Család

Nagyszülei: Bogen Nándor mérnök, Deán Alojzia (= Deán Lujza, †1898. júl. 17. Bp. Temetés: 1898. júl. 19. Rákoskeresztúr).

Szülei: Bogen Albert (= 1931-től Bogáthy Albert, 1882. okt. 31. Nagykikinda–1961. júl. 14. Bp.) vívómester, osztrák színekben olimpiai 2. helyezett (1912: kardcsapat), Geyer Augusta.

Bogen Albert testvérei: Bogen Aladár (1891. szept. 22. Bp.) és Bogen Ede (1876. Spalato [Split]–1902. okt. 29. Bp.) pénzügyminiszteri számtiszt.

Férje: 1938. szept. 24.–1991. máj. 15.: Gerevich Aladár (1910. márc. 16. Jászberény, Jász-Nagykun-Szolnok vm.–1991. máj. 15. Bp. Temetés: 1991. máj. 22. Farkasrét) vívó, edző, olimpiai bajnok.

Gyermekei, fiai: Gerevich György (1946–2008. aug. 2. Bp. Temetés: 2008. szept. 5. Farkasrét) vívó, mesteredző és Gerevich Pál (1948. aug. 10. Bp.) vívó, világbajnok.

Életút

Az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egylet (OTTKE, 1926–1928), a Honvéd Tiszti Vívó Club (1928–1930 és 1937–1944), a BEAC (1931–1936), a Csepeli MTK (1945–1949), a Budapesti Vörös Meteor tőrvívója (1950–1952). Mestere Schlotzer Gáspár. 

Tőrvívásban olimpiai 3. (1932: egyéni), olimpiai résztvevő (1928: egyéni). Világbajnok (1937: csapat); háromszoros Európa-bajnok (1933, 1934, 1935: csapat), háromszoros Eb 2. (1931, 1933: egyéni; 1936: csapat), Eb 5. (1934: egyéni), Eb 7. (1929: egyéni). 16-szoros magyar bajnok (1929, 1930, 1931, 1932, 1933, 1934, 1935, 1938, 1939, 1941, 1943, 1944: egyéni; 1940, 1943, 1944, 1952: csapat). Helyezései a magyar bajnokságokon: 1928: OB 2., 1929: OB 1., 1930: OB 1., 1931: OB 1., 1932: OB 1., 1933: OB 1., 1934: OB 1., 1935: OB 1., 1937: OB 3., 1938: OB 1., 1939: OB 1., 1941: OB 1., 1943: OB 1., 1944: OB 1., 1953: OB 4. 25-szörös magyar válogatott (1928–1942).

Bogen Erna Budapesten született, az 1920-as évek közepén már „allround hölgysportoló” volt, korcsolyázott, úszott, majd a vívással is megpróbálkozott. Első ismert versenyén, 1927-ben a Tiszti Kaszinó Vívó Club ifjúsági viadalán a 2. helyet szerezte meg (Ágotha Hilda mögött). A siker úgy látszik meghozta a kedvét a tőrvíváshoz, mert nagy kedvvel végigversenyezte az évadot – inkább több, mint kevesebb sikerrel. A Műegyetem aulájában a Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) által megrendezett országos versenyen a 4. helyen végzett, a nagy esélyes Durand Zsuzsit (az 1926. évi győztest) megszorítani sem tudta, még. Néhány hónappal később, 1927 ápr.-ban azonban már sikerült a visszavágó: a Magyar Női Vívó Club (!) országos versenyén épp Durand Zsuzsi előtt szerezte meg az első helyet. A Nemzeti Sport szakítói őszintén megdöbbentek, hogy az ifjú Bogen, aki még abszolút kezdőnek számított, milyen hatalmas „javuláson” ment át! A fiatal, kitűnő alakú, gyorskezű versenyző napról-napra fejlődött, tempóérzéke és parádriposztjai szinte kifogástalanok. – Bogen Erna egy évvel később már a legjobb magyar hölgyversenyzők közé tartozott, 1928-ban esélyesként indult az első magyar bajnokságon is. Az első bajnoki női tőrversenyen 16 induló vett részt. A hatos döntőben Dany Margit (= Dany Baba) győzött, Bogen Erna és Elek Ilona (= Elek Csibi) előtt. A verseny érdekessége, hogy az első három helyen végzett hölgy balkezes volt! Az MVSZ először az amszterdami olimpia előtt írt ki válogatóversenyt női tőrvívóknak is. Az eredmények alapján Magyarországot a bajnok Dany Margit, a 2. Bogen Erna és a párizsi olimpiai 6., az első olimpiai helyezett magyar női sportoló, Tary Gizella képviselhette (tartaléknak Elek Ilonát jelölték, aki ezt sérelmezte, véleménye szerint jobb eredményei voltak Tary Gizellánál, ezt a bajnokság is igazolta, ahol megelőzte Taryt). Az olimpia előtt a magyar bajnokság első négy helyezettje megmérkőzött az osztrák bajnokság első négy helyezettével. Az első (nem hivatalos) magyar–osztrák női tőr válogatott mérkőzésen Magyarország 11:5-re győzött: Dany Margit 3, Elek Ilona 3, Tary Gizella 3, Bogen Erna 2 győzelmet aratott.

