Molnár Lajos
Molnár Lajos

2021. június 22. Kedd

Molnár Lajos

Az első szakíró


A magyar sporttörténet nem vitatja gróf Esterházy Miksa érdemeit. A Viator néven író gróf az első atlétikai klub, a Magyar Athletikai Club (MAC) megalapítója. Esterházy népszerűsítő írásai sorra jelentek meg a Vadász- és Versenylap hasábjain, személyesen agitálta főúri barátait, család-tagjait és ismerőseit az új klub vezérkarába. A MAC 1875. április 8-án alakult meg 8 alapító, 12 pártoló és több mint 250 rendes taggal. Az első atlétikai verseny általánosan elfogadott időpontja 1875. május 6.-a, színhelye az Újépület (ma Budapest V. kerület, Szabadság tér) nevű kaszárnya zárt udvara.

 

A magyar atlétika kezdeteinél Esterházy mellett gyakran feltűnt egy másik név is Molnár Lajosé. A „nemes gróf” hű szövetségest, fegyver-hordozót talált az 1857. május 24-én, Csíkszeredán született és 1905. június 9-én, Székelyudvarhelyen elhunyt fiatalemberben. Miller Lajos 1870-ben magyarosította nevét Molnárra, édesapja vármegyei főorvos, tollforgató ember volt. Hősünk a nyolc gimnáziumi osztályt és az „érettségi vizsgálatokat” Csíksomlyón végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. Jogi tanulmányait azonban nemsokára félbeszakította, majd végleg abbahagyta. Atyai nagybátyja, Molnár György – korának ismert színésze – beajánlotta Rákosi Jenő lapjához, a Reformhoz. Mindez 1874 őszén történt, Esterházy Miksa javaslatára, november 9-én tartották az atlétikai klub megalakításának előkészítő értekezletét.

 

Molnár Lajos „újdondász” egyik első feladata volt, hogy erről az alakuló értekezletről tudósítson. A gróf tisztában volt azzal, hogy az atlétikának elsősorban a tanulóifjúságot, az egyetemistákat kell megnyerni, Molnár azt a szép megbízást kapta, hogy szóval és tollal minél több fiatalt toborozzon az atlétikának. Esterházy lelkesedése magával ragadta a fiatalembert, s míg a gróf elsősorban a főúri társaságot igyekezett megnyerni, Molnár az egyetemisták között agitált. Néhány héttel később előadássorozatot tartott a Műegyetemi Körben az atlétikáról, Esterházy életéről, külföldi kapcsolatairól, valószínűleg ezek az előadások jelentek meg 1875. januárban a Magyarország és a Nagyvilág című lapban. A két fegyvertárs szervezőmunkájának hatására – mint már említettük – 1875. április 8-án, a Nemzeti Lovardában megalakult a MAC, a klub első elnökévé Esterházy Miksát választották meg, Molnár Lajos pedig bekerült a tizennyolc tagú igazgató választmányba. Május 6-án megrendezte a klub az első atlétikai versenyt, ahol Molnár a versenyintéző bizottság tagja lett. Esterházy és Molnár terve megvalósult, elindult az atlétika Magyar-országon is; jóllehet mindketten tudták, hogy igazi verseny, igazi küzdelem csak akkor lehetséges, ha egy országban nemcsak egy klubban foglalkoznak atlétikával…

 

Miután Molnár Lajos kiváló munkatársnak bizonyult, Esterházy újabb feladatot bízott rá, a pesti MAC mintájára szervezzen atlétikai klubot – esetleg klubokat? – vidéken is. S hol szervezne atlétikai klubot egy lelkes székely fiatalember, mint Erdélyben? Esterházy Kolozsvárra gondolt, mindenek előtt azért, mert e „kincses” városban már működött egy Viadal Intézet, volt egy Torna–Vivoda, vagyis a torna és a vívás nem volt ismeretlen mulatság arrafelé. Molnár a szokott lendülettel látott munkához. Először felhívásokat tett közzé a Magyar Polgárban és más kolozsvári lapokban, majd 1875 júliusában több népszerűsítő cikkel ismertette az „atleticizmus” eszméjét. Lelkesedésében még némi sajtópolémiába is belekeveredett a helyi Kelet című lappal, amely fanyalgásának adott hangot az atlétikai klubbal kapcsolatban. A Kolozsvári Athletikai Club (KAC) teljes egészében a MAC mintájára jött volna létre, a klub elnökévé egy másik Esterházyt, gr. Esterházy Kálmánt szemelték ki. Molnár lelkes leveleiben már a KAC megalakításáról tájékoztatta Esterházy Miksát, s ez nem csekély fejtörést okozott a későbbi sporttörténészeknek. Siklóssy László és Zuber Ferenc szerint a KAC valóban megalakult, Mező Ferenc viszont a megalakulás tényét erősen vitatta. Valószínűnek tartjuk, hogy a KAC megalakult, mint társadalmi egyesület, de klubszerű tevékenységen túl „sportszerű” tevékenységet nem fejtett ki, versenyeket nem rendezett.

