Borbély Lajos
Borbély Lajos

2021. május 14. Péntek

Borbély Lajos, köveskállai

kohómérnök, gazdaságpolitikus

Születési adatok

1843. december 1.

Csóka, Torontál vármegye

Halálozási adatok

1923. szeptember 29.

Budapest


Iskola

Középiskoláit a pozsonyi és a budai reáliskolában végezte, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán kohómérnöki okl. szerzett (1866), majd a csehországi pribrami bányászati akadémián tanult tovább (1866–1867), ismereteit osztrák és német vasgyárakban tett tanulmányútja során egészítette ki (1870–1872).

Életút

A Pénzügyminisztérium (PM) Bányászati Osztálya tisztje (1867), a Diósgyőri Vas- és Acélgyár mérnöke (1867–1870). A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat üzemvezető mérnöke (1872–1873), műszaki igazgatója (1873–1881), az egyesült Rimamurányi–Salgótarjáni Vasmű Rt. ipartelepeinek műszaki vezérigazgatója (1881–1910). A Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője (Dédesdi választókerület, 1910–1918). Magyarországon meghonosította a Siemens-rendszerű gáztüzelést és a martinkemencéket. Elsőként ismertette és építtette meg az ún. regeneratív tüzelésű kemencéket (Salgótarján, 1872), az ő találmánya továbbá a nemzetközileg is elismert kettős munkaterű, regeneratív tüzelésű kavarókemence (1878). A kohászat modernizációja mellett nevéhez fűződik a magyarországi bányászati szakoktatás kidolgozása, a salgótarjáni Iparostanonc Iskola megszervezése (1889). Jelentős szerepet játszott Salgótarján város közéletében sportpályákat, kultúrházakat, modern lakótelepeket, korszerű kórházat és árvaházat létesített, könyvtárat alapított.

Emlékezet

Nevét őrzi a salgótarjáni Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium (1995-től), Salgótarjánban utcát neveztek el róla. Szülőhelyén emléktáblát állítottak fel (a román hatóságok eltávolították).

Elismertség

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) alelnöke (1892–1902).

Elismerés

Az MTA Wahrmann Mór-díja (1915).

Főbb művei

F. m.: Tapasztalati közlemények a Martin-aczél gyártásról. – A Siemens-féle regeneratív forraszpestek szerkezetéről. I–IV. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1872)
Jegyzetek a Pernot módszere szerint végbemenő kavarásról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1876)
A regeneratív kavarópestek üzeme. I–III. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1878).

Irodalom

Irod.: Zorkóczy Samu: Megemlékezés B. L.-ról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1923)
Cotel Ernő: Vaskohászat. (Technikai fejlődésünk története. Bp., 1928)
Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. (Bp., 1958)
Lizsnyánszky Antal: B. L. (Műszaki nagyjaink. II. Bp., 1967
2. kiad. 1983)
B. L. (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. Bp., 1993).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013