Az amszterdami olimpián 27 női tőrvívó indult. Valamennyi magyar hölgy sikerrel vette az első fordulót, azaz bejutottak a legjobb 16 közé. A két nyolcas csoportból azonban csak Dany Margitnak sikerült a döntőbe kerülni: Bogen Erna mindössze egy győzelmet ért el, így helyezetlenül zárt. Dany Margit végül a 6. helyen végzett (azaz pont úgy teljesített, mint négy évvel korábban Tary Gizella). Bogen Erna az 1920-as évek legvégén már kétségtelen, hogy (legalább) a második legjobb magyar vívónő volt, ezért 1929-ben Dany Margit és Elek Ilona társaságában ő is részt vehetett a nápolyi Európa-bajnokságon, ahol először rendezték meg a női tőr egyéni versenyszámot. A sporttörténeti Eb-n mindössze 12 vívónő állt rajthoz, valamennyi magyar bekerült a döntőbe, ahol nem történt meglepetés. A nagy esélyes német Helene Mayer biztosan győzött a holland Johanna de Boer előtt, a 3. helyre pedig Dany Margit érkezett meg, az önköltségen résztvevő Elek Ilona az 5. helyet szerezte meg, Bogen Erna pedig a 7. lett. (Elek Ilona itt találkozott először egyik későbbi nagy riválisával, Mayer „kisasszonnyal”, nem gondolta volna, hogy közel húsz éven át együtt fognak „verekedni”.) Az Eb után rendezték meg a második magyar bajnokságot, ahol Bogen Erna megszerezte első bajnoki címét. Ebben az évben egészen elképesztő sorozat kezdődött a magyar bajnokságok történetében: Bogen Erna 1929-től 1944-ig (!) csak háromszor nem nyerte meg a bajnokságot (ebből is egyszer azért, mert sérülése miatt el sem indult…)

A biztató nápolyi Eb-bemutatkozás után magyar tőrvívónő nem vett részt a liège-i Eb-n (1930), egy évvel később, 1931-ben Bécsben azonban újra visszatérhettek az Eb-pástra a magyar hölgyvívók (Elek Ilona nélkül, mert őt fegyelmezetlenség miatt eltiltották a versenyzéstől). Bogen Erna (aki édesapja névváltoztatása után 1931-től Bogáthy Erna, ill. Bogáthy-Bogen Erna néven is versenyzett) magabiztos vívással jutott a döntőbe, ahol csak a két évvel korábbi bajnok Helene Mayertől szenvedett vereséget, így megszerezte első Európa-bajnoki (ezüst) érmét! Az eredmény meglepetésként érte a hazai sporttársadalmat, Elek Ilonával, Dany Margittal és a váratlanul klasszissá váló Bogen Ernával a harmadik fegyvernem komoly olimpiai reményekkel készülhetett a Los Angeles-i játékokra. Az amerikai vívók azonban Európában ismeretlenek voltak. Kisebb seznzációt keltett ezért, hogy az Egyesült Államok női tőrcsapata Európába látogatott, és Bécsben megmérkőzött az osztrákokkal. Ausztria igen heves küzdelemben 5:4-re megverte a vendégeket, a mérkőzés után pedig Bogen Erna csapott össze a legjobb amerikai vívóval, Marion Lloyddal. Marion Lloyd részt vett az amszterdami olimpián, Tary Gizellával együtt egy csoportból nem jutott be a fináléba. A mérkőzést 10 tusra vívták, s rendkívül izgalmas körülmények között Bogen Erna 10:9-es győzelmével zárult.

