Szokolyi Alajos
Szokolyi Alajos

2021. február 26. Péntek

Szokolyi Alajos

Az első bajnok-atléta


A magyar atlétika első bajnoka, bernecei Szokoly Alajos hatvan éve, 1932. szeptember 9-én hunyt el. Mielőtt végigtekintenénk rendkívül gazdag életútján érdemes néhány, a személyével kapcsolatos dolgot tisztázni. A magyar olimpiatörténeti munkák nagy része bajnokunkat Szokolyi néven szerepelteti, a korabeli sajtó azonban következetesen Szokolynak tünteti fel. A szlovák olimpiai lexikon és a szlovák életrajzi lexikonok Alois Sokolként emlékeznek meg a kiváló sportemberről, s szlovák származásúnak tartják. Ez utóbbiakra nem érdemes sok szót vesztegetni, a Szlovák Életrajzi Lexikon mindenkit, aki a történeti Magyarországnak a mai Szlovákia alkotta részén született következetesen „elszlovákosít” – az első címszó ebben a lexikonban az Aba: de Andrássy Gyula is Julius Andrási néven szerepel itt. Már érdekesebb a Szokoly vagy Szokolyi dilemma. Anyakönyvi adatok szerint Kisgaramon, Zólyom vármegyében, 1871. június 19-én bernecei Szokoly József zólyombreznói főmérnöknek és Holub Emíliának, Szokoly Alajos nevű gyermeke született. Az újszülött tehát Szokolynak született, de később, már ismert közéleti emberként Szokolyira magyarosított, ahogy ezt a kiváló szakíró Subert Zoltán kinyomozta.

 

Szokolyi Alajos – az egyszerűség kedvéért nevezzük most már így – tehát Kisgaramon született, de csak hároméves koráig élt itt, ekkor keresztszüleihez, apja húgához, Szokolyi Amáliához és férjéhez Schönn Alajos volt ’48-as főhadnagyhoz költözött, az Ipolyságra. 1887-ben a család Bernecén egy kastélyt építtetett, s ebben a csodálatos környezetben teltek bajnokunk gyermekévei. Szokolyi 1889-ben a Lévai Kegyesrendi Gimnáziumban érettségizett, s még ebben az évben beiratkozott a budapesti orvosi egyetemre. Egy évvel később, már a Magyar Atlétikai Club (MAC) tagjaként indult élete első versenyén, a juniorok számára kiírt 100 méteres síkfutásban 13 másodperces idővel nyert. Szokolyi versenyzői pályafutását életrajzírói – Mező Ferenc és Syposs Zoltán – két szakaszra osztották az első „fejezet” 1892-ig tartott. Ekkor a fiatal Szokolyi a létező összes versenyszámban a rövidtávtól a súlylökésig szerencsét próbált, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ennek a szakasznak Szokolyi önkéntesi éve vetett véget. Az egyéves szolgálat letelte után egy sokkal tudatosabb sportembert láthattunk viszont. Ehhez a tudatossághoz hozzájárult, az új edző. A MAC 1894 májusában először szerződtetett John Cash személyében angol trénert. Szokolyi már elsősorban csak a rövidtávra, a gátfutásra és a távolugrásra készült.

 

