Család

Dédszülei: apai: Kronberger Márkus, Machelup Léni és Kronberger Antal, Beck Eszter.

Dédszülei, anyai: Kreisler Izrael?, ? és Reif Áron (1810?–1896. jan. 16. Pápa, Veszprém vm.), Stern Rozália (1812? Pápa–1880. dec. 31. Pápa).

Nagyszülei: Kronberger Móric/Mór (1822? Lakompak, Sopron vm.–1900. jan. 2. Bp. Temetés: 1900. jan. 4. Új Izraelita Temető) kereskedő, a Kronberger Mór és Fia cég alapító tulajdonosa, Kronberger Adelheid (†1906. márc. 30. Bp. Temetés: 1906. ápr. 1. Kerepesi út, Régi Izraelita Temető); Kreisler József (1830? Beled–1885. jan. 24. Pápa. Temetés: 1885. jan. 26. Pápa, Izraelita Temető) kereskedő, városi képviselő, a pápai izraelita hitközség elöljárója, Reif Borbála „Betti” (1840? Pápa–1912. jún. 2. Pápa).

Kronberger Móric és Adelheid unokatestvérek; Kronberger Antal és Kronberger Márkus testvérek voltak.

A Reif és Kreisler egy pápai terménykereskedő családi vállalkozás volt. Kreisler József halála után a céget Kreisler Manó, a kisebbik fiú, Kreisler Janka, Kronberger Lili anyjának testvére vitte tovább.

Kronberger Móric testvérei: Kronberger Charlotte (1810? Lakompak–1907. júl. 20. St. Pölten, Ausztria); Kronberger Ignác (1817? Lakompak–1908. nov. 26. Lakompak) és Kronberger Rozália.

Szülei: Kronberger Miksa (1857. jún. 4. Pápa–1902. okt. 24. Bp. Temetés: 1902. okt. 26. Új Izraelita Temető) pápai fa- és szénkereskedő, a Kronberger Mór és Fia cég társtulajdonosa, Kreisler Janka (= Kreisler Johanna, „Háni” 1865? Pápa–1927. jan. 3. Bp. Temetés: 1927. jan. 5. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető).

Kronberger Miksa testvérei: Kronberger Zsigmond (1864. jan. 10. Pápa–1930. jan. 13. Bp.) és dr. Spitzer Izidorné Kronberger Gizella (1872. jan. 15. Pápa–1940. dec. 21. Bp.).

Kronberger Zsigmond váratlanul halt meg, Kronberger József, Zsigmond unokaöccse és nevelt fia, Lili testvére, a holttest felfedezése után öngyilkosságot követett el. A tragédia igen nagy sajtóvisszhangot kapott.

Kronberger Gizella férje: dr. Spitzer Izidor (1861. márc. 8. Pest–1932. febr. 21. Bp.) orvos; Spitzer Adolf és Grünhut Jozefin fia.

Kreisler Janka testvérei: dr. Kreisler Gyula (1860. ápr. 30. Pápa–1921. febr. 27. Bp.) jogász, ügyvéd; dr. Kreisler Károly (1861. okt. 14. Pápa–1939. ápr. 14. Pápa) orvos; Kreisler Manó (1864? Pápa–1927. nov. 9. Bp.) kereskedő, ill. Kreisler Gizella (1868? Veszprém–1933. dec. 10. Bp.), dr. Rechnitz Vilmos (†1915. okt. 3. Bp.) kapuvári orvos felesége és Kreisler Franciska (1874. febr. 18. Pápa–1955. febr. 6. Bp.), dr. Neumann Márton (†1918. máj. 28. Bp.) budapesti ügyvéd, a Nemzeti Torna Egylet igazgatóválasztmányának tagja felesége.

Érdekesség, hogy dr. Kreisler Károly leányát is Lilinek hívták: Kreisler Lili (= Kreisler Ilona, 1900. máj. 22. Pápa–1922. okt. 7. Bp.) zeneakadémiai növendék volt, öngyilkos lett és Kreisler Manónak is volt Ilona nevű leánya: Kreisler Ilona (1893. szept. 9. Pápa); dr. Telcs Béla (= Teltsch Béla, 1888. febr. 13. Bp.–1978. okt. Bp. Temetés: 1978. nov. 1. Farkasrét) ügyvéd felesége.