A Los Angeles-i olimpiai magyar csapatba, 1932-ben, mindössze két hölgy került: Bogen Erna és Dany Baba (valamint 39 férfi). Az ő kikületése is bizonytalanná vált, hisz a nagy gazdasági világválság évében az Országos Testnevelési Tanács (OTT) csakis az éremesélyesek kiküldését állt szándékában támogatni. Megmozdult azonban a sportszerető társadalom, az egyesületeken kívül magánszemélyek is adakozni kezdtek, hogy Magyarország minél több sportolót nevezhessen. Ezt az újfajta „gründolási lázt” hűtötte le az OTT, amikor az egyéni akciókat megtiltotta. Lázár Andor, az OTT elnöke az új rendeletet azzal indokolta, hogy az olimpiai szabályzat értelmében semmiféle külön gyűjtésnek és magánakciónak nincs helye, az olimpiai kiküldetésről csakis az OTT ötös tanácsa dönthet. Ellenkező esetben egy bank megadhat 5000 pengőt azért, hogy egyik alkalmazotta elindulhasson pl. magasugrásban Los Angelesben. (Az érvelés persze teljesen légbőlkapott, tehetős magánszemélyek csakis esélyes sportolókat támogattak, egy helyezetlen bankalkalmazott versenyeztetése aligha ért volna 5000 pengőt, arról nem is szólva, hogy a résztvevőnek bizonoys nevezési szintet is teljesítenie kellett volna…)

A Los Angeles-i olimpiai magyar csapatban, 1932-ben a végül is kiküldött Bogen Erna kiemelkedően teljesített. A versenyen ugyan csak 17 hölgyvívó indult, de aki számított, az mind megérkezett. Bogen Erna kilencfős csoportját a belga Jenny Addams, a női tőrvívás 2. Európa-bajnoka nyerte (Liège-ben, Helene Mayer és Bogen Erna távollétében), a 3. lett a jövő nagy bajnoka, az osztrák Ellen Preis – kettőjük között végzett a szenzációsan vívó magyar lány, azaz a mindössze egy vereséget összegyűjtött Bogen biztosan lett finalista. A második, nyolcas csoport élén az abszolút esélyes Helene Mayer hírnevéhez méltóan, veretlenül zárt, a másik favorit, az angol Judy Guinnes két vereséggel követte, de döntőt vívhatott két „régi” ismerős a hazai pályán vívó Marion Lloyd és a holland Johanna de Boer, aki a nápolyi 1. Eb-n végzett Mayer mögött és Dany előtt. (Dany Baba viszont 3 győzelemmel és 4 vereséggel kiesett.) A döntő első mérkőzésén legyőzte a dán Grete Olsent, majd megszületett a nagy szenzáció: Bogen Erna legyőzte a veretlen és verhetetlennek tartott Helene Mayert is. Az első tus után Mayer kiegyenlített, aztán 3:1-re elhúzott, ám Bogennek innen sikerült fordítania 5:3-ra. Aztán a hölgyek elkezdték egymás össze-vissza körbeverni, Bogent Preis verte meg 5:2-re, majd a 38. (!) asszóban érte a második vereség, ezúttal Guinnestől. Mayer legyőzése után a szép számmal összegyűlt magyar szurkolók (élén Gerevich Aladárral, a kardcsapat újoncával) biztosra vették Bogen Erna olimpiai bajnoki címét, a 2. vereség után az ezüstérem is elúszott. Az élen pontosan az a két versenyző végzett (Preis és Guinnes), aki megverte Bogent, mástól viszont nem kapott ki (Mayer az 5. lett, Lloyd a 8.). Bogen Erna megszerezte első  és egyetlen olimpiai (bronz)érmét, ő az első magyar nő, aki a nyári olimpiai játékokon érmet szerzett!

