Szerb Antal, az utas
Szerb Antal, az utas

2021. május 11. Kedd

Szerb Antal, az utas


Mihály, olaszországi nászútja során faképnél hagyja feleségét, Erzsit, és egy gyerekkori barátság emléknyomait keresve bolyong Itália tájain. Menekülése egzisztenciális alászállásként is értelmezhető, visszatérés a múltba, saját történelmébe. A betemetettség és a rétegzettség képzetei egyfajta archeológiai kontextust teremtenek a regény körül, ezt erősítik a gyakran és tudatosan vállalt mitológiai referenciák. Az idők mélyére ható ásatás, a gyermekkor traumáira irányuló analitikus terápia egyrészt feleleveníti a hajdankori múlt valóságát, másrészt mindezen emlékeket saját jelenébe transzponálja. Az utazás földrajzi helyváltoztatás az itáliai városokban és városok között, valamint lélektani kalauz gyermekkora mélységei és általában a kultúra mitikus mélyrétegei felé.

 

Mihály vallástörténész szeretett volna lenni, ám feladta álmait, beilleszkedett a polgári világba és üzlettel kezdett el foglalkozni. Menekülése egzisztenciális alászállásként is értelmezhető, visszatérés saját elpusztított pogány múltjába, saját halálvágya történelmébe, a vallás alatti rétegek, a babona, a boszorkányság és a sátánizmus elfojtott szexuális elemei közé. Waldheim Rudi vallástörténész lett, nem adta fel álmait, ellenkezőleg: tudományos karrierjét és hivatását szexuális hódításainak szolgálatába állítja. Személyisége, groteszk modora és tudományos nézetei közötti ellentét Mihály hajdani álmait saját jelenébe transzponálja. Az utazás nemcsak földrajzi helyváltoztatás, hanem a szerelem és a halál misztikus összefonódása.

 

 

Minden élet utazással kezdődik és minden halál, pontosabban a meghalás, utazással ér véget. Egy erotikus aktus révén, és egy nőn keresztül születtünk és egy erotikus aktus révén, a Halál-hetérán – aki az Anya nagy ellentéte és kiegészítője – keresztül távozunk. Amikor meghalunk, valójában visszaszületünk…

 

 

„Figyeld meg: a civilizált társadalomban a halál egészben véve a tabu-fogalmak közé került. Nem illik beszélni róla, a nevét körülírják, mint valami disznóságot, és a halottból, a hullából megboldogult, elköltözött és néhai lesz, mint ahogy az emésztés aktusait is körülírják. És amiről az ember nem beszél, arra nem illik gondolni sem. Ez a civilizáció védekezése a szörnyű veszedelem ellen, amely abból áll, hogy az emberben az életösztönnel szemben egy ellenkező irányú ösztön is dolgozik, egy ösztön, amely igen ravasz, édes és erős csalogatással hív a megsemmisülés felé.”

(Szerb Antal: Utas és holdvilág)

 

 

Szerb Antal római katolikus vallású, ám a zsidótörvények értelmében zsidónak tekintett író, esztéta, művelődés- és vallástörténész, középiskolai tanár. 1944. június 5-én, utoljára behívták munkaszolgálatra, ún. védett századba került, amely egzisztenciális alászállásként is értelmezhető, viszont a századot nem lehetett Budapestről elvezényelni. 1944. június 27-én azonban lecserélték a századot védő katonákat, az új őrség nyilas karhatalmisták irányítása mellett a józsefvárosi pályaudvarra kísérte az írót és társait (köztük Halász Gábort és Sárközi Györgyöt). A nyugati határra, Balfra utaztatták a még mindig „védettnek“ nevezett csoportot, ahol 1800 sorstársával együtt sáncárokásásra kényszerítették az írót is. Minden, megmentésére irányuló kísérletet visszautasított; múltját, emlékeit igyekezett saját jelenébe transzponálni.

 

Szerb Antal római katolikus vallású, ám a zsidótörvények értelmében zsidónak tekintett író, esztéta, művelődés- és vallástörténész, középiskolai tanár mégsem adta fel álmait. 1944. szilveszter napján kiéhezve, súlyos betegen és tetvesen még vallástörténeti és esztétikai előadást tartott munkaszolgálatos barátainak. 1945. január 27-én már állni sem tudott. A századot felügyelő nyilasok megparancsolták a többi kényszermunkásnak, hogy támasszák meg egy ásó nyelével, majd puskatussal nekiestek a nagybeteg embernek és halálra verték. Holttestét egy előre megásott tömegsírba dobták. Mielőtt a gödörbe hányták, társai egy hordó abroncsát húzták testére. Ez segített a későbbi exhumálásnál, mert a gyilkosok mésszel is megszórták a tetemeket a fertőzés veszélye miatt.

 

Meghalt, de nem semmisülhetett meg, visszaszületett.

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása az 1945. január 27-én, Balfon meggyilkolt Szerb Antalról szólt. Kék virág emlékének és minden mártír emlékének.

 

Életrajza az alábbi linken olvasható: http://www.nevpont.hu/view/11508

 

A kép forrása: http://konyves.blog.hu/2015/01/27/70_eve_oltek_meg_a_nyilasok_szerb_antalt

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016