Mező Ferenc
Mező Ferenc

2021. március 9. Kedd

Mező Ferenc

Egy igazoltan távollevő bajnok


„Lám, ki hitte volna a kanizsai tanárról, hogy jobban megírja az olimpiád történetét, mint a görögök, akiknek a földje termette az első babérágat, mint a franciák, akik felújították ezeket a versenyeket, mint az angolok, akiknek British Museumuk van, mint az amerikaiak, akik a legtöbb bajnokságot nyerték, vagy mint az alaposságukról híres németek és a többi náció. Mező tanár úr győzelme igazolja, hogy »mindent lehet, csak akarni kell».“

(Vadas Gyula beszámolója az 1928. évi amszterdami olimpiai játékokról)

 

 

Bármily szokatlan is, a modern nyári olimpiai játékok történetében, egy időben, művészeti alkotások is versenyezhettek. A művészeti versenyeket – amelyeket szokás szellemi olimpiának is nevezni – irodalom, képzőművészet, szobrászat, építészet és zene kategóriákban bonyolították le, az irodalmi művek pedig lírai, epikai és drámai alkotások alosztályban „küzdhettek” tovább. Az epikai mezőnyben viszont olyan művek vehettek részt, amelyek nem haladják meg a 20 000 szót.

 

 

Meglehetősen különös, ha egy gyermek a testedzés mellett a klasszika-filológia iránt is vonzódást érez. Mező Ferenc – elmondása szerint – az I. újkori olimpiai játékok hatására kezdett el foglalkozni a sport és a versenykultúra történetével. Másik ifjúkori kedves időtöltése az ókori római és görög auktorok olvasgatása volt. E kettő összevetéséből született meg az ókori olimpiai játékok történetét feldolgozó úttörő monográfiája, amelyhez végiglapozta az összes fellelhető klasszikus művet, kicédulázott minden, az ókori testedzéssel kapcsolatos adatot. Mező Ferenc hatalmas munkája kéziratával házalni kezdett, ám a kiadók, mint eladhatatlan művet vagy elutasították, vagy csak igen rövid, átdolgozott és sok képpel illusztrált kiadásába egyeztek bele.

 

 

Bármily szokatlan is, az 1928. évi amszterdami nyári olimpiai játékok programjában, egy-egy kategóriában, így az epikai művek versenyében is, országonként csak három-három alkotás indulhatott. A végsőkig elkeseredett Mező Ferenc, az egyik sikertelen tárgyalása után, ezúttal az Országos Testnevelési Tanácsnál (OTT) kopogtatott. Az OTT hosszas töprengés után úgy döntött, hogy a kéziratot benevezi az amszterdami olimpiára. Terjedelmi korlátok miatt azonban a műnek csupán egy fejezete kapott „rajtengedélyt”, ám a játékokra az OTT mégis elküldte a teljes művet, hogy a bírálóbizottság tisztában legyen a szerény tudós vállalkozásának hatalmasságával. Mező Ferenc rendkívül boldog volt: ha a művét nem is adják ki, monográfiája mégis csak „bekerült“ a magyar olimpiai válogatottba, s nemzetközi mezőnyben képviselheti a nemzeti színeket, így ő is „olympikon“ lett, bár eme elnevezés ellen maga tiltakozott volna a legharsányabban.

 

 

„Hazánkban van egy szó (lehet, hogy külföldön is), amellyel az olympia indulóit jelölik: az olimpikon. Nem tudom, ki használta először… de az bizonyos, hogy mulatságos tévedésbe esett, mert az olimpikon, vagy eredeti görög alakjában olympikon nem más, mint az olympikos melléknév semleges neme. Tehát a mi jelöltjeink, a mi reménységeink semlegesneműek volnának?!“

(Mező Ferenc: Az olympiai játékok története, 1928)

 

Meglehetősen különös esemény történt 1928. augusztus 1-jén, Amszterdamban, a nyári olimpiai játékokon. Egyszer csak, váratlanul megszólalt a magyar himnusz, jóllehet akkor épp a közelben egyetlen egy magyar sportoló sem versenyzett. Csak jóval később derült ki, hogy egy alig ismert magyar középiskolai tanár, klasszika-filológus tiszteletére hangzott el a nemzeti ének. Az epikai kategóriában benevezett pályázatokról a zsűrinek az volt a véleménye, hogy Mező Ferenc alkotása a világon egyedülálló teljesítmény. Ilyen alapos, az ókori olimpiai játékokat tárgyaló, minden részletre kiterjedő filológiai mű még nem született!  Mind a mai napig Mező Ferenc az egyetlen olimpiai bajnokunk, aki nem lehetett jelen győzelme kihirdetésekor. Az „igazoltan távollévő” bajnok később, mint a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja még sok olimpián részt vehetett, de Amszterdamba sohasem jutott el…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával a 120 éves olimpiai játékokra és dr. Mező Ferenc olimpiai bajnok klasszika-filológusra, az ókori olimpiai játékok tudós professzorára, a művészeti versenyek egyetlen magyar olimpiai bajnokára emlékezett. Kék virág emlékének.

 

Mező Ferencről az alábbi linkeken olvashatnak:

http://www.nevpont.hu/view/11544

http://www.nevpont.hu/view/11545

http://www.nevpont.hu/view/11546

 

A kép forrása:

http://www.nagykar.hu/kepnezo/1120/3.html

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016