A budapesti Európa-bajnokságon, 1933-ban már az egyéni verseny mellett csapatbajnokságot is rendeztek. (Valójában 1932-ben, Koppenhágában volt az első női csapat Eb, mert ettől az évtől kezdve, az olimpiai esztendőben külön női tőrcsapatbajnokság is lebonyolítottak, de 1933-ban rendezték meg az első olyan Eb-t, ahol a teljes vívóprogram lezajlott.) Elek Ilona eltiltása után 1933-ban tért vissza a hazai és a nemzetközi pástokra, a vívásában lehiggadt, összeszedetten vívó versenyzővel jelentősen erősödött a magyar és a nemzetközi vívóélgárda. A budapesti Eb-n a kor szokásainak megfelelően előbb a csapatküzdelmekre került sor. A magyaroknak a döntőbe jutásért rögtön Dánia jutott, és sima 11:5-tel búcsúztatták a címvédőt (Bogáthy-Bogen Erna, Dany Margit, Elek Ilona 3, Elek Margit 2). A hármas döntőben aztán Magyarország óriási fölénnyel verte Ausztriát (12:4; Elek Ilona, Elek Margit 4-4, Dany Margit, Bogáthy-Bogen Erna 2-2) és ugyanilyen arányban Angliát (Elek Ilona 4, Elek Margit, Dany Margit 3-3, Bogáthy-Bogen Erna 2). Magyarország (Bogen Erna, Dany Margit, Elek Ilona, Elek Margit) először nyerte meg a női tőrcsapat Európa-bajnokságot. Elek Ilona szinte minden ellenfelét fölényesen „leszúrta”, így esélyesként emlegették az egyéni versenyek előtt is. A döntő azonban Bogáthy-Bogen Ernának sikerült inkább. A magyar vívónők közül négyen is finálét vívtak, közülük Bogáthy-Bogen Erna szerepelt a legjobban, a 2. helyen végzett (Elek Ilona csak az 5. helyet szerezte meg). A csapat Eb ezüst után egy újabb egyéni (ezüst)érmet szerzett, a brit Gwendoline Neligan mögött.

A varsói Eb-n, 1934-ben a női csapatversenyben ezúttal csak öt nemzet indult, ezért a rendezők úgy döntöttek, hogy valamennyi csapat megmérkőzik egymással. A magyar hölgyek hihetetlen nagy formában vívtak. A rendező Lengyelországot 9:0-ra lépték le (Horváth Katalin 3, Dany Margit, Vargha Ilona, Elek Margit 2-2) Németország 9:2-ig (Dany Margit, Vargha Ilona 3, Bogáthy-Bogen Erna 2, Horváth Katalin 1) állt ellen, Olaszország 11:3 (Dany Margit, Vargha Ilona, Bogáthy-Bogen Erna 3-3, Elek Ilona 2) után adta fel. Érdekesség, hogy Elek Ilona csak az olaszok ellen vívott, majd a sorsdöntő Anglia ellen lépett újra pástra. Ez volt a legküzdelmesebb mérkőzés, 9:5 lett a vége (Bogáthy-Bogen Erna 3, Elek Ilona, Elek Margit, Vargha Ilona 2-2). Ezzel Magyarország megvédte Európa-bajnoki címét. A nyolcas döntőbe ezúttal három magyar hölgyversenyző (Bogáthy-Bogen Erna, Elek Ilona, Elek Margit) jutott. A döntő négyes holtversennyel zárult, az Elek lányokon kívül Hedvig Hass és a budapesti címvédő angol Gwendoline Neligan egyaránt 5-5 győzelemmel végzett (Bogen Erna négy győzelemmel lett az 5.). Most először fordult elő, hogy az Elek lányok egymással vívtak az Európa-bajnoki címért, amelyet végül „Csibi” szerzett meg. Egy nagy sorozat elkezdődött…