Testvérei: Kronberger József (1886. febr. 10. Bp.–1930. jan. 13. Bp.) kereskedő; Kronberger Jenő (1887. ápr. 9. Bp.–1945. febr. 21. Bp.) és Kronberger Ödön (1889. máj. 24. Bp.–1969. máj. 10. Bp. Temetés: 1969. máj. 16. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) hajóépítő mérnök.

Kronberger József felesége: Dietrich Ernesztina (1895. febr. 7. Bp.); Dietrich Károly (1854. máj. 26. Nagyszeben–1944. máj. 5. Bp. Temetés: 1944. máj. 8. Farkasrét) a Magyar Fém- és Lámpaárugyár igazgatója és Gmelin Róza (†1956. máj. 28. Bp. Temetés: 1956. jún. 1. Farkasrét) leánya.

Dietrich Károly leányai (Dietrich Ernesztina, Dietrich Emma és Dietrich Irma) szintén a BKE-ben korcsolyáztak.

Kronberger Ödön felesége: Neumann Margit (1902. febr. 10. Bp.); Neumann Márton és Kreisler Franciska leánya volt.

Férje: 1911. ápr. 11.–1943. jún. 23.: [ifj.] Szent-Györgyi Imre (1866. júl. 13. Marosvásárhely, Maros-Torda vm.–1943. jún. 13. Bp. Temetés: 1943. jún. 16. Farkasrét) jogász, törvényszéki bíró, a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) igazgatóhelyettese, a Budapesti Lawn Tennis Club (BLTC) alapító tagja; id. Szentgyörgyi Imre (1827. febr. 11. Bécs, Ausztria–1901. márc. 18. Bp.) jogász, bíró, kúriai tanácselnök, igazságügyi államtitkár, a Törökkanizsai választási kerület országgyűlési képviselője és Csiky Mária (1840. okt. 23. Kolozsvár, Kolozs vm.–1867. ápr. 26. Marosvásárhely Temetés: 1867. ápr. 29. Kolozsvár, Demeter-sírkert) fia.

[id.] Szent-Györgyi Imre testvére: Szentgyörgyi Miklós (1865. júl. 11. Marosvásárhely–1916. dec. 17. Bp. Temetés: 1916. dec. 19. Kerepesi út) földbirtokos. Szentgyörgyi Miklós és Lenhossék Jozefin fia: [ifj.] Szent-Györgyi Albert (= 1937-ig Szentgyörgyi Albert 1893. szept. 16. Bp.–1986. okt. 22. Woods Hole, Massachusetts, Egyesült Államok): orvos, fiziológus, biokémikus, Nobel-díjas (1937).

[id.] Szentgyörgyi Albert (1831. jan. 23. Bécs–1920. jan. 13. Bp.) vasúti mérnök, államvasúti felügyelő, id. Szentgyörgyi Imre testvére és a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert keresztapja volt.

A család eredeti névváltozata Szentgyörgyi volt, a Nobel-díjas tudós és nagybátyja, Kronberger Lili férje viszont következetesen a Szent-Györgyi névalakot használta.

Gyermekei: [legifj.] dr. Szent-Györgyi Imre (1912. febr. 13. Bp.–1986. júl. 26. Temetés: 1986. aug. 15. Farkasrét) postafőtanácsos; Szent-Györgyi Mária (1919. dec. 25. Bp.–1998. júl. 6. Bp.) történész, könyvtáros, az MTA Könyvtára munkatársa; Szent-Györgyi Gyula (1922. ápr. 25. Bp.–2014. okt. 27. Falmouth, Massachusetts, Egyesült Államok) és Szent-Györgyi András Gábor (1924. máj. 16. Bp.–2015. jan. 27. Falmouth, Massachusetts, Egyesült Államok) biológus, biokémikus, Szent-Györgyi Albert tudóstársa Woods Hole-ban.

Iskola

Az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Leánygimnáziumában tanult (1900–1908); közben Angliában is tanult (egyúttal a Syers házaspárnál korcsolyázótudását is fejlesztette: 1905–1906), érettségi vizsgálatot nem tett.

Életút

A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) műkorcsolyázója (1902–1911).

