Család

Kikeresztelkedett zsidó családból származott. Sz: Havas (1886-ig Hónig) Hugó ügyvéd (1875–1920), Horseczki (= Horschetzky) Julianna, Horschetzky Mór (1777. Bidschow, Csehország–1859. nov. 7. Nagykanizsa) országosan ismert orvos, klasszika-filológus, a nagykanizsai izraelita hitközség egyik vezetője leszármazotta. F: Rudas Klára grafikusművész.

Iskola

Elemi és középiskoláit Nagykanizsán, a piarista gimnáziumban (1915–1921) és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban végezte (magántanulóként, 1921–1923), Székesfehérvárott éretts. (1923). 

Életút

Apja halála miatt nem kezdhette meg felsőfokú tanulmányait, Budapesten banktisztviselőként dolgozott, majd könyvelőként, végül könyvügynökként helyezkedett el (1923-tól). A Szabad Írás (1934), a Szép Szó munkatársa (1936–1939), a Századunk szerkesztője (1937–1939), a Népszava munkatársa (1939–1941), főmunkatársa (1941–1945). 

A két világháború közötti korszak egyik jelentős újságírója, publicistája. Klasszika-filológusnak készült, de tanulmányait meg sem kezdhette, banktisztviselőként, könyvelőként dolgozott, műveltségére autodidakta módon tett szert. Baloldali radikális író, gondolkodó volt, egyes adatok szerint belépett a kommunista pártba (1930), először a KIMSZ-ben fejtett ki mozgalmi munkát (1930-tól; 1932-ben letartóztatták). Később írásai miatt sajtópert indítottak ellene: Bíró Pál néven, a Szabad Írás c. irodalmi folyóiratban megjelent, Irányított irodalmi tervgazdálkodás (1934) c. cikkéért – amely a fasizálódó magyar szellemi életről írt – került bíróság elé. A lapban a Bíró Pál álnév mellett először használta a H. G. (= h. g.) monogramot, későbbi írásaiban már gyakran K. H. G. néven jegyezte dolgozatait (megkülönböztetésül Havas Géza, Bécsben, utóbb Mexikóban letelepedett kommunista politikustól, gazdasági írótól; a két életút sorseseményei gyakran összekeverednek). A Szabad Írás mindössze két számot élt meg, a folyóirat írásaiban, a Gömbös-kormány kultúrpolitikai tevékenységét elemezve elsőként írt a kormány fasiszta jellegéről, ugyanakkor elsők között szakított azzal az akkor elhíresült kommunista elemzéssel, amely a polgári demokratikus írókat egységesen „fasisztának” bélyegezte. Különösen érdekes volt Einstein és Freud levelezésének közlése, ezzel épp egy lehetséges antifasiszta polgári magatartást elemzett. Kapcsolatba került József Attilával, Radnóti Miklóssal és a mesterének tartott Füst Milánnal. A Szép Szó munkatársaként elsősorban gazdasági cikkeket, közgazdasági elemzéseket, közölt nagyszámú recenziói mellett. A Népszavában különösen értékes publicisztikai tevékenységet fejtett ki, közéleti írásai sajátos, gúnyos stílusban tették nevetségessé a fajelméletet és a szélsőjobboldali (főleg) hungarista antiszemitizmust, de vitába keveredett a magyar népi írók egy részével is. Írásai a háborúellenes, baloldali publicisztikai klasszikusai, közel állt hozzá a népszerű ismeretterjesztés és a társadalmi jelenségek egyszerű, magyarázata. 

Emlékezet

Nagykanizsán, az egykori Theodorovits-házban született; apja 1900-ban itt kezdte meg ügyvédi tevékenységét. Középiskoláit Nagykanizsán végezte, amikor egy közelebbről nem ismert diákcsíny miatt kicsapták a gimnáziumból; Székesfehérvárott érettségizett. Már diák korában kitűnt műveltségével, németül és franciául tudott, kiváló latinista lett, klasszika-filológusnak készült. Apja váratlan halála után nem tanulhatott tovább, Budapesten banktisztviselőként helyezkedett el, idővel az egyik legjelentősebb publicista lett. A II. világháború idején, zsidó származása miatt, többször is munkaszolgálatra hívták be (1942-től), az ország német megszállása idején a günskircheni koncentrációs táborba hurcolták; a tábor felszabadulása után, szívrohamban halt meg. Nem tudni, hogy hogyan, valószínűleg az Új Szó szerkesztőségében ismerkedett meg a pályakezdő író, novellista Örkény Istvánnal. Örkény István (1912–1979) egyik legismertebb egypercesében, az In memoriam K. H. G. c. írásában K. H. G., azaz K. Havas Géza tragédiájában az intellektuális fölényt ábrázolta a barbár, kulturálatlan erőszak fölött.