A lausanne-i vb-n, 1935-ben tovább folytatódott a női tőrcsapat diadalmenete. A selejtezőben az akkor még lényegesen gyengébb játékerőt képviselő Franciaország volt az első ellenfél (11:5; Elek Ilona 4, Bogáthy-Bogen Erna 3, Vargha Ilona, Rozgonyi Györgyné 2-2) bizots francia vereség a vége. A hölgyek ezúttal négyes döntőt vívtak, ahová még Magyarországon kívül Németország, Anglia és Ausztria került. A döntő 1. fordulójában Anglia ellen 10:6-os győzelem született (Elek Ilona, Elek Margit 3-3, Bogáthy-Bogen Erna, Vargha Ilona 2-2), majd egy szoros mérkőzés Ausztria ellen (9:7; Elek Ilona, Vargha Ilona 3-3, Elek Margit 2, Bogáthy-Bogen Erna 1). Ekkor váratlan fordulat történt: Németország 9:7-re legyőzte Magyarországot (Vargha Ilona 3, Elek Margit 2, Bogáthy-Bogen Erna, Elek Ilona 1-1). Az Eb-k történetében először három csapat is 2-2 győzelemmel állt: Magyarország, Ausztria és Németország között újabb körvívás döntött az aranyéremét. Az újabb 1. fordulóban Ausztria ismét legyőzte Németországot, ezúttal 10:6-ra. Ha Magyarország győz, Németország ellen, a német bronz és a magyar ezüst már biztos, azaz jöhet az „igazi” finálé az osztrákok ellen. Bogáthy-Bogen Erna eddig nagyon rosszul vívott, az osztrákok és a németek ellen az „alapszakaszban” csak 1-1 győzelmet szerzett. A ráadásban azonban örvendetesen feljavult; mind Németország (11:5; Elek Ilona, Vargha Ilona, Bogáthy-Bogen Erna 3-3, Elek Margit 2), mind Ausztria ellen (9:4; Bogáthy-Bogen Erna, Elek Ilona 3-3, Elek Ilona 2, Vargha Ilona 1) 3-3 sikert jegyzett. Az órákig tartó, aztán újra megismételt csatából ezúttal is Magyarország került ki győztesen, Bogáthy-Bogen Erna mindhárom magyar Európa-bajnok csapatban szerepelt! Az egyéni versenyeken is a döntőbe került, de ott csak a 9. helyet sikerült megszereznie.

A berlini olimpia évében, 1936-ban is megrendezték a női tőr csapatok Európa-bajnokságát, ezúttal San Remóban. A versenyre ezúttal csupán négy ország (Olaszország, Magyarország, Németország, Ausztria) nevezett, s természetesen körvívás döntött a helyezésekről. Az 1. fordulóban Magyarország 14:2-re kiütötte a házigazda Olaszországot (Bogáthy-Bogen Erna, Elek Ilona 4-4, Horváth Katalin, Vargha Ilona 3-3), majd szoros mérrkőzésen 10:6-ra verte Ausztriát (Bogáthy-Bogen Erna, Elek Ilona, Elek Margit 3, Vargha Ilona 1; a másik oldalon Preis valamennyi magyart legyőzte!). A döntőben Németországgal 8:8-at értek el (Elek Margit 3, Elek Ilona, Vargha Ilona 2-2, Bogáthy-Bogen Erna 1) a tusarány azonban a németeknek kedvezett, így az utolsó Eb-n megszakadt a női tőrcsapat bajnoki sorozata, ezúttal ezüstérmet vehettek át.