Egyéni versenyszámban négyszeres világbajnok (1908, 1909, 1910, 1911), vb 3. (1906 és 1907); háromszoros magyar bajnok (1908, 1909, 1910), magyar bajnoki 2. (1907). A BKE nemzetközi versenye 1. (1906). Szentpétervári nemzetközi verseny 1. (1908), Északi Játékok, Stockholm 2. (1905). Magyar válogatott (1906–1911). Kronberger Lili a magyar sport első világbajnoka. A sportág 20. századi szabályainak megfelelően, a műkorcsolya sportágban kezdetben csak egyéni számban versenyeztek, nemre való tekintet nélkül. Az első női világbajnokságon már elindult, ám a hazai versenyeken még a két nem legjobbjai együtt versenyeztek. Ezért történhetett meg, hogy Kronberger Lili férfi versenyzők előtt szerezhette meg magyar bajnoki címeit.

Kronberger Lili eredményei:

I. női vb, Davos (Svájc), 1906. jan. 28–29. : 1. Syers, Magde (Nagy-Britannia) 5–182,4 2. Herz, Jenny (Ausztria) 13–160,1 3. Kronberger Lili (Magyarország) 13,5–156,6 4. Rendschmidt, Elsa (Németország) 5. Greenhough-Smith, Dorothy (Nagy-Britannia). [Öten indultak.]

II. női vb, Bécs (Ausztria), 1907. jan. 21–22.: 1. Syers, Magde (Nagy-Britannia) 5–226,8 2. Herz, Jenny (Ausztria) 12–198,2 3. Kronberger Lili (Magyarország) 13–194. 4. Rendschmidt, Elsa (Németország) 5. Lycett, Gwendoline (Nagy-Britannia). [Öten indultak.]

III. női vb, Troppau (= Opava, Csehország), 1908. jan. 25-26.: 1. Kronberger Lili (Magyarország) 5–204,90 2. Rendschmidt, Elsa (Németország) 10–161,60. [Csak ketten indultak.]

IV. női vb, Budapest (Magyarország), 1909. jan. 23–24.: 1. Kronberger Lili (Magyarország) 5–332,8. [Csak egymaga indult.]

V. női vb, Berlin (Németország), 1910. febr. 4.: 1. Kronberger Lili (Magyarország) 5–249,7 2. Rendschmidt, Elsa (Németország) 10–223,1. [Csak ketten indultak.].

VI. női vb, Bécs (Ausztria), 1911. jan. 22.: 1. Kronberger Lili (Magyarország) 7–286, 71 2. Méray-Horváth Opika (Magyarország) 14-260,86 3. Eilers, Ludowika (Németország) 21-234,78. [Csak hárman indultak.]

Megjegyzés: A versenyeket 1906-tól 1923-ig ISU Ladies’ Championshipnek írták ki, csak utólag, 1924-ben, az első téli olimpia évében ismerték el hivatalos világbajnokságoknak. A korabeli szabályok szerint a versenyt akkor is megrendezték, ha csak egy korcsolyázó nevezett, mert a versenyzők nemcsak egymással küzdöttek, a győzelemhez szükséges volt egy, a bírók által meghatározott pontszám is. (Volt olyan verseny, ahol bajnokot nem is hirdettek, jóllehet egynél többen próbálkoztak.)

Kronberger Lili neve először a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) 1896/97. évi jelentésében szerepelt, vagyis ebben a téli idényben már szerepelt a tagok között (mivel a BKE nem sportegyesület, hanem társasági egyesület volt, a tagságnak nem volt alsó korhatára, a tagok gyermekeik tagságát akkor kérték,amikor megtanultak „jégen állni”). A dátumot alátámasztja többször közölt visszaemlékezése is: e szerint nagybátyja, dr. Kreisler Gyula ügyvéd (az ismert úrlovas versenyző) tanította meg korcsolyázni, „alig” hat éves korában. 1900-ban már kisebb versenyeken és „házi korcsolyázó mulatságokon” is feltűnt, majd a korabeli lapok tudósítása szerint az új évszázad első korcsolyázója Kronberger Lili kisasszony volt. 1901. jan 1-jén, a Stefánia úti mesterséges jégpályán éjjel a jég 7 cm volt, s az az éjjeli öntözés hatására 3 óránként 1 cm-rel vastagodott. Így elkezdődhetett a korcsolyázás és Lili kisasszony is jégre léphetett (elsőként tehát az új évszázadban). Az évszázad első korcsolyázója már az évszázad első évében, azaz 1901-ben kapcsolatba került a bécsi Viktor Seibert edzővel. Nem tudni, hogy hogyan ismerkedett meg a Kronberger vagy a Kreisler család Seiberttel, a Nemzeti Sport híradása szerint azonban Lili 1901-től Seibert bécsi korcsolyázó iskolájában pallérozódott (valószínűleg ezzel függ össze, hogy tanulmányait magánúton folytatta).

