Gerevich Tibor
Gerevich Tibor

2020. október 28. Szerda

Gerevich Tibor

művészettörténész

Születési adatok

1882. június 14.

Máramarossziget, Máramaros vármegye

Halálozási adatok

1954. június 11.

Budapest


Család

Sz: Gerevich Emil, Ilniczky Ilona. Unokaöccse: Gerevich László (1911–1997) régész.

Iskola

Középiskoláit Kassán végezte, a bp.-i, majd a berlini egyetemen tanult, a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. szerzett (1904), Bolognában művészettörténetet hallgatott (1904–1906), az olasz műtörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1911). Az MTA tagja (l.: 1922. máj. 11.; r.: 1934. máj. 11.; ig.: 1945. jún. 6.–1946. júl. 24.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának (= OSZK) gyakornoka (1908–1911), Régiségtárának segédőre (1911–1925). A bp.-i tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1911–1924), a keresztény archeológia és művészettörténet ny. r. tanára (1924– 1950), tanszékvezető egy. tanára (1951–1954). A Római Magyar Akadémia igazgatója, majd kurátora (1925–1944). Az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója (1944-től), a Velencei Biennále magyar kormánybiztosa. A két vh. között vezető szerepet játszott a hivatalos művészetpolitika irányításában. Segítette kibontakozni a római iskolának nevezett művészeti irányzatot, amelynek képviselői az irányítása alatt álló Római Magyar Akadémia ösztöndíjasai voltak. Jelentős szerepet játszott az esztergomi királyi palota feltárásában. Rendezte az esztergomi prímási levéltárat, és elkészítette állományának részletes leírását. Alapvetően új eredményeket ért el az olasz művészet kutatása terén, de fontos megállapításokat tett a magyarországi kora középkori, román és barokk művészet terén is.

Emlékezet

Tanítványai, 60. születésnapjára emlékkönyvvel tisztelték meg (Gerevich Emlékkönyv. Bp., 1942). Budapesten hunyt el, a Farkasréten nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Szent István Akadémia r. tagja 1919). Az MTA Római Magyar Történeti Intézeti Bizottságának elnöke (1937–1940), ügyvezető alelnöke (1940–1944), a Művészettörténeti Bizottság elnöke (1941–1944). A Műemlékek Országos Bizottságának elnöke (1932– 1948), az Országos Egyházművészeti Tanács ügyvezető alelnöke, az Országos Régészeti és Művészettörténeti Társulat és a Corvin Mátyás Egyesület elnöke, a Nemzetközi Művészettörténeti Bizottság állandó titkára. A római Accademia Pontificia, a nápolyi Olasz Királyi Akadémia, a Belga Királyi Tudományos és Művészeti Akadémia külső (1935), a római Accademia di Santa Luca t. tagja (1937).

Elismerés

Corvin-koszorú (1935).

Szerkesztés

A Corvina társszerkesztője (Zambra Alajossal, 1921–1938), a Magyar Katolikus Almanach szerkesztője (1926–1930).

Főbb művei

F. m.: Az arányosság elméletének és gyakorlati alkalmazásának története a művészetben. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1904)
Donatello és az újabb művészettörténeti kutatás. (Athenaeum, 1908)
Tracce di Michelangelo nella scuola di Francesco Francia. (Bologna, 1908)
Le relazioni tra la miniatura e la pittura bolognese nel trecento. (Rassegna d’Arte, 1909)
A barokk kutatás mai tudományos állása. (Budapesti Szemle, 1910)
A miniatúrafestészet, tekintettel a Corvin-kódexekre. (A Magyar Nemzeti Múzeum éves jelentése. Bp., 1911), A barokkfestészet művészi fejlődése. (A Magyar Nemzeti Múzeum éves jelentése. Bp., 1912)
A nyitrai madonna. (Archaeologiai Értesítő, 1912)
A krakkói Czartoryski-képtár olasz képei. (Archaeologiai Értesítő, 1915–1917
és önálló monográfia: Bp., 1918)
Egyházművészetünk jövője. (Magyar Iparművészet, 1920)
Kolozsvári Tamás, az első magyar képtáblafestő. (Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve. Bp., 1923)
A régi magyar művészet európai helyzete. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1923. márc. 12.
megjelent: Minerva, 1924)
Alte ungarische Malerei. (Berlin, 1924)
A Római Magyar Történeti Intézet. (Levéltári Közlemények, 1924)
Antonio Abondio császári és királyi udvari szobrász, festő és éremkészítő. (Klebelsberg Kuno Emlékkönyv. Bp., 1925)
A modern egyházművészet. (Magyar Katolikus Almanach, 1927)
Esztergomi műkincsek. (Bp., 1928)
A beuroni bencés művészet. (Magyar Katholikus Almanach. Bp., 1929)
L’arte antica ungherese. (Roma, 1930)
Művészettörténet. (A magyar történetírás új útjai. Bp., 1931)
A régi kassai festőiskola. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1935. márc. 26.)
Magyarországi művészet Szent István korában. (Szent István Emlékkönyv. III. köt. Bp., 1938)
Magyarország románkori emlékei. (Magyarország művészeti emlékei. I. köt. Bp., 1938)
A magyar művészet szelleme. (Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Bp., 1939
hasonmás kiad. 1992).

Irodalom

Irod.: Emlékkönyv G. T. születésének 60-ik évfordulójára. Írták tanítványai. Életrajzával és művei bibliográfiájával. (Bp., 1942)
Genthon István: G. T. (Művészettört. Értesítő, 1955)
Dercsényi Dezső: G. T. (Életünk, 1980)
Dercsényi Dezső: G. T. születésének századik évfordulójára. (Magyar Műemlékvédelem, 1984)
Pásztor Lajos: G. T., a Római Magyar Történeti Intézet működéséről. 1924–1926 (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1996)
P. Szűcs Julianna: A művészettörténész, mint kultúrpolitikus. G. T. vonzásai és választásai. (Kritika, 1997. 2.)
[élp]: G. T. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Ujváry Gábor: Egy tudós kultúrpolitikus kalandjai Rómában és a magyar hivatalokban. G. T. és a Római Magyar Akadémia. (Történelmi Szemle, 2008)
Ujváry Gábor: Amikor a kultúra a politika fölé emelkedett… G. T. és a Római Magyar Akadémia. (Európai utas, 2008).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013