Család

Sz: Székely Ernő bőrgyári munkás, Harcsa Julianna. F: Cservenka Ferenc.

Iskola

Hat elemi osztályt végzett (1931), a II. világháború után éretts., majd az MDP kétéves pártfőiskoláján tanult (1950–1952). A Magyar Pamutipar Rt. újpesti üzemének gyári munkása volt.

Életút

Az illegális MKP újpesti kommunista ifjúsági csoportjának tagja (1936-tól), politikai tevékenysége miatt rendőri felügyelet alá helyezték. A II. világháború után az MKP, ill. az MDP Újpesti Bizottsága Agitációs- és Propaganda Osztályának munkatársa (1945–1949) és az újpesti képviselő-testület tagja.

Az MDP KV Agitációs- és Propaganda Osztályának munkatársa (1949–1952), alosztályvezetője (1952–1954), osztályvezető-helyettese (1954–1956), az MDP Budapesti II. kerületi Bizottsága Agitációs- és Propaganda Osztályának vezetője (1956). A forradalom leverése után megalakult MSZMP KB Agitációs- és Propaganda Csoportjának vezetője (1956. nov. 28.–1957. dec. 18.), az MSZMP Budapesti Bizottsága titkára (1957. dec. 18.–1962. okt. 31.), az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára (1962. nov. 1.–1983. okt. 11.).

Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1988. máj. 22.).

Országgyűlési képviselő (Hazafias Népfront Budapesti lista 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Hazafias Népfront Pest megyei lista, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Szigetszentmiklós [Pest megye 18. sz. egyéni választókerület], 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; Gödöllő [Pest megye 4. sz. egyéni választókerület], 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; 1985. jún. 8.–1989. márc. 8.; lemondott mandátumáról). Az Országgyűlés alelnöke (1980. jún. 27.–1988. okt. 5.).

Politikai pályafutását 1945 után a demokratikus pártok nőszervezeteinek összefogására alakult, de utóbb egyre inkább kommunista befolyás alá került Magyar Nők Demokratikus Szövetségében (MNDSZ) kezdte, majd középiskolai és pártfőiskolai tanulmányai után az MKP/MDP többször átalakuló és újraszervezett agitációs és propagandaosztályain folytatta. A forradalom leverése után elsők között csatlakozott az MSZMP-hez, a kádári konszolidáció egyik legismertebb nőpolitikusaként hét ciklusban választották meg országgyűlési képviselőnek (1958-tól). Képviselői mandátumáról az MDF gödöllői szervezete visszahívási akciója miatt mondott le (a visszahívást több mint 4600-an írták alá). Cservenkáné döntése a rendszerváltás szimbolikus eseménye volt, mert az új időszaki képviselőválasztáson győztes Roszik Gábor lett negyven év után az első ellenzéki képviselő a magyar parlamentben.

Elismerés

Szocialista Munkáért Érdemérem (1953), Munka Érdemrend (1955 és 1960), Munka Érdemrend (arany, 1964, 1969, 1975), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1978 és 1983).

Dimitrov-emlékérem (1973).