának legjobb hallgatója volt: ünnepi alkalmakkor általában Erzsébet mondott beszédet, s már ekkor gyakran tartott pedagógiai előadásokat is.

Iskolái befejezése után a szegedi Ferenc József Tudományegyetem rendkívüli hallgatójaként folytatta tanulmányait, illetve nagyobb európai városok egyetemeit látogatta (megfordult Grazban és Bécsben is). Szegeden 1939-ben pedagógia–filozófia szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett (az Apponyi Kollégiumban), illetve még ezt megelőzően a korabeli reformpedagógiai irányzatok összefoglalásából sikeresen megvédte bölcsészdoktori értekezését.

A fiatal pedagógus 1933-ban elfogadta Várkonyi Hildebrand Dezső szegedi pedagógiai-lélektani intézetébe szóló meghívását: a kétéves gyakornoki idő alatt kísérleti lélektani vizsgálatokat és személyiségteszteket végzett. Életpályája 1935-ben Domokos Lászlóné Löllbach Emma híres budapesti Új Iskolájában folytatódott. Itt életre szóló tapasztalatokat szerzett az akkor kibontakozó reformpedagógiai irányzatokról. Különösen nagy hatást tett rá a globális, ún. szóképes olvasástanítás, amelyet aztán – szakítva a korabeli fonomimika metódusával – ő is átvett a Kerti Iskolában. Eredményei később őt igazolták: tanítványai rendkívül rövid idő alatt tanultak meg jól olvasni.

A Várkonyi Hildebrand Dezső elképzelései alapján létrejött, a szegedi egyetem mellett működő újszegedi gyakorló elemi iskola, a Kerti Iskola 1936–1940 között Dolch Erzsébet irányítása alatt nemzetközi hírűvé vált. Az iskola nevelési gyakorlata, az ott alkalmazott módszerek, több ponton kapcsolódtak az 1915-ben Budapesten létre hozott Családi Iskola pedagógiájához, amelyet Nemesné Müller Márta alapított meg. A Nemesné-féle intézményhez hasonlóan Újszegeden is érvényesült a tanár–diák kapcsolat barátságos, családias jellege. Az oktatók gyermekközpontú eljárásokat alkalmaztak, gyakran éltek az ún. cselekedtetés, tipikusan reformpedagógiai módszereivel. Az intézet belső rendje és közvetlen környezete (a Tisza-part, a természet közelsége, a szülői házra emlékeztető belső berendezés stb.) mind ezt a célt szolgálták.

A Kerti Iskolában intenzíven foglalkoztak a gyermekek intellektuális, testi és erkölcsi nevelésével: központi kérdés volt a kisgyermekek aktiválása, önállóságra nevelése, bevonása egy-egy érdekes, izgalmas probléma közös megoldásába. Az együttműködés kialakítása, az együttdolgozás igénye kiegészítette a gondolkodtató-cselekedtető feladatokat. Fontosnak tartották, hogy a „cselekedtetés” során a gyermekek egyéni adottságaihoz, képességeihez is alkalmazkodjanak, ezt elősegítette, hogy az iskolaérettséget az akkoriban legkorszerűbbeknek számító tesztek segítségével állapították meg, illetve később is hasonló módon követték nyomon a kisgyermekek egyéni fejlődését.

Újszerű olvasás- és írástanítási módszerek mellett a gyermekek szókincsét is speciális módszerekkel fejlesztették. A gyermekek szívesen vettek részt a mesemondásban, kisebb színházi előadásokat írtak, és adtak elő; majd a történeteket megbeszélték, illetve gyakran tovább folytatták. Gesztenyékkel, dominókkal kezdtek el számolni tanulni, végül a tanítóval közösen játékokat találtak ki a kicsit bonyolultabb mennyiségtani feladatokat „legyőzésére”.

Az újszegedi ház kertje a testnevelés gyakorlására is kiválónak bizonyult. A kertben ugyanakkor növényeket is termesztettek, a napi feladatokat közösen végezték el, közben megbeszélték a tapasztalatokat. A munka során a gyermekek szert tettek az együttműködés képességére, elsajátították a társadalmi együttélés szabályait, a közös tevékenység során kialakult, majd megszilárdult az egymással való szolidaritás érzése. A tanító ebben a munkamegosztásban, mint a gyermekek idősebb jóbarátja kapott szerepet, aki közvetlenségével segítette a növendékek mindennapjait.

A Kerti Iskola fennállásának néhány éve alapvető jelentőségű a magyar reformpedagógia múltjában. Igazi pedagógiai-pszichológiai műhely volt ez az újszegedi Tárogató utca 12. szám alatt működő intézet: a magyar felsőoktatás történetében ezt megelőzően és azóta sem hoztak létre egyetemi tanszékhez kötődő kísérleti elemi iskolát.

Dolch Erzsébet – aki időközben Dombrádira magyarosította a nevét – a Kerti Iskola után egy rövid ideig Gyomán, majd egy szegedi polgári iskolában tanított. Pályafutása további állomásai: a nagyváradi (1941–1944), majd a debreceni tanítóképző intézet (1945–1948); mindkét helyen, mint rendes tanár dolgozott. Utolsó munkahelye a kiskunfélegyházi tanítóképző intézet volt (az intézmény időközben gimnázium és gépészeti szakközépiskola lett), ahol több mint húsz évig tevékenykedett (1948–1969). Nyugdíjba vonulása után visszavonult a pedagógus közélettől, 1970-ben ismét Szegeden telepedett le. Diákjainak életútját azonban élete végéig nyomon követte: kis jegyzetfüzetében írta fel növendékei sorsának alakulását: elmondása szerint 71 (!) érettségi vagy egyéb intézeti találkozón vett részt, és jegyezte rendületlen elszántsággal a diákjaival történt érdekességeket. Dombrádi Erzsébet 2002-ben tanítványai körében ünnepelte 96. életévét, nem sokkal születésnapja után hunyt el.

Fontosabb művei: A gyakorlati grafológia elvei. Szeged, 1936;

hasonmás kiadás: Szeged, 2000;

Az Új Nevelés elméleti és gyakorlati megvalósulásai. Egyetemi doktori értekezés is. Szeged, 1938.

Irodalom: Pukánszky Béla: Reformpedagógiai irányzatok gyakorlati megvalósulása Szegeden a két világháború között. Németh András: A reformpedagógia múltja és jelene. Budapest, 1998;

3. kiadás 2001;

Pukánszky Béla: A nőnevelés évezredei. Fejezetek a lányok nevelésének történetéből. Budapest, 2006.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.