Család

Nagyszülei, anyai: Pollich József (1833–), Ziegler Terézia (1836–).

Szülei: Keszler Konrád, Pollich Éva (1865. dec. 11. Veprőd).

Testvérei: Keszler Éva (1882. dec. 29. Veprőd), Keszler Katalin (1885. jan. 27. Veprőd), Keszler Terézia (1888. nov. 23. Veprőd), Keszler Mária (1891. ápr. 9. Veprőd) és Keszler Magdolna (1894. jan. 31. Veprőd).

Felesége:

1. 1922. nov. 25.–1931. szept. 18.: barantali Aba Ibolya (1903. jún. 14. Bp.–1931. szept. 18. Bp. Temetés: 1931. szept. 20. Farkasrét), Aba Vidor (= Aba Vidor Emil Lehel, 1868. jan. 14. Mágocs, Baranya vm.–1941. máj. 25. Bp. Temetés: 1941. máj. 27. Farkasrét) vasúti főfelügyelő és Sasse Erzsébet (1872. Paks, Tolna vm.–1943. febr. 28. Bp.) leánya.

Sasse Erzsébet testvére: Sasse Károly (1879. nov. 6. Hol?–1926. dec. 16. Bp.) banktisztviselő, atléta, az első magyar rúdugró bajnok.

Aba Vidor dédunokája: Aba Botond (1952. dec. 20. Bp.) közlekedésmérnök, a BKV Rt. vezérigazgatója.

Gyermeke, fia: Aba Lehel (†1947. dec. 18. Bp.) gépészmérnök-hallgató, Aba Imre és Aba Mihály (1923. szept. 10. Kunbaja, Bács-Bodrog vm.–1998. szept. Bp.) honvédtiszt, légvédelmi tüzér hadnagy, az 1956-os forradalom résztvevője, a tatabányai nemzetőrcsoport vezetője. Özvegy.

2. 1933. márc. 21.– Ertl Mária Magdolna (1909. szept. 19. Baja, Bács-Bodrog vm.), Ertl József és Horák Lenke leánya.

1929. jún. 16-án vitézzé avatták, ekkor vette fel a felesége családnevét.

Iskola

A ciszterci rend bajai főgimnáziumában éretts. (1915), a budapesti tudományegyetemen tanult (1915–1916), tartalékos tiszti iskolát végzett (1916), hadbírói vizsgát tett (1924. ápr. 25.).

Gimnáziumi osztálytársa volt Grätzer József (1897–1945) újságíró, író, rejtvényszerző.

Életút

A cs. és kir. egészségügyi csapat egészségügyi osztagánál, az újonckiképzésen szolgált (1915), a szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred egy éves önkéntese, hadnagyként szakaszparancsnok, zászlóalj-megfigyelőtiszt (1916–1917), az I. világháború végén orosz hadifogságba esett (1917).

Az összeomlás után a budapesti vadászzászlóaljnál, majd az 1. gyalogezrednél szakaszparancsnok, tiszti tartalékban, később a budapesti határőrkerületnél beosztott tiszt (1920–1922). A budapesti 1. vegyesdandár-parancsnok ügyészénél hadbírójelölt (1922–1924), a budapesti vámőrkerület-parancsnok helyettes ügyésze (1924–1926), az 1. vegyesdandár-parancsnok ügyészénél szintén helyettes ügyész (1926–1928). A Honvédelmi Minisztérium (HM) 13. osztályának fogalmazója, osztályvezető-helyettese (1928. dec. 1.–1945. ápr. 1.); közben hadbíró alezredessé nevezték ki (1942. okt. 1.).

A II. világháború végén amerikai hadifogságban volt (1945. ápr. 26.–1945. okt. 1.), hazatérése után igazolták, majd szolgálatból elbocsátották (1946. aug. 31.). Kitelepítették Tiszasülyre (1951).

További sorsa ismeretlen, 1951-ben még élt.

Szerkesztés

Írásai elsősorban a Magyar Katonai Szemlében jelentek meg (1933–1944).