Iskola

A Nyíregyházi Állami Tanítóképző Intézetben tanítói okl. (1920), a bp.-i Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán m.–történelem–német szakos tanári okl. (1923), a József Műegyetemen közgazdasági mérnöki okl. (1924) és közgazdaság-tudományi doktori okl. szerzett (1929). Iparostanonc-iskolai szaktanítói és szaktanári tanfolyamokat végzett (1925–1929), orosz nyelvi szaktanítói vizsgát tett (1951).

Életút

Bp.-en iparostanonc-iskolai szaktanító, ill. szaktanár (1922–1935), igh. (1935–1944), ig. (1944. máj.–dec.), egyúttal Bp.-en a vállalati tanonciskolák egy részének állami tanulmányi felügyelője (1938–1941), majd az általa megszervezett Székesfővárosi Pályaválasztási Tanácsadó és Képességvizsgáló Intézet ig.-ja (1941–1944). A II. vh. végén katonai szolgálatot teljesített (1943– 1945), mint katona Németországba került (1945. jan.), hazatérése után igazolták (1945. aug.). A II. vh. végén Bp.-en iparostanonc-iskolai tanár (1945–1946), a közalkalmazotti létszámcsökkentés során nyugdíjazták (1946), miután megnyerte a székesfőváros ún. centenáriumi titkos eszmeterv-pályázatát visszahívták tényleges szolgálatba (1947). A fővárosi iskolák centenáriumi programjának vezetője és a Központi Centenáriumi Iroda h. vezetője (1948–1949). Pesterzsébeten orosz nyelvi óraadó tanár (1947-től). Pedagógusként elsősorban az analfabetizmus felszámolásával, az ipari tanulók oktatásának kérdéseivel, szociális helyzetük vizsgálatával fogl., ezzel összefüggő gazdasági és statisztikai tanulmányokat írt. Mo.-on az elsők között szervezett pályaválasztási tanácsadást és képességvizsgálatokat. Irodalomtörténészként Ady Endrével, József Attilával és Móricz Zsigmonddal fogl.

Elismertség

A Magyar Statisztikai Társaság tagja (1941–1944).

Szerkesztés

A Magyar Iparosnevelés szerkesztője (1927–1942).