Barabits Elemér
Barabits Elemér

2021. február 25. Csütörtök

Barabits Elemér

erdőmérnök, díszfatermesztő

Születési adatok

1921. március 4.

Miskolc

Halálozási adatok

2003. június 2.

Sopron

Temetési adatok

2003. június 20.

Sopron

Szent Mihály-temető


Család

Sz: Barabits Fülöp kertész, Miskolc kertészeti felügyelője, Wehofer Mária htb. F: Koch Edit pedagógus. Három gyermeke volt; fia: Barabits Elemér (1946–) erdész, az Alsótekeresi Faiskola Kft. ügyvezető igazgatója, ill. Barabits Miklós és Barabits Edit.

Iskola

A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán erdőmérnöki okl. szerzett (1944), a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen doktorált (1970).

Életút

A Miskolci Erdőigazgatóság erdőgondnoka (1944–1949), a Szombathelyi Erdőgazdaság erdőművelési csoportvezetője (1949–1957), a Kámoni Arborétum vezetője (1955), a Zalaegerszegi Erdőgazdaság műszaki csoportvezetője (1959–1963), a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) Botanikus Kertjének vezetője (1963–1973). Magán-díszfaiskolát alapított (1973-tól).

Erdészként elsősorban külföldi fafajok honosításával, arborétumok fejlesztésével, új fafajták és -változatok kialakításával foglalkozott. Első nagy nemzetközi sikerét a Dortmundi Világkiállítás jelentette, ahol a hamiscipais globus formaváltozatát (Chamaecyparis lawsonia ‘Globus’) mutatta be. Felújította és kibővítette az Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) botanikus kertjét, megalapozta Ivánc, Himfa, Farkasfa, Forrasztókő, Agostyán és Budafa arborétumait, feltárta és bővítette a Jeli Arborétumot (1955), vezette a farkasgyepűi tüdőszanatórium parkerdejének munkálatait (1956–1966).

 

Nyugdíjazását követően a Lővérekben alakította ki díszfaiskoláját, saját fajtagyűjteményét. Vállalkozóként kastélyparkok, parkerdők tervezését, fejlesztését végezte (pl. a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát arborétuma; a nagycenki Széchenyi-kastélypark rekonstrukciója stb.).

Emlékezet

Emlékére a Soproni Erdőkért Környezetkultúra Alapítvány és a Kitaibel Pál Környezeti-Nevelési Oktatóközpont kirándulást szervezett (az alsó-ausztriai Rax-hegységre, 2004. máj. 29-én).

Elismertség

Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) titkára (1953–1957).

Elismerés

A Dortmundi Világkiállítás elismerő oklevele (1965), a holland kiállítás ezüstérme (1987 és 1990).

 

Magyar Gyula Nemesítői Nagydíj (elsőként, 1995), Újhelyi Imre-emlékérem (1997), Fleischmann Rudolf-díj (2002).

Főbb művei

F. m.: A tulipánfa. (Erdészeti Kutatások, 1955)
A telekesi erdő gyorsan növő fafajai. (Az Erdő, 1956)
Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújításai és erdőtelepítési irányelvei és eljárásai. (Bp., 1963)
Egy spontán fenyőhibrid a soproni botanikus kertben. (EFE Tudományos Közleményei, 1964)
Magyar fenyőújdonságok. (EFE Tudományos Közleményei, 1965)
Einiges über Mammutbäume. (Deutsche Baumschule, 1968)
Vöröstölgyeseink genetikai problémái. (Az Erdő, 1969)
Fürtösáfonya-honosítás hazánkban. (EFE Tudományos Közleményei, 1969)
Neue Formen unter den ungarischen Pyramideneichen. (Deutsche Baumschule, 1970)
A vöröstölgy szerepe a magyar erdőművelésben. Egy. doktori értek. (Sopron, 1970)
díszpark-tervezései és -kivitelezései: Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kollégiuma. (1970)
Székesfehérvári Vörösmarty Mgtsz. (1972)
Nagykanizsai parkerdő. (1973–1985)
Soproni meteorológiai állomás, mediterrán kert. (1974)

 

államilag elismert fafajtái: Globus (1975)
Nova (1977)
Lővér (1982)
Silvánia (1986)
Grisette (1990).

Irodalom

Irod.: Mesterházi Zsolt: A fenyők kincsestára. (Bp., 1995)
Ne bántsátok a lombokat! Portréfilm B. E. erdőmérnökről (1995).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013