Család

Dédszülei: Eördegh György (1756. jún. 27. Vitka, Szatmár vm.–1845. okt. 31. Fülpösdaróc, Szatmár vm.), Erőss Anna (1768. Tass, Szabolcs vm.–1802. aug. 23. Aranyosapáti, Szabolcs vm.); és Kállay István (1767. Nagykálló, Szabolcs vm.–1806. okt. 26. Nagykálló), Elek Katalin.

Nagyszülei: apai: [id.] Ábrányi Alajos (= 1844-ig Eördegh Alajos, 1786–1853. máj. 30. Szentgyörgyábrány. Temetés: 1853. jún. 1. Szentgyörgyábrány) politikus, Szabolcs vármegye főjegyzője, majd alispánja, nagykállói Kállay Terézia (1790? Nagykálló, Szatmár vm.–1855. okt. 1. Pest. Temetés: 1855. okt. 3. Kerepesi út).

[id.] Ábrányi Alajos testvérei: Eördegh Antal (1791–1841. márc. 16. Debrecen), Eördegh Péter vármegyei ülnök (†1867. jún. 27. Pest. Temetés: 1867. jún. 29. Pest. Ferences-rendi családi sírbolt), Ábrányi Ignác (= Eördegh Ignác), ill. Királyi Józsefné, majd Schütz Alajosné Eördegh Anna †1864) és taktakenézi Drevenyák Ferencné Eördegh Magdolna (†1868. máj. 29. Pest. Temetés: 1868. máj. 31. Petneháza).

Eördegh Péter fia: Eördegh István (1824. ápr. 27. Nyíracsád–1842. ápr. 12. Pest) író.

Szülei: id. Ábrányi Emil (= 1844-ig Eördegh Emil 1820. nov. 20. Szentgyörgyábrány–1850. ápr. 7. Pest) író, újságíró, politikus, Lang Paulina (1820. Buda–1849. dec. Pest) színésznő, operaénekes.

[id.] Ábrányi Emil testvérei: Ábrányi Ida (= Eördegh Ida Eulália, 1810. dec. 19. Nagykálló, Szatmár vm.) Wouvermans Ferenc (†1874. júl. 21. Szentgyörgyábrány. Temetés: 1874. júl. 23. Szentgyörgyábrány) cs. és kir. huszár őrnagy felesége; Ábrányi István (= Eördegh István, 1814. ápr. 21. Szentgyörgyábrány); [ifj.] Ábrányi Aurél (1816. Szentgyörgyábrány, Szabolcs vm.–1895. dec. 10. Bp. Temetés: 1895. dec. 12. Kőbányai Új Temető) törvényszéki bíró, Szabolcs vármegye alispánja; Ábrányi Mária (= Eördegh Mária, 1818. nov. 16. Szentgyörgyábrány) várbói Kruspér Sándor (†1840. szept. 8. Váradolaszi) Bihar vm. táblabírája felesége; [id.] Ábrányi Kornél (= 1844-ig Eördegh Kornél, 1822. okt. 15. Szentgyörgyábrány–1903. dec. 20. Bp. Temetés: 1903. dec. 22. Kerepesi út) zenei író, zenekritikus, zeneszerző.

Testvére: Ábrányi Ágnes (= Eördegh Ágnes Paulina Terézia, 1844. jan. 11. Pest–1862. szept. 16. Ober St. Veit, Alsó-Ausztria). Mindkét gyermeke 1850-re mindkét szülőjét elvesztette.

Ábrányi Ágnes férje: Gregurich Ámon József (1857-től Amon Joseph Edler von Gregurich 1834. nov. 29. Bécs–1911. aug. 3. Goricica [Ottowitz], Zágráb vm., Horvátország); Gregurich/Gregorich György (Georg Gregurich, 1790. ápr. 9. Glina, Horvátország, Báni Határőrvidék [Banal Militärgrenze]–1881. ápr. 28. Bp.) és Jordan Klára (1809. jún. 16. Bécs–1857. ápr. 9. Bécs).

Gregurich Ámon József és Ábrányi Ágnes gyermeke, leánya: Gregurich Ágnes (Agnes Maria Theresa Edle von Gregurich, 1862. szept. 15. Bécs–1943. máj. 9. Bécs) zenetanár, zongoraművész. Ábrányi Ágnes ikergyermekei születése után vesztette életét (a másik ikerleány is elhunyt).

Gregurich Ámon József és második házasságából, Petter Aloisiától született fia: nemes Gregurich Ámon (Amon Maria Edler von Gregurich 1867. máj. 26. Hietzing, Bécs–1915. jún. 28. Munkács, Bereg vm.) vívó, olimpiai 4. helyezett (1900: kard, egyéni), az I. világháborúban hősi halált halt.

