Kerpel Jenő
Kerpel Jenő

2021. november 30. Kedd

Kerpel Jenő

író, költő, műfordító

Névváltozatok

Kerpl Jenő; Kerpel Claudius

Születési adatok

1896. június 15.

Sopron, Sopron vármegye

Halálozási adatok

1977. december 20.

Bécs, Ausztria


Család

Soproni, ill. kismartoni zsidó családból származott.

Dédapja testvére: Kerpel Leopold (= Leopold Kerpl, 1819. Kismarton, Sopron vm.–1880. ápr. 16. Bécs) festőművész.

Szülei: Kerpel/Kerpl Ignác (1862. aug. 23. Nagymarton, Sopron vm.–1940. jún. 16. Sopron) szálastakarmány-kereskedő, katonai élelemszállító, Korein Mária (1873–1940).

Testvérei közül, két húga: Ländler Tiborné Kerpel Júlia (1901. Sopron–1944) és Berger Miklósné Kerpel Edit (1903. Sopron–1944) és családja a holokauszt áldozatai, az auschwitzi koncentrációs táborban vesztették életüket. Öccse: Kerpel Ödön (= Kerpel, Edmund (1897. jún. 17. Sopron–1983. dec. London).

Iskola

A soproni evangélikus líceumban éretts. (1914), a budapesti tudományegyetemen (1914–1916), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen tanult (1916–1919: megszakításokkal), Pozsonyban jog- (1919. ápr. 26.) és államtudományi doktori okl. szerzett (1920), Budapesten ügyvédi vizsgát tett (1922).

Életút

A bécsi Hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot (1916–1918), Budapesten gyakornokként ügyvédi és irodalmi jogképviseleti irodát nyitott (1918). Az összeomlás után a fővárosba költözött, de 1921 dec.-ben visszatért szülővárosába: nemcsak szavazatával, de írásaival is kiállt azért, hogy Sopron Magyarországhoz tartozzon. Tanulmányai befejezése után a Pester Lloyd munkatársa (1921–1929), külpolitikai vezércikkírója (1929–1940?). A Mideuropean Literary Service szerzői ügynökség alapítójaként (1934-től) számos német nyelven alkotó és emigráns szerző (pl. Vicki Baum, Franz Werfel, Stefan Zweig stb.) képviselője. Az ügynökség vezetőjeként valószínűleg Svájcban tartózkodott (1940-es évek?). A II. világháború végén visszatért Magyarországra, a New York-i American Hungarian Chamber és az újjászervezett Magyar PEN Club ügyésze (mindkettő Budapesten, 1945-től), majd szintén a fővárosban német nyelvű munkáinak kiadásából és műfordításokból élt, irodalomszervezői munkát végzett. Bécsben telepedett le (1955).

Íróként, német nyelven, elsősorban verseket, színpadi műveket írt, korai korszakában ún. metafizikus verseket alkotott. Német nyelvű műveit a Pester Lloyd közölte (1921-től), az Egyesült Államokba 1928-ban jutott el, ahol megismerkedett – többek között – Theodor Dreiserrel és Nicholas Murray Butlerral. Hazatérése után kinevezték a Pester Lloyd külpolitikai szerkesztőjévé, ahol jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, de számos kulturális eseményről tudósított, és továbbra is közölt szépirodalmi műveket: kisprózát és verseket. Igen kiterjedt levelezést folytatott amerikai, német és francia személyiségekkel, köztük Owen D. Younggal, Nicholas Roosevelttel, Aristide Briand-nal, André Tardieu-vel, Siegmund Freuddal (!), Jakob Wassermann-nal stb. Későbbi írásai közül kiemelkedik a Platon lakomája (1930) c. egyfelvonásosa, amelyet Thomas Mann is méltatott, valamint Nyugati quint akkord (1938) c. útirajza, ami Cs. Szabó László és Márai Sándor klasszikus útirajz-esszéire hasonlít. A II. világháború éveiben egy rövid ideig Svájcban élt, öccse Londonban telepedett le. A II. világháború után megjelentette összegyűjtött (német nyelvű) verseinek köteteit, németirodalom-szervezői és műfordítói tevékenysége azonban nemsokára ellehetetlenült. Thomas Mann közbenjárására 1955-ben végleg Bécsben telepedett le.

A magyar klasszikus líra egyik jelentős műfordítója, Berlinben kiadott kötetében Ady, Babits, Kosztolányi és más 20. századi klasszikust tolmácsolt német nyelvre. Kerpel Jenő 1947-ben részt vett Zürichben a Nemzetközi PEN Club II. világháború utáni első kongresszusán. Felkereste Martin Bodmer híres világirodalmi könyvtárát, s az ő biztatására folytatta a klasszikus magyar irodalom német nyelvű tolmácsolását. Míg pályája kezdetén elsősorban 20. századi és kortárs műveket tolmácsolt élet utolsó éveiben és bécsi letelepedése után édeklődése a régi magyar irodalom és a 18–19. századi magyar költészet felé fordult. Az 1960-as években Bécsben (és Stuttgartban) megjelent fordításköteteiben Zrínyi, Csokonai, Batsányi, Berzsenyi, Kölcsey, Petőfi, Madách legismertebb műveit tolnácsolta (Claude d’Acy néven).

Emlékezet

Kerpel Jenő Sopronban született Kerpl Jenő néven, magyar nyelvű írásai Kerpel Jenő, ill. Kerpel Claudius néven jelentek meg, a róla szóló lexikonok egy részében, tévesen Kerpely Jenő néven is szerepelt (csak német nyelvű levelezésében használta ezt a névváltozatot). Német nyelvű írásait Kerpel-Claudius Eugen, Aba Ádám, ill. 1955-től Claude d’Acy néven adta ki.

Kerpel Jenő Bécsben hunyt el, családja a soproni zsidó temetőben nyugszik. Soproni szülőházát (Várkerület 65. [Lenin körút 65.]) a Soproni Városszépítő Egyesület 1984-ben emléktáblával (Szakál Ernő alkotása) jelölte meg. Budapesten később a Lipótvárosban (V. kerület), a Dorottya utca 14-ben lakott, a német megszállás hónapjaiban is ott rejtőzködött. Fiatalkorától írt, és az ostrom alatt is vezetett naplója a házzal együtt pusztult el. Az igen sok néven és álnéven író Kerpel Jenő munkássága feltáratlan, életútjával Szabó Jenő foglalkozott (aki írásaiban, következetesen, tévesen Kerpely Jenő néven szerepeltette).

Elismerés

A Vajda János Társaság alapító tagja.

Főbb művei

F. m.: Das jüngste Gericht. [Tragédia, Kerpel, Eugen néven.] (Bp., 1921)
Caesare. [Tragédia, Kerpel, Eugen néven.] (Bp., 1923?)
A termelői jog. (Sopronvármegye, 1924. dec. 21.)
Der entfesselte Gott. [Versek. Aba, Adam néven.] (Bp., Lukács Gyula könyvkereskedése, 1924)
Stimmen für Europa. Ein Chor ungarischer freier Rhythmen. [Műfordítások. Aba, Adam néven.] (Berlin, Aeterna Verlag, 1927)
A parlamentarizmus gazdasági újjáalapozása. Kerpel Jenő előadása a Magyar Cobden Szövetségben, 1928. máj. 15-én. (Cobden Könyvtár 31. Bp., 1928)
Platon lakomája. Játék 1 felvonásban. (Cobden Könyvtár 43. Bp., 1930
németül: Platons Genfer Gastmahl. Bp., 1946)
Sophokliden. Dreistimmige tragische Fuge. [Tragédia. Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Bp., Bibliotheca, 1933)
Az árvízi hajós és a legfijabb Wesselényi. (Cobden [folyóirat], 1936)
Az árvízi hajós centenáriumára. (Magyar Protestánsok Lapja, 1938)
Nyugati quint akkord. Útirajzok. (Bp., Cserépfalvy, 1938
németül, Kerpel-Claudius, Eugen néven: Westlicher Quint Akkord. Bp., 1946)
Ein Maler und Europäer. [Kerpel Leopoldról. Kerpel, Eugen néven.] 1 műmelléklettel. (Bp., Cserépfalvy, 1940)
Egy Sopron megyei biedermayer festő a finnekről és az oroszokról. [Kerpel Leopoldról.] (Soproni Hírlap, 1940. jan. 4.)
Der entfesselte Gott. [Versek. Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (2. kiad. Basel, 1941)
Von Aufruhr des tragischen Menschen. (Basel, 1942)
Weltsühne. (Basel, 1942)
Aufruhr der Schatten. [Öt egyfelvonásos. Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1943)
Goyas letzte Nacht. [Tragédia, Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1943)
Himmel und Hölle um Shelley. [Tragédia, Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1943)
Mensch wider Welt. Drei epische Fragmente. (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1943)
De restitutione hominis. Tagebuch. [Napló. Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1946)
Die gesammelte Werke: Das lyrische Werk. – Das epische Werk. – Das dramatische Werk. (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1946)
Sieben. Gedichte vom Empörer und vom Tode. [Költemények. Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1946)
Stimmen der Gefährten. [Költemények. Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Bp., Bibliotheca Könyvkiadó, 1946)
A Tiberistől a Volgáig. Kerpel Leopold festőművész élete. Kerpel Claudius néven. (Új Idők, 1947. 7.)
Neun Berzsenyi Oden. Bildnis eines tragischen Lyrikers. [Műfordítások. Kerpel-Claudius, Eugen néven.] (Zürich, 1948)
Fanal aus Tomi. Gedichte. [Költemények. Claude d’Acy néven.] (Wien–Stuttgart, 1958)
Marsyas schindet Apoll. Tragödie. [Tragédia. Claude d’Acy néven.] (Wien–Stuttgart, 1959)
Himmel und Hölle um Shelley. Tragédia. [Tragédia, 2. kiad. Claude d’Acy néven.] (Wien–Stuttgart, 1960)
Kassiopeia. Gesammelte Gedichte. [Összegyűjtött versek. Claude d’Acy néven.] (Wien–Stuttgart, 1961)
Strahl im Sturm. Dichter ungarischer Klassik. [Műfordítások. Claude d’Acy néven.] (Wien–Stuttgart, 1961)
Don Carlos und die Gewalten. Tragödie. [Tragédia. Claude d’Acy néven.] (Wien–Stuttgart, 1962)
Triptychon: Madách: Die Tragödie die Menschen. – Jani Pannonii poemata. – Aiscylos, Sophokles, Eurioides. I–III. köt. [Műfordítások, tanulmányok. Claude d’Acy néven, közös tokban] (Wien–Stuttgart, 1965–1967).

