Lóczy Lajos
Lóczy Lajos

2024. március 29. Péntek

Lóczy Lajos


(1849. november 3. Pozsony – 1920. május 13. Balatonfüred, Zala vármegye): geológus, geográfus, egyetemi tanár, akadémikus.

 

A Zürichben befejezett műegyetemi és geológiai tanulmányai után gróf Széchenyi Béla – Széchenyi István fia – meghívta az általa 1877–1880-ban szervezett és vezetett kelet-ázsiai expedíciójába. Beutazta Kína nagy részét, s az akkor gyűjtött hatalmas anyagból készített monográfiájában (A khínai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása, 1886) először írta le a Himalája áttolódásos tektonikáját és a Transzhimalája-vonulatot. Hazatérése után a Magyar Földtani Intézet osztálygeológusaként a bánáti hegyvidék geológiai feltérképezését végezte, majd 1886-ban, a budapesti műegyetemen, a földtan nyilvános rendkívüli, 1888-ban a budapesti tudományegyetemen, az általános földrajz nyilvános rendes tanárává nevezték ki; 1902-től haláláig, a Magyar Földtani Intézet igazgatója volt.

 

 

Nevéhez fűződik a Balaton tudományos feldolgozását célul kitűző vállalkozás megindítása, amelyet – a magyar tudománytörténetben először – az interdiszciplinaritás jellemzett. A geológiától a meteorológiáig, a biológiától az etnográfiáig koordinálta a legkülönbözőbb területeken alkotó kiváló szakembereket. Intézetigazgatói kinevezése után nagy tanulmányutat tett Európában, összesen 30 nagyváros földtani intézetét és gyűjteményét kereste fel. Tapasztalatai alapján átszervezte, és nemzetközileg is elismertté tette a Magyar Földtani Intézetet, új alapokra helyezte a magyarországi földtani térképezést, elindította Magyarország egyes hegyszerkezeti egységeinek monografikus feldolgozását.

 

 

Az I. világháború idején expedíciót vezetett a Balkánra. 1916–1918-ban Szerbia, Macedónia, Montenegró és Albánia földjének állat- és növényvilágát valamint régészeti, történeti és művészettörténeti emlékeit tanulmányozta. Utolsó balkáni expedícióján már fia, ifjabb Lóczy Lajos, a budapesti tudományegyetem későbbi professzora is elkísérte.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Életút

Megjelent: nevpont.hu 2020

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője