(1799. február 6. Bacskó, Zemplén vármegye – 1870. október 19. Jobbágyi, Nógrád vármegye): botanikus, zoológus, akadémikus.

Iskoláit Sátoraljaújhelyen, Kassán és Egerben végezte, 1814-ben azonban súlyosan megbetegedett. Mikor már jobban lett, Kitaibel Pál magával vitte „füvészi kirándulásaira”. A neves botanikus hatására érdeklődése a növények felé fordult, családi kívánságra azonban a pesti tudományegyetemen tanult tovább, ahol 1823-ban orvostudori oklevelet szerzett. Még abban az évben segédőrré nevezték ki a Nemzeti Múzeum Természetrajzi Osztályában (1847-ben tiszteletbeli őrré, 1850-ben rendes őrré léptették elő).

Már medikus korában „felfedező búvárlatokat” végzett a Mátrában és a Kárpátokban, 1833-ban Füle András segítségével expedíciót szervezett a Balkánra, amelynek eredménye több mint 2000 növény- és 3000 állatfaj volt. 1836-ban, a második úton, már 18 000 rovar- és 15 000 növényfajt sikerült összegyűjteni. Még két nagyobb expedíciót szervezett a Balkánra és Törökországba, ám ez utóbbi két alkalommal Kis-Ázsia nyugati partvidékén és Szicíliában is járt. Tudományos pályafutásának kezdetén szinte kizárólag csak növénytannal foglalkozott.

Magyarországon Koy Tóbiás volt az első, akinek jelentős rovargyűjteménye volt. Halála után (1829) Frivaldszky Imre elsősorban entomológiai kutatásokat végzett. Megvette a Koy-gyűjteményt és a szakkönyvtárat, majd élete végéig rendszerezte, kiegészítette, utazásai alkalmával szisztematikusan bővítette, Európa egyik legnagyobb kollekciójává fejlesztette. Élete utolsó éveiben Magyarország és Erdély édesvízi és szárazföldi „puhányait” (azaz puhatestűit) tanulmányozta. Halála előtt néhány hónappal, 1870-ben, még utoljára útra kelt Törökországba: Konstantinápolyon át Bursába és Gemlikbe utazott.