Az 1902-es év azonban döntő fontosságúnak bizonyult a műkorcsolyasport történetében, s következményei jelentősen befolyásolták Kronberger Lili pályafutását is. A londoni vb-n a svéd Ulrich Salchow (a később róla elnevezett mozdulat névadója) igen vitatott körülmények között győzött Magde Syers, a házigazdák kiválósága előtt. A tudósítások szerint Mrs. Syers lényegesen jobb gyakorlatokat mutatott be, de a zsüri nem engedte, hogy egy hölgy megelőzze a férfi versenyzőt! A sportágban ugyanis egyéni versenyszámban, egy mezőnyben küzdött egymással férfi és nő. Miss Florence Madeline Cave 1896-tól versenyzett a londoni Prince’s Skating Club színeiben, ahol megismerkedett későbbi férjével, Mr. Edgar Syers-szel. 1899-től párosban versenyeztek, ám Magde egyéniben is szerette volna kipróbálni tudását. Sporttörténeti érdekesség, hogy ugyan az egyéni versenyeken férfiak indultak, de nem volt olyan szabály, ami megtiltotta volna hölgyek jelenlétét nemzetközi bajnokságokon. Syers tehát elindult a londoni vb-n, s valójában le is győzte a híres bajnokot, Salchowot. (A legenda szerint, a verseny után a svéd elismerte, hogy tkp. Syers győzött, s átadta neki aranyérmét…) Syers „majdnem győzelme”, arra késztette a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetséget (= International Skating Union, ISU), hogy 1903-ban – a sportszövetségek közül elsőként – rendezze a női sportolók kérdését, a sporttörténeti kongresszusra épp Budapesten került sor (V. ISU Kongresszus, 1903. jún. 15–17-én).

Magde Syers londoni sikere kényszerítette ki, hogy a budapesti kongresszus foglalkozzon a „hölgyek korcsolyázó világbajnokságon való jelenlétével.” A cél az volt, hogy elkerüljék a nők és a férfiak közös versenyzését, az ezzel kapcsolatos határozatot az osztrák és a német szövetség terjesztette elő. A szavazás végeredménye: hat szavazat a nők kizárása, három szavazat a részvétele mellett szólt. Edgar Syers álláspontja egyértelmű volt: hevesen tiltakozott a nők kizárása mellett, úgy vélte, hogy ha egy nő technikailag jobb, mint egy férfi, nem lehet kizárni a versenyből. Az első magyar Európa-bajnok, Földváry Tibor képviselte a magyar álláspontot. Földváry ellenezte, hogy a két nem együtt versenyezzen. Különös módon Lili későbbi legnagyobb riválisa támogatta, a magyar tag ellenezte a nők részvételét. Földváry álláspontját azonban árnyalta, hogy ő a két nem együttes, egy versenyszámban történő versenyzését ellenezte, viszont azt javasolta, hogy a hölgyek önállóan, külön egyéni versenyszámban mérkőzzenek meg – egymással. Erről a javaslatról azonban nem volt napirendi pont, így az ISU tagjai csakis a nők férfiak közötti versenyzéséről dönthettek. A lényeg: az ISU nemzetközi bajnokságain nők 1903-tól 1905-ig nem vehettek részt, azaz a női műkorcsolyázókat eltiltották a férfiak versenyéről, külön nemzetközi női bajnokság megrendezésétől pedig az ISU elzárkózott. Kronberger Lili így el sem indulhatott az ISU által rendezett világbajnokságon és egyéb nemzetközi versenyeken, a magyar és a német versenyeken azonban továbbra is részt vett. Valószínűleg, egy esetleges eltiltás elkerülése miatt használta a Kiss Lili (= Kis Lily/Lilly) álnevet. Ezen a néven először 1903-ban indult el egy junior versenyen, ahol ifj. Urbáry Sándor és a bécsi Wollanek Emil mögött a 3. helyen végzett. (Kis Lily néven). Ismereteink szerint ez az első nemzetközi versenyeredménye Lilinek, aki ugyanebben az évben a Berliner Schlittschuch Club versenyén (amely szintén dacolt az ISU-val, ám először rendezett külön női versenyt) a második helyen végzett Jenny Herz (= Herz, Eugenie Franziska, 1881–1942) kisasszony mögött.