 

Bár a KAC megalakult, de az eredménnyel sem Esterházy, sem Molnár Lajos nem lehetett elégedett. Esterházy valószínűleg rájött arra, hogyha az atlétikát szélesebb körben akarja megismertetni, szükséges az eddigi ismereteknek az összefoglalása és terjesztése. Nem elég az, ha csak a legbizalmasabb emberét küldi le vidékre, klubéletet alakítani! Esterházy a MAC, ill. a KAC megalapítása után idejét zömmel Angliában töltötte, onnan látta el információkkal Molnárt az angliai atlétikai és sportélet eseményeiről. A gróf megbízta a harmadik és egyúttal a legjelentősebb feladattal, gyűjtse össze és rendezze kötetbe írásait, írja meg az első és a második atlétikai klub alapításának történetét. Ezen kívül összefoglalta az atlétika általános hasznát, az egészségre, a nevelésre és a nemzetre gyakorolt hatását. Az Athletika volt az atlétikai sportnak az első magyarországi szakkönyve, az első önálló irodalmi terméke! Különös jelentőséget adott a kiadványnak, hogy Molnár közzétette a MAC alap-szabályait is, ennek mintájára néhány év múlva sorra-másra alakultak atlétikai klubok az országban. A mű 1876-ban jelent meg, s Molnár rögtön nekikezdett egy újabb könyv megírásához, az Athletikai Gyakorlatokhoz. Műfaját tekintve az Athletikai Gyakorlatok tankönyv, s szerves folytatása az Athletikának. Az Athletika azonban általános ismereteket nyújtott, általános segítséget kívánt adni az atlétikai klubok megalakításához, az Athletikai Gyakorlatok viszont ‘atlétika’ néven ténylegesen ismertette és értékelte az akkor Angliában ismert valamennyi sportágat. A két könyv tökéletesen kiegészítette egymást, s különösen a 307 oldalas, 143 (!) fametszettel ízlésesen illusztrált Athletikai Gyakorlatok döntően befolyásolta valamennyi sportág 19. századi magyarországi történetét. Mindkét mű ma könyvritkaság, Mező Ferenc kiváló olimpiai bajnok sporttörténészünk a harmincas években igyekezett kinyomozni valamennyi akkor fellelhető példányainak gazdáját és a kötetek történetét. Az Athletikai Gyakorlatokat Molnár 1879-ben Csíkszeredán fejezte be, ahol ekkor már adóhivatalnok-ként működött.

 

Esterházy bizalmas embere, a klubszervező-szakíró Molnár Lajos az Athletikai Gyakorlatokkal sporttörténeti jelentőségű életútja csúcsára érkezett, 1874-től 1879-ig tartó irodalmi pályafutásával nagymértékben hozzájárult a modern magyarországi sporttörténet megalapításához. Sajnos nem tudjuk, hogy életének 1879-től haláláig tartó szakaszában miért fordított hátat az atlétikának? Nem tudjuk azt sem, hogy mikor és miért szakadt meg kapcsolata Esterházy Miksával? A magyar atlétika nagynevű alapító grófja 1883-ban halt meg, nem ismeretes hogy az 1880-as években bármilyen kapcsolat fennmaradt volna az akkor újra Budapesten hivatalnokoskodó Molnár és Esterházy között. Csak annyit tudunk még Molnárról, hogy az 1880-as években a fővárosi adófelügyelőség pénzügyi titkára volt. Mező Ferenc szerint – aki még ismerte Molnár Flórát Molnár Lajos özvegyét! – a kisebb vagyonra szert tett ifjú élte a budapesti dzsentri fiatalok életét, nagy mulatságokat, dáridókat tartott, híres táncos volt, s enyhén szólva a gyengébbik nem nagy tisztelőjeként tartották számon. Ha írt is, csakis adózással kapcsolatos feljegyzéseket, de azért most sem tagadta meg korábbi önmagát, jegyzeteit, észrevételeit 1895-ben önálló füzetté rendezte Az adóreform és a közigazgatás címmel. Ekkor már nagyon beteg volt, korábbi túlzásba vitt kicsapongásai, teljesen aláásták egészségét. Szörnyű betegsége miatt 1897-ben áthelyezését kérte Székelyudvarhelyre, ahol Csík és Udvarhely vármegyék pénzügyi igazgatója lett.

 

„Hazajött meghalni” mondhatta róla Molnár Flóra, a már korábban említett nagybátyjának, Molnár Györgynek a leánya, akit halála előtt két évvel feleségül vett. Nemsokára, 1905 áprilisában nyugdíjaztatását kérte, mivel már menni is alig tudott. Összes leveleit, feljegyzéseit, sporttörténeti emlékeit, egy tragikusan rövid, fájdalmas életút emlékeit egy hatalmas faládában őrizte. Halála napján valamennyit elégette…

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Atlétika, 1993