Hunfalvy János
Hunfalvy János

2021. február 27. Szombat

Hunfalvy János


1842-ig Hunsdorfer, Johann

 

(1820. január 21. Nagyszalók, Szepesi kerület – 1888. december 6. Budapest): geográfus, történetíró, egyetemi tanár, akadémikus.

 

Testvére: Hunfalvy Pál nyelvész, akadémikus.

 

Középiskolai tanulmányait Késmárkon, Miskolcon, majd az eperjesi evangélikus líceumban végezte, 1842–1845-ben a gróf Dessewffy családnál nevelőtanár volt, 1845–1846-ban a berlini egyetemen történelmet hallgatott. Tanulmányai befejezése után 1846-ban a késmárki jogakadémián a statisztika és történelem tanárává nevezték ki.

 

A forradalom idején részt vett a késmárki, illetve a szepességi nemzetőrség megszervezésében, és maga is nemzetőrnek állt. A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után hét hónapig, ítélet nélkül az eperjesi börtönben raboskodott. A börtönben kezdte el írni három kötetes Egyetemes történet című munkáját (1851–1852-ben jelent meg). Az 1887-ig hét kiadásban is megjelent mű meghozta számára az országos sikert és elismerést (jóllehet az első kiadások terjesztését „az osztrák ház elleni izgatás miatt” megtiltották). Az 1850-es években élénk levelezésbe kezdett Magyar Lászlóval, majd a Magyar Tudós Társaság (azaz a Magyar Tudományos Akadémia) megbízásából közzétette az Afrika-kutató naplóját, térképét és rajzait. Hunfalvy érdeklődése ekkor már megoszlott a történetírás és a „földiratok” között. Az 1856 és 1864 között megjelent Magyarország és Erdély eredeti képekben című korszakos kiadványa történeti leírásokon kívül igen magas színvonalú földrajzi, néprajzi és művészettörténeti ismertetőket tartalmazott.

 

1860-ban az Akadémia felkérte Magyarország természeti viszonyainak számbavételére. A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása (1863–1865 három kötetben) a modern magyar geográfia első nemzetközi hírű teljesítménye. Hunfalvy a német Karl Ritter teleologikus elveinek első magyar hirdetője: eszerint a földrajz feladata a természeti viszonyok és az ott élő népek történelmi viszonyainak feltárása. 1861-ben az ismét magyar nyelven oktatható műegyetemen helyettes, majd rendes tanári kinevezést kapott. 1870-ben a pesti tudományegyetemen felállított első magyar földrajz tanszék vezetésével bízták meg (Európában ekkor mindössze három földrajz tanszék volt: a párizsi, a berlini és a göttingeni!) Nevéhez fűződik a magyarországi földrajzoktatás megszervezése. Életében összesen 37 félév alatt 19 tárgykörből tartott előadásokat, egyúttal Tóth Ágostonnal megszervezte a Magyar Földrajzi Társaságot is: az 1872. május 12-i alakuló ülésen Hunfalvy Jánost választották meg elnöknek.

 

Élete utolsó éveiben öt kötetesre tervezett művén, Egyetemes földrajz című kézikönyvén dolgozott. A hatalmas vállalkozás valóban az egész Föld, valamennyi földrész és ország természetföldrajzi és társadalomtörténeti bemutatására törekedett. Az öt kötetből azonban csak három készülhetett el (I. kötet Dél-Európa, II. kötet Magyar birodalom). A III. kötet (Észak-, Nyugat-, Kelet- és Közép-Európa) szerkesztése közben hunyt el, így az már csak halála után jelenhetett meg (tanítványa, Thirring Gusztáv gondozásában).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Életút

Megjelent: nevpont.hu 2020