A berlini olimpián Elek Ilona esélyesnek számított, hisz az olimpiát megelőző évben, 1935-ben Lausanne-ban, az Eb-n újra megnyerte az egyéni versenyt és természetesen az Európa-bajnok magyar válogatottnak is tagja volt. A San Remói utolsó Eb-n azonban az osztrák Ellen Preis a magyarok ellen szenzációsan vívott, valamennyi ellenfelét legyőzte. Bogáthy-Bogen Ernát sem lehetett leírni, bárki ellen bármikor képes volt a fölényes győzelemre, és ne feledkezzünk meg Helene Mayerről sem, aki hazai páston szeretett volna ismét olimpiai bajnok lenni. Berlinben, a Birodalmi Sportliget (Reichssportfeld) területén, a Német Sport Háza (Haus des Deutschen Sports) üvegfalú kupolacsarnokában bonyolították le a vívóversenyeket. A női tőrvívás egyéni versenyében 42 hölgy indult, természetesen köztük volt Helene Mayer, Elek Ilona régi ellenfele, az 1928. évi és Ellen Preis, az 1932. évi bajnok. Mindkettőjüknek zsidó származását is megbocsátották a „fajtiszta” rendezők, hogy német vagy esetleg Preis révén osztrák (Berlinben született, de osztrák színekben versenyzett) aranyéremnek örülhessenek. Az előmérkőzéseken Bogáthy-Bogen Erna épp Mayerrel került egy csoportba, akitől 5:2-re kikapott ugyan, de mindenki mást legyőzött, így biztosan jutott tovább. A 2. fordulóból azonban nem sikerült az elődöntőbe kerülnie (csak két győzelmet ért el, jóllehet viszonylag könnyebb ellenfeleket kapott: kihagyta a német vívókat, Preiset és az amerikai Lloydot is…) Végül Elek Ilona és Vargha Ilona is döntőt vívhatott, ahová a két magyar hölgyön kívül két német (Mayer és Hedwig Hass), két osztrák (Preis és Elisabeth Grasser) valamint a dán Karen Lachmann és a belga Jenny Addams került. (Addams, a női tőrvívás 2. Európa-bajnoka és Grasser korábban Bogáthyt is megverte.) Az első asszóban Elek 5:1-re legyőzte honfitársát, Vargha Ilust, majd rögtön következett a Helene Mayer elleni asszó, amelyet hatalmas küzdelemben 5:4-re nyert meg. Harmadjára Preis került sorra – 5:3 lett a vége. Olyan nagy baj már nem lehet, hisz Csibi mindkét volt olimpiai bajnokot máris legyőzte – gondolhatták a magyar szurkolók, köztük Bogáthy-Bogen Erna, aki a helyszínen szorított Csibiért. Amint ezt végiggondolta volna jött egy kijózanító 5:3-as vereség a második számú német vívótól, Hasstól! Ezután azonban már nem akadt senki, aki megállíthatta volna Elek Ilonát, s miután Preis legyőzte Mayert, máris megszületett az újabb magyar berlini olimpiai bajnoki cím. Az olimpiai játékok korai történetében az 1936-os berlini játékok volt az első, ahol a magyar vívósport három aranyérmet szerzett. Miután Bogen Erna volt az első női olimpiai érmes, szintén vívó, Elek Ilona volt az első magyar női olimpiai bajnok. (A sporttörténeti esemény 1936. aug. 5-én történt, Csák Ibolya, a második női bajnok, az ő aranyérmének „születésnapja” aug. 9-e…)

A párizsi vb-n, 1937-ben, a sportág történetének első világbajnokságán, a csapatviadal eslő fordulójában Magyarország egy könnyed 9:2-vel nyitott Belgium ellen (Bogáthy-Bogen Erna 3, Elek Ilona, Rozgonyi Györgyné, Vargha Ilona 2-2). A négyes döntőben Dánia ellen 11:5-re (Elek Ilona 4, Rozgonyi Györgyné 3, Vargha Ilona, Elek Margit 2-2), Anglia ellen 14:2-re (Vargha Ilona 4, Horváth Katalin, Elek Ilona, Elek Margit 3) győzött a magyar hölgykoszorú. A Németország elleni döntőben sikerült a visszavágás az utolsó Eb-kudarcért. Magyarország szoros mérkőzésen 9:7-re jobbnak bizonyul vetélytársánál (Elek Ilona 4, Vargha Ilona 3, Bogáthy-Bogen Erna, Elek Margit 1-1). A mérkőzés hőse Elek Ilona volt, aki a döntőben valamennyi német ellenfelét (az utolsó asszóban Helene Mayert is) megverte. A két világklasszis hölgy versengése azonban tovább folytatódott. Helene Mayer ugyanis néhány nap múlva ismét revánsot vett. Az egyéni versenyben megszerezte a sportág első világbajnoki címét, Elek Ilona végzett a 2. helyen (Preis lett megint dobogós, 3.), Bogáthy-Bogen Erna nem került döntőbe.

Bogáthy-Bogen Erna különösen fontos szerepet játszott a magyarországi sport- és vívótörténetben. Az első olimpiai érmes női sportolóként, ill. már háromszoros Európa-bajnokként szerepelt az első világbajnok női tőrcsapatban is! Bogáthy-Bogen Erna 1942-ig szerepelt a magyar válogatottban, utolsó egyéni bajnoki címét 1944-ben szerezte, de még az 1950-es években is döntőt vívott a magyar bajnokságon.

Emlékezet

Gerevichné Bogáthy-Bogen Erna Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben, férjével közös sírban nyugszik.

Gerevich Aladár és Bogáthy-Bogen Erna Budapesten, az I. kerületben (Attila út 39.) lakott, egykori lakóházukat emléktábla jelöli (2010-től, az új emléktáblán már Bogen Erna neve is szerepel).

Elismerés

Toldi Miklós Érdemérem (ezüst, 1938), a Magyar Köztársaság Sportdíja (1997).