Család

Elszegényedett nemesi családból származott. F: Csillag Johanna (†1854).

Iskola

Középiskoláit Pozsonyban végezte, hittudományt Esztergomban tanult (1790–1792), miután elhagyta a papi rendet Pozsonyban joghallgató (1792–1794), ügyvédi vizsgát tett (1798). Az MTA tagja (t.: 1832. szept. 1.).

Életút

Pesten joggyakornok (1796–1797), főhadnagyi rangban csatlakozott a Napóleon-ellenes felkeléshez (1797). Leszerelése után visszatért Pozsonyba, vizsgái letétele után ügyvédként és ügyészként dolgozott (1798-tól); a bősi uradalom (1799–1802), Pozsony és Somorja városok (1802–1804), a Kondé család ügyésze (1804–1806). A pozsonyi akadémián a magyar nyelv és irodalom tanára (1798-tól). Pesten telepedett le; Albert, szász-tescheni herceg ügyésze (1806–1813), a ráckevei kincstári uradalom igazgatója (1813–1830). Erősen megromlott látása miatt nyugdíjba vonult. A reformkor egyik ismert jogásza, ügyvédje, aki az 1807. évi országgyűlésen, mint a távollevők követe vett részt. Bár első munkáit még latin nyelven írta, később igen sokat tett a magyar jogi szaknyelv megteremtéséért. Fő műve (Honnyi törvény, 1804–1809) a magyar jogi irodalom klasszikusa, amely elsők között igyekezett magyar nyelven közérthetően összefoglalni a magyarországi hatályban lévő törvényeket és rendeleteket. A kialakuló kortárs irodalom figyelésével, az ezekből készített kivonatokkal és egyéb nyelvi gyűjtéseivel jelentős szerepet játszott az akadémiai helyesírás kialakításáért. Jogi dolgozatain kívül még néhány népszerű magyar nyelvű történeti művet is írt. A ráckevei uradalom prefektusa, Georch Illés, Albert szász-tescheni herceg engedélyével 1819. márc. 1-jén jelentette meg azt a hirdetést, amelynek értelmében ötven házhelyet kijelöltek a Fehérvár felé vezető út mentén, annak két oldalán. Ekkor kezdődött el a mai Albertfalva kialakulása, azaz elszakadása Promontortól. (Márc. 1-je Albertfalva, korabeli nevén Szászföld [Sachsenfeld] születésnapja.

Emlékezet

Pesten hunyt el, az ő és felesége sírja a Belvárosi Ferences Templom alatti kriptában látható.

Elismerés

Marczibányi-jutalom (1821).