Földváry Tibor úgy vélte, hogy a nők és a férfiak teljesítménye a műkorcsolyában összehasonlíthatatlan (a férfiak testi ereje és a nők esztétikuma nem összevethető), a közös versenyzés értelmetlen. Földváry éppen azért lobbizott, hogy két évvel később, az ISU VI. koppenhágai kongresszusán a nők külön kategóriában versenyezhessenek. Ez végül is megvalósult, ám ez a két év mégis a nők kizárását jelentette. Így „Kiss Lily” a nemzeti versenyeken általában csak álnévvel indult (jóllehet a tudósítók sokszor ragaszkodtak a Kronberger Lili eredeti névhez, ezért eredményeit továbbra is így közölték), Magde Syers viszont annyire kiemelkedett a mezőnyből, hogy ahol elindult, mindig Syers néven lépett jégre (és ahol indulni engedték, valamennyi versenyét megnyerte, beleértve a brit bajnokságokat is – férfiak előtt). Jenny Herz – akivel szintén Seibert foglalkozott – volt Lili másik riválisa. Budapesten, a BKE nemzetközi versenyén 1904-ben találkoztak legközelebb, ez volt az első magyarországi női korcsolyázó verseny (1904. jan. 31.) ekkor is Herz győzött, Kronberger Lili itt is a 2. lett. A BKE követte a berlini példát, szintén szembement az ISU-val. Kronberger Lili mind az első berlini, mint az első budapesti női műkorcsolyázó versenyen elindult: mindkettőt Herz nyerte, Lili előtt… Kronberger Lili pályafutása során soha sem tudta legyőzni Jenny Herzet, míg Magde Syers mindig legyőzte mindkettőjüket. Az 1906-os davosi (I. női vb-n) és az 1907-es bécsi (II. női vb-n) is Syers nyert Herz és Kronberger Lili előtt. Ahogy Jenny nem tudta legyőzni Magde-t, Lili sem tudta legyőzni Jennyt. Ezen évek érdekessége még, hogy a magyar bajnokságokat 1904-ben, 1905-ben és 1906-ban az egymaga induló ifj. Urbáry Sándor nyerte meg, az ISU döntésének megfelelően Kronberger Lili indulását a nemzeti bajnokságon ekkor nem tették lehetővé. Vagyis a Magyar Korcsolyázó Szövetség hivatalos versenyein, azaz az országos bajnokságokon nők nem indulhattak (ellentétben Lili klubja, a BKE versenyeivel). Egy évvel később, 1907-ben, mivel csak két induló volt, a magyar szövetség már engedélyezte, hogy Urbáry Sándor, az akkor már nemzetközileg is ismert Kronberger Lilivel megmérkőzzön, s ez az első bajnoki összecsapásuk még Urbáry győzelmével zárult. Vagyis Urbáry Sándor egymás után négyszer végzett a bajnoki verseny élén, 1908-tól 1910-ig azonban Lili követte őt (mert az egyéni versenyszámokat a kevés induló miatt továbbra is nyílttá tették férfiak és nők előtt, Lili pedig mindig legyőzte a visszavonult Urbáryt váltó Szende Andort…)

