Passuth László és otthona
Passuth László és otthona

2021. február 27. Szombat

Passuth László és otthona

Egy ház története


Ez az egyetlen ház a Rózsadomb alján, amelynek legendája van. A ferencesek levéltárában őrzött állítólagos krónika úgy tudja, hogy a török hódoltság éveiben, még szőlőhegy lehetett errefelé, a legenda szerint azonban, a megszállás utolsó éveiben, már ház állott ugyanitt: a homlokzata még ma is megvan. Még, hogy ház? A krónika szerint maga Ali Abdi Abdurrahman, az utolsó budai pasa lakott itt, ő ásatta a mélyföldszint alatt húzódó alagutat, még az is lehet talán, hogy 1686. szeptember 2-án, Buda visszafoglalásának napján, a ház közelében esett el.

 

Víz tükrére krónikát írni…

 

A háznak, a Rózsadomb alján, legendája van. A török kiűzése után száz évvel, itt lakott Martinovics Ignác, későbbi szászvári apát. A „franciskánus barát” a teológiát Budán végezte (1775–1779), majd a buda-vízivárosi kolostorban, a bölcselet és mennyiségtan tanáraként tevékenykedett. A ferencesek levéltárában őrzött – vélhetően elfogult – történet szerint Martinovics többször összeütközésbe került rendtársaival, mígnem néhány növendékpappal együtt Brodba helyezték át. A zseniális tudós pap – többek között – Lembergben és Haarlemben is egyetemi katedrát kapott, mégis sikertelenül pályázta meg a bécsi és a pesti egyetem fizika tanszékét. A tudományos és papi működését Budán megkezdő szerzetes élete is Budán, a Generális-kaszálón (azaz a Vérmezőn) ért véget, 1795. május 20-án.

 

Esőisten is megsiratta őt…

 

Ez az egyetlen ház a Rózsadomb alján, amelynek legendája van. A jakobinus mozgalom felszámolása után ötven évvel, Clark Ádám is itt lakott. A Rózsahegy utca 1/a alatt nyilvántartott ingatlan ma is megmaradt első része a XVIII. század elején épülhetett. A hagyomány szerint a házat a legendás építőmester olyannyira szűknek találta, hogy egy egész „traktust” építtetett hozzá az 1830-as években, a Buday László utca (az egykori Tudor utca) vonulatában. A fázós Clark még egy kályhával is megnagyobbította a területet: valószínűleg ez volt az első angol kályha Budán! A házhoz egy kis torony is tartozott egy forgatható faállvánnyal, amelyet a skót mérnök azért készíttetett, hogy teleszkópjával, tornya mellől, kedvtelve nézegesse az épülő Lánchidat, hiszen akkor még nem építették be az előteret nagy házakkal, s valóban leláthatott a Dunáig.

 

Aranyködben fáznak az istenek…

 

A háznak, a Rózsadomb alján, legendája van. Újabb száz év elteltével, az ország német megszállása (1944. március 19.) után, a háztól a harmadik telken lévő török követségen kért menedéket Magyarország miniszterelnöke, Kállay Miklós. A letartóztatására érkező SS-alakulat elől egy földalatti alagúton előbb a Horthy-rezidenciára menekült, majd azon a ház alatt húzódó alagútrendszeren menekült tovább, amelyet még Ali Abdi Abdurrahman, az utolsó budai pasa ásatott. A sokak által halottnak vélt Kállay így jutott el a Zivatar utca 1–3-ba, ahol akkor a török követség működött. Milyen érdekes, hogy egy budai egyemeletes, részben földszinti ingatlan története, századok múltán ismét része lett a magyar–török kapcsolatoknak!

 

Megszólalt a sírvilág…

 

– Bizony nemcsak a háznak, de a környéknek is legendája van – vette át a szót az Író. Amikor ideköltöztünk, sok helyen, főként a budai László utcának a Zárda utcába torkolló végében, alacsony házak álltak, benne idős asszonyok még a „hamisítatlan” budai német szóval éltek. A Kút utcában és a Zárda utcában barátságos Gasthofok fogadták az arra tévedőt. A Ferencesek kertjében, amelyet a népszáj általában csak Papkertnek hívott, nem is olyan régen, még egy barokk korban ásott kút is működött. A Zivatar utcában kis pék sütött, az ostrom után elsőként nyitott ki, s hirtelen, a Rózsadomb alja megtelt a friss cipó különös kemenceillatával…

 

– Bizony nemcsak a háznak, de az otthonunknak is legendája van – folytatta az emléksorolót az Író. Íróasztalom – nagyanyám elbeszélése szerint – báró Eötvös József hagyatékából származik. Egy különös mintájú faragott székünk egy kalotaszegi ezermester munkája.Az egykori gyerekszobábanpedig kilehet tapintani egy régimódi, falbasüllyesztett kincsőrző szekrényt, persze üresen.A kétszárnyú barokk ajtónk, amely egyidőslehetett a házzal, az ostrom idején „esett el“, most a pincénkben őrizzük. Nem tudok megválni tőle, hisz talán még Ali Abdi Abdurrahman, az utolsó budai pasa emlékét is őrzi…

 

A háznak, a Rózsadomb alján, amit régen Országútnak is hívtak, legendája van. Passuth László író és féléves kisleánya, Krisztina 1937-ben költözött új otthonába, a Rózsahegy utca 1/a számú házba, s itt élt és tevékenykedett egészen haláláig, 1979-ig. Kevesen tudják, hogy az 1960-as–1970-es években a legolvasottabb magyar író Passuth László volt: művei átlagpéldányszáma elérte a nyolcvanezret. Passuth Lászlónak azonban népszerű történelmi regényeken kívül több helytörténeti írása is megjelent a Budapest című képes magazinban. Átlalunk felidézett egyik utolsó írása – amely otthona történetével foglalkozott – megjelenését már nem élhette meg.

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb névportréjával Passuth Lászlóra és otthonára emlékezett. Kék virág az 1979. június 19-én elhunyt író emlékének.

 

Az alábbi linkeken olvashatnak róla:

 

http://www.nevpont.hu/view/11639

http://www.nevpont.hu/view/11640

 

A képem Passuth László, a banktisztviselő látható. A kép forrása:

http://m.cdn.blog.hu/ma/manda/image/passuth_hivatalnok.jpg

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016