Iskola

A budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1888), a törvényszéki orvostani vizsgáló módszerek tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1894), az MTA tagja (l.: 1918. máj. 2.; r.: 1935. máj. 16.). 

Életút

A budapesti tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézete egy. tanársegéde (1888–1895) és magántanára (1894–1895), egyúttal az államrendőrség rendőrorvosa (1892–1895). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a törvényszéki orvostan ny. rk. (1895–1896), ny. r. tanára (1896–1915); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1897–1898, 1904–1905, 1911–1912), az egyetem rektora (1913–1914). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a törvényszéki orvostan ny. r. tanára (1915–1935); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1919–1922), az egyetem rektora (1934–1935). A kolozsvári, majd a budapesti és pestvidéki törvényszék szakértője. A Horthy Miklós Kollégium igazgatótanácsának elnöke (1922–1935). 

Az igazságügyi orvostan kiemelkedő művelőjeként elsősorban az emberi és állati csontok mikroszkopikus elkülönítésében és a radiológiának a törvényszéki orvostanban való alkalmazása területén ért el nemzetközileg is jelentős eredményeket. A törvényszéki szakorvosképzés egyik magyarországi megteremtője. 

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1929). A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének (MONE) elnöke, díszelnöke (1935–1940). A Turul Szövetség első magisztere. Az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja, a Törvényszéki Orvosvizsgáló Bizottság elnöke.

A Német Törvényszéki és Szociális Orvosi Társaság t. tagja (1937). A hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tagja (1939). 

Elismerés

Balassa János-díj (1927).