Jenny Herz és Magde Syers kiválása után megnyílt az út Kronberger Lili előtt, hogy távollétükben fölényes magabiztossággal uralja a versenyeket (1908-tól 1911-ig). A troppaui vb-n (1908) a tudósítások szerint Jenny Herz is elindult volna, de Lili formáját látva megrettent: mégsem állt rajthoz (sőt Herz az 1908-as londoni olimpiától is visszalépett, akkor Syers „rettentette el”). A kérdés azonban az, hogy a magyar sport első világbajnoka miért nem vett részt a londoni olimpián (ahol először, még a nyári játékok keretében rendeztek műkorcsolyázó versenyeket)? A válasz nem tudható. Az első olimpiai műkorcsolyaversenyeket 1908. okt. 28-án és 29-én rendezték meg. Kronberger Lili és a magyar korcsolyázók versenyidénye kb. nov.-től febr.-ig tartott, kétségtelen, hogy okt. hónapban még nemhogy nem versenyeztek, de talán még a korabeli „jeges” edzések sem kezdődhettek el, az azonban igaz, hogy Lili 1907 tavaszán Londonban járt (épp a későbbi olimpiai pályán), 1908-ban pedig Párizsban a Palais de Glace mesterséges jégpályáját kereste fel. Tehát mindkét alkalommal külföldön készült az új idényre – a szűkszavú tudósításokból azonban nem derült ki, hogy fontolgatta volna olimpiai részvételét (a londoni Knightsbridge-ben, a Prince’s Skating Club fedett műjégpályáján). Mivel Lili többször járt Londonban, nyilván ismerte a helyszínt, ami egyébként a Syers házaspár otthona volt: Mr. és Mrs. Syers e klub versenyzői voltak. Magde Syers valójában elsősorban az olimpiai premierre készült, valószínűleg ezért hagyta ki a troppaui hölgybajnokságot (ahonnan aztán Hez is „elmenekült”). A korabeli tudósítások a versenyről Mrs. Syers hatalmas technikai tudásáról számoltak be, úgyhogy a későbbi elemzők véleménye, hogy Lili toronymagas esélyese lett volna a női egyéni számnak nem igaz. Az azonban tény, hogy a benevezett Herz, aki itt sem indult el és a már Lili által többször legyőzött Elsa Rendschmidt nem lett volna ellenfél. Lili „nem részvételének” a legvalószínűbb oka az októberi versenyidőpont lehetett… (A Sport–Világ szerint Kronberger kisasszony „akadályoztatása miatt nem vett részt a versenyen”.)

Az 1909. évi, utólag világbajnokságnak elismert versenyt Budapest rendezte meg; a verseny több érdekességgel is szolgált. A női versenyt a hivatalos Európa-bajnokságok keretén belül rendezték meg, a győztes azonban világbajnok lett. Az ISU hivatalos Eb-versenyt továbbra sem írt ki hölgyek számára, helyette ISU női versenyt rendezett meg (ami 1924-től hivatalosan vb-vé lépett elő – utólag). Lili a hazai jégen lett világbajnok, de Európa-bajnoki címet nem nyerhetett (ellentétben a versenyen résztvevő féri és páros versenyszám győzteseivel). A vb-n Lili walkover győzelmet aratott, mert csak egymaga indult, ez azonban nem azt jelentette, hogy Lili játék nélkül győzött volna. A kifejezés a 19. századi lóversenyzés fogalomköréből alakult ki. A szabályok szerint, ha a versenyre csak egy egy lovat neveztek, annak akkor is végig kellett futnia a távot (walk over the course), hogy győztesnek hirdessék. Az atlétikai versenyeken is csak akkor lett győztes a versenyre nevező futó, ha a távot egy bizonyos szintidő alatt teljesítette. Lilinek is be kellett mutatnia a programját, sőt akárcsak a futóversenyeken, a győzelemhez egy standard pontszámot is el kellett érnie.

Az 1910. évet Kronberger Lili és edzője, Viktor Seibert Németországban kezdte, a Garmisch-Partenkirchen közelében lévő Riessersee-n készültek a berlini vb-re. Az idényben szokatlanul enyhe volt az időjárás, a vb-t megelőző versenyeket, köztük a bonnit és egy másik berlinit, közvetlenül a vb előtt törölték, sőt a berlini vb időpontja is jan. 30-áról febr. 4-re csúszott (a végső helyszín a berlini Eispalast [Jégpalota] lett). Valójában Lilinek csak azért kellett izgulnia, hogy egyáltalán megrendezzék a versenyt, hisz győzelméhez aligha férhetett kétség. Csak egy kihívója akadt, a már többször is legyőzött Elsa Rendschmidt, aki ezúttal sem tudta megszorítani. Egyes adatok szerint, itt, a garmischi helyszínen gondolkodott el először azon, hogy a gyakorlatai egy részét saját zenére mutassa be. A 20. század elején egy műkorcsolyázó verseny két napig tartott. A versenyző az első napon mesterségbeli tudását mutatta be, vagyis az előírt kötelező gyakorlatokat adta elő: teljes csendben. A bírók ezután megvizsgálták és  megvitatták a korcsolyázók által a jégen hagyott nyomokat (iskolafigurákat: hurkokat, nyolcasokat stb.). Másnap következett az igazán látványos rész, a szabadon választott program bemutatása. A korcsolyázó ekkor a jégpálya közepére állt, majd a főbíró intett a kürtösnek. Lili – akárcsak minden induló – kürtjelre kezdte meg programját, de a kürtjel elhangzása után a jégpálya mellett egy zenekar élőben játszotta Émile Waldteufel Korcsolyázók keringője (1882) c. művét. Minden versenyző ugyanerre a keringőre korcsolyázott, azaz valójában nem Kronberger Lili korcsolyázott először zenére, de ő volt az első, aki kűrjét az első akkordtól az utolsóig a zene ütemére és hangulatára építette! A versenyeken 1910-ig a zene csak háttérzaj volt, 1911-ben Kronberger Lili már egy megkoreografált gyakorlatot mutatott be, Lili volt az első, aki a zenét a korcsolyával való mozgás szerves részévé tette!