Az első újkori olimpiára már egy másik angol, Harry Perry – aki egyes adatok szerint az első magyarországi „dögönyöző” vagyis sportgyúró is volt – készítette fel a MAC versenyzőit. Szokolyi három versenyszámban: 100 méter síkon, 110 méter gáton és hármasugrásban állhatott rajthoz. 1896. április 6-án a felújított athéni stadionban, a 100 méteres síkfutás előfutamaival kezdődtek meg a versenyek, s közismert hogy az első előfutamban az egyes rajtszámot épp Szokolyi Alajos kapta. Az előfutamban 12,6 másodpercet ért el, így biztosan került a döntőbe, az előfutam után még elindult a hármasugrásban is, ahol egy ugrásával is a 4. helyet érte el. A 100-as döntőben végül is a 3. helyet szerezte meg, a 110 méteres gátfutás döntőjében viszont nem indulhatott el. A gátfutást eredetileg 4 előfutamban kívánták lebonyolítani, ám a kevés induló miatt csak 2 előfutamot írhattak ki. Szokolyi előfutamában az utolsó gátig biztosan vezetett, ám ekkor az egyik versenyző nekiszaladt az egyik gátnak, s a sportszert Szokolyi elé lökte. Szokolyi felbukott a váratlan akadályon ám felpattant – s vagy másodikként, vagy harmadikként – de célba ért. Nagy vita támadt a helyezésekről, illetve a bukás körülményeiről, amit a versenyrendezőség úgy zárt le, hogy a döntőben csakis a két előfutam győztese indulhatott. Ennek ellenére Szokolyi éve volt az 1896-os esztendő. Az „athéni szép napok” után, a MAC tavaszi versenyén először futotta 19 másodpercen belül a 120 yardos gátfutást és hármasugrásban először ugrott 12 méteren felül (18,9 másodperc illetve 12,05 méter). Júliusban megnyerte Csehország 100 yardos bajnokságát, majd augusztusban 12,48 méterre javította a hármasugró csúcsot. A MAC őszi versenyén pedig először írták ki Magyarország bajnokságait. A 100 yardos síkfutásban 10,8 másodperccel Szokolyi Alajos vívta ki a győzelmet.

 

Szokolyi versenyzői pályafutása 1900-ig tartott, csúcspontja 1896-ban volt. Az 1896-os évvel azonban elkezdődött sportéletútjának egy új fejezete, sportszervezői pályafutása. Ez év májusában beválasztották a millenniumi sportbizottságba titkárnak, sőt már 1895-ben bekerült a MAC választmányába. A MAC választmányi tagjaként, 1897. január 19-én javaslatot tett a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) megalakítására. Indítványa azért volt korszakos jelentőségű, mert egyúttal kezdeményezte az egységes versenyszabályok kidolgozását, az országos csúcseredmények nyilvántartását, a rendszeres magyar bajnokságok kiírását, az amatőr–professzionalista kérdés tisztázását stb. A MAC felismerte e javaslat fontosságát, s a klub kezdeményezésére, 1897. március 21-én létrejött a MASZ. Szokolyi ezután a MAC közéletében már nem volt annyira aktív, viszont bekapcsolódott más klubok munkájába. 1900-ban a BEAC atlétáinak felkészülését segítette, ugyanakkor elvállalta a MUE ismert sprinterének, Schubert Ernőnek az edzését is. 1906-ban Hontmegyei Sport Egylet néven új „sportvállalatot” szervezett, s számos kisebb egyesületben vállalt vezető szerepet, adott tanácsokat, ajánlott fel tiszteletdíjakat.

 

A MAC ötvenéves jubileumára kezdeményezte a klub ún. Régi Gárdájának megalakítását, ám ennél jóval fontosabb az a dokumentum, amire Mező Ferenc hívta fel a figyelmet. Szokolyi Alajos 1927-ben vetette papírra gondolatait a Magyar Olympiai Közlönyben, amelyben javasolta a MAC Régi Gárdájának mintájára egy Olympiai Gárda megszervezését, amely a mindenkori magyar olimpikonokat, kísérőket fogná össze, s a társaság évenként találkozhatna. Szokolyi ugyanakkor felhívta minden leendő „gárdistának” a figyelmét egy létesítendő Sportmúzeum fontosságára, illetve arra a kötelezettségre, hogy minden olimpikonnak, az első olimpiától kezdve, fontos feladata az olimpiákkal kapcsolatos adatok összegyűjtése. Ebben a nagy jelentőségű, ám rég elfeledett írásában végül még javaslatot tett a magyar olimpiai mozgalom történetének megírására.

 

Szokolyi még megélhette javaslatának részbeni megvalósulását halála előtt négy hónappal 1932. április 27-én megalakult a Magyar Olympiai Társaság. 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Atlétika, 1993