Pfeifer A. Klára
Pfeifer A. Klára

2021. május 11. Kedd

Pfeifer A. Klára

Mihály Andrásné


orvos, farmakológus

(Budapest, 1925. november 22. – Budapest, 1973. márc. 6.)


Pfeifer A. Klára édesapja Pfeifer György bankfiók-igazgató, édesanyja Komor Júlia középiskolai tanár volt. Háromszor házasodott: harmadik férje Mihály András (1917–1993) Kossuth-díjas zeneszerző volt. Klára a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (BOTE) 1950-ben általános orvosi oklevelet szerzett, s tudományos pályafutása is a BOTE-n, a Gyógyszertani Intézetben kezdődött, ahol kandidátusi értekezésének sikeres megvédése után 1957-ben egyetemi adjunktussá nevezték ki.

1963-ban került a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetébe (MTA KOKI), ahol korai haláláig tudományos főmunkatársként dolgozott, egyúttal 1957-től a BOTE-n a toxikológia tantárgyat is előadta, később ugyanitt címzetes egyetemi docenssé léptették elő.

Pfeifer A. Klára biokémiai farmakológiai alapkutatásokkal, elsősorban a központi idegrendszer ingerületi és gátlási folyamatainak feltárásával, az ún. excitációs állapot és a görcskészség közötti összefüggések feltárásával foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a biogén aminok (= az élelmiszerekben kis mennyiségben előforduló komponensek) szerepének feltárása terén.

Kutatásai alapján számos, a katecholaminok családjába tartozó antiepileptikumot, antidepresszánst és antikonvulzív hatású vegyületet sikerült előállítani. Magyarországon az elsők között vizsgálta a monoaminok (pl. dopamin, noradrenalin, szerotonin stb.) funkcióit. A monoaminok a központi idegrendszer igen fontos ingerületátvivő anyagai. Jelentőségüket az is mutatja, hogy a monoaminerg ingerület-átvitel zavara esetén súlyos központi idegrendszeri betegségek alakulhatnak ki. Klára a monoaminerg rendszer működésének feltárásával új utat nyitott a magyarországi neurofarmakológiai kutatásokban. Már súlyos betegen, 1973-ban védte meg doktori értekezését. Gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett.


Fontosabb művei: A központi idegrendszer szerepe a perifériás gyógyszerhatásokban. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1955;

Studies on the Action of Guanethidine on the Central Nervous System and on the Norepinephrine Content of Brain in Rats. Vizi E. Szilveszterrel, Sátory Évával. Neuropsychopharmacology. Amsterdam, 1964;

Anticonvulsant Properties of Diacetylmonoxime – DAM – and Its Effect on the Facilatory Action of Reserpine on Convulsions. Galambos Évával. Psychopharmacologia, 1966;

Az amphetamin és p-chloramphetamin centrális hatásának mechanizmusa. Orvostudomány, 1968;

Correlation between Noradrenaline Content of the Brain and the Number of Granular Vesicles in Rat Hypothalamus during Nialamid Administration. Többekkel. Experimental Brain Research, 1968;

A Compound with a Strong and Specific Central Anticholinergic Activity, 2-dimethylamino-9-benziloxy-bicyclic [3,3,1] Nonane. Többekkel. Acta Physiologica, 1970;

Cerebrális monoaminok funkciójának vizsgálata farmakológiai és farmakobiokémiai módszerekkel. Doktori értekezés. Budapest, 1971.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.