Kodály Zoltán és Kronberger Lili együttműködésére nincs közvetlen forrás. Lili visszaemlékezése szerint (s ezt a korabeli kutatások is alátámasztják) Kodály kiváló korcsolyázó volt, nem csak botorkált a jégen, hanem „különleges figurákat” is „megmutatott”. Valószínűleg a jégen találkoztak, de 1910-ben még nem ismerhették egymást. A korcsolyakeringőt nemcsak a nemzetközi versenyeken mutatták be, hanem a társasági korcsolyázás is általában erre a zenére zajlott (Budapesten, a BKE eseményein is). A Sport-Hírlap 1910 nov.-ben már arról írt, hogy Kronberger Lili, „a jég koronázatlan királynője” új figurákkal, új változatokkal (és új kosztümmel) jelent meg a jeges idénynyitón, dec.-ben már a feltörekvő riválissal, Méray-Horváth Opikával és Seibert edzővel Berlinben (az előző idény vb-színhelyén), nem sokkal később Tátrafüreden készült a bécsi vb-re. Lili 1910. dec. 23-án a Pesti Hírlapban feltűnő nyilatkozatot tett a sport és a művészet kapcsolatáról, különös tekintettel a műkorcsolyázás és a zenei előadás összefüggéseire. Hangsúlyozta a „szabadmutatvány” jelentőségét, ez már valószínűleg azt sejtette, hogy a közeledő bécsi vb-n Lili már valami újdonságra készülhet. Lili utolsó vb-jére 1911. jan. 22-én került sor, Bécsben. Érdekesség, hogy a korabeli sportlapok (Sport–Világ, Nemzeti Sport) viszonylag szűkszavúan, a korabeli napilapok (Az Újság, Pesti Hírlap stb.) viszonylag bővebben tudósítottak erről a fellépésről. Az Újság úgy tudta, hogy Lili saját költségen katonazenekart hozatott Bécsbe, amely kizárólag neki zenélt. Ez valószínűleg erős túlzás, a zene ugyanaz volt, a zenekar is ugyanazt a keringőt játszotta minden indulónak, de Lili produkciója feltűnően eltért a két másik versenyző kűrjétől. Lili ritmikusan mozgott a zenére, mozdulatai (de nem Kodály közbenjárására) pontosan a keringő hangsúlyaira estek, úgy tűnt, mintha a zenekar követné Lilit – ez olyan benyomást kelthetett, mintha ugyanazt a művet egy másik zenekartól hallhatták volna a jelenlévők. Különös módon a sportág modern versenyrendszerének kialakításában két hölgyversenyző játszott döntő szerepet: Mrs. Magde Syers a sportág nemi korlátait döntötte le, Kronberger Lili a sportág zenei és esztétikai határait terjesztette ki.