Irodalom

Irod.: források és műveiről: dr. Kerpl Jenő részére 1919. ápr. 26-án kiállított elveszett jogtudományi doktori oklevele számára … a m. kir. Erzsébet Tudományegyetem 1922. jún. 3-án másodlatot állított ki. (Budapesti Hírlap, 1922. jún. 13.)
Berger Miklós nagykárolyi földbirtokos és Kerpel Edit, Kerpel Ignác leánya házasságot kötöttek. Tanúk voltak dr. Horthi Jenő földbirtokos és dr. Kerpel Jenő ügyvéd. (Pesti Napló, 1927. máj. 4.)
Turóczi-Trostler József: Kerpel Jenő: Nyugati quint akkord. (Pester Lloyd, 1938. nov. 27.)
Thurzó Gábor: Kerpel Jenő: Nyugati quint akkord. (Napkelet, 1939. 6.)
Mohácsi Jenő: Kismarton, 1832. aug. 6-án. [A kismartoni zsidó családokról és a Kerpelekről.] (Ararát. Magyar Zsidó Évkönyv, 1940)
Csatkai Endre: Markó Károly Sopron megyei vonatkozásai. [Kerpel Lipótról.] (Soproni Szemle, 1943. 1-4.)
Kerpel Julianna holttá nyilvánítása [tévesen Kerszler Julianna néven, születési éve: 1902!]. (Magyar Közlöny, 1948. febr. 15.)
Thomas Mann levele Nagy Imre miniszterelnökhöz 1954-ben. Közli: Sattler Tamás. (Élet és Irodalom, 1996. 11.).

Irod.: tanulmányok, megemlékezések: Salyámosy Miklós: Magyar irodalom Németországban. 1913–1933. (Modern Filológiai Füzetek 17. Bp., 1973)
Mádl Antal–Győri Judit: Thomas Mann und Ungarn. (Bp., 1977)
Szabó Jenő: Irodalmunk követe. Kerpely Jenő, a költő, drámaíró, műfordító. (Soproni Szemle, 1982. 3.)
Szabó Jenő: A költő, drámaíró és műfordító Kerpely Jenő. (Soproni Szemle, 1982. 3.)
Muck, T.: Claude d’Acy, az ismeretlen költő. (Kisalföld, 1984. szept. 26.)
Szabó Jenő: A magyar költészet európai szószólója. Kerpely Jenő levelezéséből. Thomas Mann, Katia Mann, Stefan Zweig és Franz Theodor Csokor levelei. (Műhely, 1985. 6.)
Szabó Jenő: Kerpely Jenő Claudius emléktáblájának felavatása. (Soproni Szemle, 1985. 1.)
Hárs József: Magyar irodalmi művek fordításai a két világháború közötti Oedenburger Zeitungban 1–2. (Soproni Szemle, 1988. 2–3.)
Merényi László: Merényi Oszkár és Claudius Kerpely barátsága. (Soproni Szemle, 1988. 2.).

Irod.: lexikonok: A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Giebisch, Hans–Guglitz, Gustav: Biobiliographisches Literaturlexikon Österreichs. (Wien, 1964)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9B24-D1C?i=117&cc=2028320&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3ADZ76-8ZT2 (Leopold Kerpel halotti anyakönyve, 1880)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTVN-8JR?i=5&wc=92QW-92Q%3A40680801%2C52486101%2C41131501&cc=1452460 (Kerpl Jenő születési anyakönyve, 1896)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVZ7-24R7 (Kerpel Edmund halotti anyakönyve, 1983)

https://www.grave-pictures.at/community/index.php?media/kerpel-ignac.25930/ (Kerpel Ignác és családja síremléke a soproni zsidó temetőben)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021