Felesége: vajai Vay Róza (= Vay Jenny, 1861. ápr. 14. Nyírbátor–1945. dec. 23. Bp. Temetés: 1945. dec. 28. Kerepesi út), Vay Géza főszolgabíró és Péchy Piroska leánya.

Gyermekei, leánya: Plachy Zsigmondné Eördögh Ábrányi Matild (1880. okt. 17. Nyíregyháza), édesapja halála után az Henry Goulet reimsi pezsgőcég magyarországi képviselője; gr. Gatterburg Károlyné, majd Ménesi Károlyné Eördögh Ábrányi Klára (1895. júl. 21. Nógrádverőce, Nógrád vm.–1968. jan. 1. Bp. Temetés: 1968. jan. 9. Rákoskeresztúr) és Ábrányi Erzsébet (= Eördög Ábrányi Elza 1888. ápr. 5. Nyíregyháza–1907. jún. 9. Bp. Temetés: 1907. jún. 11. Kerepesi út); fiai: Ábrányi Emil Lajos (1882. jún. 26. Nyíregyháza), Ábrányi József (1883. okt. 11. Nyíregyháza–1906. máj. 5. Bp. Temetés: 1906. máj. 7. Kerepesi út) joghallgató. Ábrányi Emil Lajos kisgyermekkorában meghalt (†1891. jan. 24. Bp.).

Ábrányi Matild férje: [ifj.] nemesvarbóki Plachy Zsigmond (1870. jún. 14.–1942. márc. 29. Salgótarján. Temetés: 1942. márc. 31. Salgótarján, Evangélikus Temető) salgótarjáni városi tisztviselő; [id.] Plachy Zsigmond (1839. febr. 14. Mohora, Nógrád vm.– 1900. nov. 14. Salgótarján. Temetés: 1900. nov. 17. Mohora, Családi sírbolt) és farádi Veres Rozália (1846. márc. 4. Szügy, Nógrád vm.–1897. febr. 4. Losonc, Nógrád vm. Temetés: 1894. febr. 6. Losonc, Evangélikus Temető) fia.

Iskola

Tanulmányait a kegyesrendiek pesti gimnáziumában végezte (1861–1864), majd miután „a vizsgálatok alól magát szándékosan kivonta” magánúton fejezte be (1864–1868).

A müncheni képzőművészeti akadémián tanult (1868–1869), ill. a párizsi szépművészeti akadémián Léon Bonnat tanítványa (1869–1870).

Életút

Béranger fordításai jelentek meg a Hazánk és a Külföldben (1865), Nyíregyházán, a Nyírvidék (1880. ápr.–1880. szept.), és a Szabolcs megyei Közlöny szerkesztője (1881–1883). Budapesten a Vasárnapi Ujság illusztrátoraként (1883–1901) a tiszaeszlári vérvádperről ő tudósította és illusztrálta a lapot (ő volt az első, napilaptól kiküldött grafikus!, 1883). Cikkei és illusztrációi jelentek meg a Pesti Naplóban (1888–1892) és a Fővárosi Lapokban is (1898-tól).

Ábrányi Lajos elsősorban történelmi portrékat festett, ill. főúri és köznemesi családok számára arcképeket készített; évente kb. húsz nagy méretű képet készített. Az 1880-as években oltárképfestéssel is foglalkozott. Esterházy Miklós gr. (1839–1897) megbízásából függönyt festett a tatai színház számára, amely Mátyás király udvarát ábrázolta.

Emlékezet

Ábrányi Lajos szülőhelye, Szentgyörgyábrány 1910-ben egyesült Budaábránnyal, így jött létre Nyírábrány.

Ábrányi Lajos Budapesten, a Vízivárosban (I. kerület Fő utca 21.) élt és alkotott, utolsó lakhelye a Rudolf rakpart (ma: V. kerület Széchenyi rakpart) 21. volt. A Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Tiszaeszlári rajzait a perrel foglalkozó irodalom gyakran megemlítette, Krúdy Gyula (1878–1933) híres műve (A tiszaeszlári Solymosi Eszter, 1931) is felhasználta illusztrációit. Tiszaeszlárról azonban nemcsak rajzot, de több térképet is készített, amelyek fontos szerepet játszottak a bűnügy helyszínének tisztázásában. Justh Zsigmond (1863–1894) naplója (1939) több helyen foglalkozott Ábrányi személyével, mint korának egyik leggyorsabban dolgozó portréfestőjével.