Emlékezet

Kronberger Lili vagyonos pápai, ill. Sopron környéki zsidó polgári családból származott, Lili azonban már Budapesten született (Kronberger Erzsébet Lívia néven). A négy testvér közül Lili volt az egyetlen leány és ő volt a legfiatalabb. A Kronberger család fakereskedelemmel foglalkozott, a 19. század utoló évtizedében a budapesti V. kerületi (lipótvárosi) Akadémia utca Tüköry utca sarkán lévő Tüköry-palotában élt. Az asszimilálódó család tagjai rendszeresen látogatták a BKE elegáns jégpályáját, a korcsolyázás nemcsak sportolás, hanem jelentős társadalmi esemény volt, Lili már hatévesen „jégen állt”. Tehetségét a bécsi Viktor Seibert már egészen kisgyermek korában felismerte, ezért Lili tanulmányait magántanulóként folytatta, s a korai magyar sporttörténetben egészen szokatlan módon, 1902-től 1911-ig, tíz éven át e bécsi mester felügyelete alatt tréningezett, amely azonban a kor szokásának megfelelően csak a téli idényre szorítkozott (azaz kb. nov.-től febr.-ig foglalkozott a kisleánnyal, igaz akkor profi körülmények között). Valószínűleg a korai okt.-i versenyidőpont miatt nem vehetett részt Lili az 1908. évi londoni nyári olimpián, hisz akkor még a jeges edzéseket sem kezdhette meg. Miután megszerezte negyedik világbajnoki címét végleg elbúcsúzott a jégpályáktól. Utolsó versenye után néhány nappal eljegyezte őt Szentgyörgyi Imre törvényszéki bíró, aki a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetségben is fontos szerepet töltött be. Miután Kronberger Lili felhagyott a versenyzéssel, gyermekei születése után, 1922. jún. 24-én áttért református hitre (a nemesrápolthi előnevű Szentgyörgyiek régi református nemesi család tagjai).

Külön érdekesség még Kronberger Lili és Kodály Zoltán kapcsolata. Valójában fikció, hogy Kodály figyelt fel elsőként arra, hogy a verseny- és a társasági korcsolyázók nem ütemre mozognak, a zene csak zenei díszlet, nincs összefüggés a korcsolyázó mozgása és a zene üteme között. Nem bizonyított az sem, hogy a zenei káoszt, a „zenei süketséget” Kodály Zoltán Kronberger Lili számára próbálta egyéníteni. Nincsenek hiteles beszámolóink a legendás 1911. évi vb-ről, ám az tény, hogy Lili mozgása pontosan követte a dallam ívét, ezzel a közismert zenei művet, a korcsolyakeringőt új egységbe rendezte. Nem állapíthatjuk meg azt, hogy Lili utolsó, sporttörténeti világbajnoksága, amely lezárta pályafutását, egy közös ritmikai és mozgástani kísérlet volt/lett volna Kodállyal. Kodályt ugyan a zene és a ritmus összhangja foglalkoztatta, a zene és a ritmikum határait feszegette, de bizonyíthatóan nem foglalkozott 1911-ben, a hölgy vb évében Kronberger Lilivel. Az azonban tény, hogy az 1911. évi vb után az ISU szabályváltoztatásokra kényszerült. A zenei kíséretet korábban sem tiltották, ám az 1911. évi kongresszuson, 1912-től bevezették a kűr két külön szempont szerinti értékelését (technikai érték+művészi hatás), ill. az 1913. évi stockholmi kongresszuson úgy döntöttek, hogy minden nemzetközi bajnokságon a rendező köteles megfelelő zenei kíséretet biztosítani. Az 1911. évi vb nem írta át a sportág DNS-t, de ekkor kezdődött el az a folyamat, amelynek végén a zenei előadás, a ritmika pontossága és a koreográfia végleg beépült a kűrökbe. A Kodály család és a Szentgyörgyi család azonban később is jó barátságot ápolt, Kronberger Lili leszármazottai megerősítették, hogy Háry János (1926) c. művének egy részét, a Háry-intermezzót, Kodály átírta Lilinek klarinétszólóra, ám az legenda, hogy Lili erre a műre versenyzett volna (1926-ban már rég felhagyott a sportolással).

Kronberger Lili 1974-ben hunyt el, érdekesség, hogy a lapok nem számoltak be halálhíréről. A magyar sport első világbajnoka a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Sportpályafutása alatt Kronberger Lili néven versenyzett, de utónevét Lilinek, Lilynek és Lillynek is írták a sajtóban. A női sportolók eltiltása után néhány évig a Kiss Lili/Kis Lily/Kiss Lilly stb. névváltozatokat használta.

Elismerés

A Magyar Népköztársaság Sportérdemérme (ezüst, 1969).

Az International Jewish Hall of Fame (1983) és a The World Figure Skating Hall of Fame tagja (1997).

Szerkesztés

Néhány népszerű írása a Jó Pajtás c. gyermeklapban (1913), a műkorcsolyasporttal kapcsolatos szakcikke a Testnevelésben (1936) jelent meg.