Mátyás ugrása
Mátyás ugrása

2021. március 9. Kedd

Mátyás ugrása

Az apostol és a szökőnap


1.

 

 

A legenda szerint Mátyás apostol, kinek héber neve Mattitjahu – s a szó jelentése „az Úr ajándéka“ – Júda törzséből, Betlehem városából származott, jámbor életű férfiú volt. Jézus, a Názáreti, mennybemenetele és Júdás, az Iskarióti, árulása és öngyilkolása után a szentéletű Simon, akit elszántsága miatt Péternek is neveztek, összehívta a tanítványokat. Péter apostol kijelentette, hogy az Írás beteljesedett, Jézus megérkezett a mennyek országába, Júdás bűne megtoroltatott, a Názáretit követő apostoloknak azonban tizenkettőnek kell lennie. Péter apostol kijelentette, hogy szükséges, hogy valaki átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás hűtelenül odahagyott. Péter apostol kijelentette, hogy olyan jámbor életű férfiú csatlakozhat az apostolok kicsiny csoportjához, aki a Názáreti között járt-kelt, János keresztségétől az Úr mennybevétele napjáig. A legenda szerint József Barnabás, kinek héber neve Bar Nabas – s a szó jelentése „a Vigasztalás fia“ – Ciprus szigetéről származott, jámbor életű férfiú volt a másik jelölt.

 

 

Tizenegy apostol – Simon Péter és András; idősebb Jakab és János; Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté; ifjabb Jakab és Tádé, valamint Simon, a Kánai – hosszan imádkozott, majd sorsot vetett: ki légyen első, s ki légyen utolsó?

 

 

A legenda szerint Mátyás apostol, kinek héber neve Mattitjahu – s a szó jelentése „az Úr ajándéka“ – csatlakozott az apostolokhoz. József Barnabás, „a Vigasztalás fia“, utóbb térítői tevékenysége okán, mégis apostolnak tartatott, jóllehet a sorsvetésben akkor, ott alulmaradt.

 

 

2.

 

 

Amikor V. Pius pápa – akit valójában Antonio Michele Ghislierinek hívtak – hosszas szenvedés után, 1572. május 1-jén elhunyt, a törvényben előírt gyász után, a pápaság történetének legrövidebb konklávéja következett. A tizenegy főből álló pápaválasztó csoport azonnal megállapodott Ugo Boncompagni személyében, akit május 25-én már be is iktattak új hivatalába.

 

 

Amikor XIII. Gergely pápa – akit tehát valójában Ugo Boncompagninek hívtak – megkezdte pontifikátusát, a legfontosabb teendője a naptárreform megalkotása és kihirdetése volt. Az új naptár tervezetének kidolgozásával Aloysius Lilius calabriai csillagászt bízta meg.

 

 

Amikor Aloysius Lilius calabriai csillagász – akit valójában Luigi Liliónak hívtak – egy tizenegy főből álló bizottság élén hozzáfogott a julián naptár pontosításához akkor az év 365,25 napos napév volt, négyévenként egy beiktatott szökőnappal, ami túl hosszú volt a tropikus napévhez (két egymást követő tavaszi napéjegyenlőség közötti időtartam) képest, és egyre jobban lemaradt a Nap járásától. Azaz az érvényben lévő naptár 11 perccel eltért a csillagászati évtől: a különbség 128 évente tett ki egy napot, ez azonban Gergely pálya idejére már közel 11 nappá bővült.

 

 

Lilius pontosan megállapította a tropikus napév hosszúságát, ez 365,242199 nap. Az általa kidolgozott „új év“ 365 napból állt, minden negyedik év pedig egy szökőnappal (366) lett hosszabb. Ha azonban minden negyedik év szökőnap lenne, ez évszázadok alatt újabb naptári bizonytalanságot okozna, ezért elsősorban Lilius javaslatára, Gergely pápa és a bizottság úgy határozott, hogy 400 évenként egy szökőnap elmarad. Vagyis az olyan kerek évszázadok, amelyek 400-zal nem oszthatóak, 365 napos évek maradnak: azaz az 1900-as év nem volt szökőév, ellentétben a 2000. esztendővel.

 

Gergely pápa a Lilius számításain alapuló új naptárat 1582. február 24-én, Mátyás napján hirdette ki, Inter gravissimas kezdetű bullájában. Gergely pápa kalendáriumában, 1582. október 4-ét, október 15-e követte, így eltűnt a julián naptártól felhalmozott közel 11 napos különbség is. Február hónap, 1583-tól, 28 napból állt, négyévente egy toldaléknappal. Február hónap 24. napja, Mátyás napja, négyévente „Mátyás ugrásának napja“, vagyis szökőnap. A Habsburg-birodalomban, 1584. január 6-a volt a julián naptár utolsó, január 17-e, a Gergely naptár első napja. Az 1584-es év volt egyúttal az első szökőév is.

 

 

Mátyás apostol, kinek héber neve Mattitjahu – s a szó jelentése „az Úr ajándéka“ – a legenda szerint, sorsvetés útján csatlakozott a 11 apostol kicsiny seregéhez. Bizony, a Júda törzséből, Betlehem városából származott, jámbor életű férfiú aligha gondolta, hogy apostoli kiválasztása, a Názáreti követői közé történő váratlan ugrása, több mint ezerötszáz évvel később, egy új kalendárium kiindulópontjává válik. „Mátyás ugrása“ négyévente egy toldaléknappal ajándékozta meg a keresztény világot (a történetben gyakran szereplő 11-es szám valószínűleg csak véletlen, de jól jelzi a kortársak Krisztus követőibe vetett misztikus hitét).

 

(A 2016. szökőév február 29. napján, a toldaléknapon, legújabb írásunkkal az új, Gergely-naptár megszületésének különleges körülményeire emlékeztünk.) 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: élő emlékezet, 2016