Beleznai László
Beleznai László

2024. május 29. Szerda

Beleznai László

úszó, vízilabdázó, sportvezető

Névváltozatok

1908-ig Breslmayer László 

Születési adatok

1891. november 16.

Budapest

Halálozási adatok

1953. március 23.

Budapest

Temetési adatok

1953. március 26.

Budapest

Farkasrét


Család

Dédszülei, apai: Brezlmayer/Breslmayer Gottfried sütőmester, Erdélyi Franciska; Mandl Ferenc, Sauer Éva.

Nagyszülei: Breslmayer Gottfried (1818. aug. 12. Tolna–1897. febr. 19. Tolna) sütőiparos, Tolna megyei virilista, Mandl Mária (1823–1906); Dosch Ede, Geiger Terézia.

 

Szülei: Breslmayer Gyula (= Breslmayer, Julius 1860. szept. 22. Tolna, Tolna vm.–1899. dec. 24. Bp. Temetés: 1899. dec. 26. Kerepesi út), Dosch Róza (1867. Szekszárd–1931. márc. 28. Bp. Temetés: 1931. márc. 30. Kerepesi út).

Breslmayer Gyula testvérei: Dr. Breslmayer József (†1916. jan. Tolna) jogász, ügyvéd; Breslmayer Gottfried (†1890. júl. 30. Bp. Temetés: 1890. aug. 1. Kerepesi út), Breslmayer Román (1849?–1922. nov. 26. Bp.), Breslmayer Kálmán (1851. okt. 14. Tolna–1928. márc. 9. Bp. Temetés: 1928. márc. 11. Kerepesi út), Breslmayer Adolf (1855?–1900. jan. 15. Bp. Temetés: 1900. jan. 17. Kerepesi út) cukrász, sütő- és pékmesterek, sütőipar-testületi tagok, ill. Zatocsil Antalné Breslmayer Mária (1857?–1938. jún. 17. Bp.).

Breslmayer Mária férje: Zatocsil Antal (†1917. ápr. 15. Bp.) sütő- és pékmester. Ifj. Breslmayer Gottfried 1881-ben független jelöltként rész vett képviselő-választáson (Budapesten, az Erzsébetvárosban).

Breslmayer Kálmán és Klemens Alojzia gyermekei: dr. Breslmayer Kálmán (1893. aug. 8. Bp.), Breslmayer Pál (1897. máj. 16. Bp.–1961. okt. 3. Bp.) és Breslmayer Román (1896–1952) úszók, a Magyar Atlétikai Club (MAC) országos bajnokai.

Testvére: Breslmayer Tibor (1889. aug. 28. Bp.–1936. aug. 22. Bp.) banktisztviselő és Horváth Ernőné Breslmayer Erzsébet (1899. máj. 27. Bp.–1972. márc. 9. Bp. Temetés: 1972. márc. 16. Pestlőrinc).

Felesége:

1. 1915. jún. 29.– Vályi Margit (1894. jún. 6. Bp.–1975. szept. 10. Bp. Temetés: 1975. okt. 4. Farkasrét), Vályi Béla magyar kir. főmérnök és Voigt Erzsébet leánya. Elvált.

2. 1925. máj. 5.–1928. márc. 8.: Rauchbauer Gabriella (1900. okt. 31. Bp.), Rauchbauer Antal és Breslmayer Vilma leánya. Elvált.

Vályi Margit 2. férje: dr. Subert Zoltán (1881. nov. 28. Szenic, Nyitra vm.–1964. jan. 3. Bp. Temetés: 1964. jan. 9. Farkasrét) jogász, ügyvéd, Subert István és Conrád Jolán fia.

Gyermeke, leánya: Beleznai Katalin.

Nevelt fia: Subert Zoltán (1924. jún. 21. Bp.–1995. ápr. 18. Bp. Temetés: 1995. máj. 3. Farkasrét) újságíró, szerkesztő.

Iskola

A budapesti Piarista Gimnáziumban éretts. (1909), gimnáziumi osztálytársa volt Imrédy Béla (1891–1946) miniszterelnök. A budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1913), ügyvédi vizsgát tett (1920).

Életút

A Balaton Úszók Egyesülete (BUE, 1906–1907), a Műegyetemi Athletikai és Football Club (MAFC) úszója, vízilabdázója (1908–1924).

Úszásban olimpiai résztvevő (1912), 4-szeres magyar bajnok (1912: 100 yard gyors, 1911, 1912: 4x 100 m gyors, 1911: folyamúszás, csapat); 4-szeres osztrák bajnok (1910 és 1912: 100 m gyors, 200 m gyors), országos csúcstartó (1912: 100 m gyors 1:05.4), 1912-ben a magyar úszóválogatott tagja.

Vízilabdában olimpiai résztvevő (1912); az ún. hadibajnokságot nyert csapat tagja (1917), 7-szeres magyar válogatott (1912–1924).

Vízilabda-kapitányként olimpiai bajnok (1936); kétszeres Európa-bajnok (1926 és 1934).

A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) tagja (1918–1948), az első vízilabda-játékvezető vizsgáztató bizottság tagja (1919). A MÚSZ vízilabda kapitánya (1925–1926 és 1934–1936), a MÚSZ alelnöke, ügyvezető alelnöke (1929–1930), majd társelnöke (1947–1948). A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) vízilabdatanácsának és a játékszabályokkal foglalkozó testületének tagja (FINA Board, 1929–1947).

A 10. huszárezred tagja (1913–1914), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, részt vett a limanovai csatában (1914. nov. 28.–1914. dec. 18.), súlyosan megsérült. Hazatérése után a Pénzintézetek Fehérvári úti Kórházában gyógyult, majd segédszolgálatosként tért vissza a frontra (1917. nov. 1-jétől tartalékos főhadnagyi rangban). Miután végleg felmentették a katonai szolgálat alól (1918 nyara) Budapesten ügyvédként működött (1918–1950), utolsó éveiben hagyatéki ügyekkel foglalkozó állami közjegyzőként tevékenykedett (1950–1953).

Magyar kir. kormánytanácsos (1930), kormányfőtanácsos (1941). A Budapesti Letéti Bank Rt. ügyésze és a Budapesti Büntető Járásbíróságon kir. ügyészségi megbízott (1930-as évek).

A MAFC ügyésze (1920-as–1940-es évek). A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) ügyésze (1948).

Breslmayer László – akárcsak unokatestvérei – úszó- és vízilabda-pályafutását a piarista gimnázium tagjaként a Balaton Úszók Egyesületében kezdte. A BUÉ-ben úszott Bruckner Alajos (sportnevén: Halász Alajos, később: vitéz Béldy Alajos, 1889–1946) is, aki két évvel idősebb volt nála. Bruckner Alajos az 1906. évi rendkívüli olimpián a 4. helyen végzett a 400 m-es gyorsúszásban (e közismert tény mellett kevéssé köztudott, hogy a BUE vízilabdacsapatának a kapusa is volt…) Breslmayer László először 1906-ban indult el úszóversenyen: a kezdők „66 kétharmad yard” versenyében az első előfutamban a 2. helyen végzett (már a BUE színeiben). Néhány héttel később a Nemzeti Sport összeszólalkozott a budapesti piarista gimnáziummal a kegyesrendiek sportéletével kapcsolatban. A gimnázium válaszában kiemelte az ott tanuló kiváló sportembereket: érdekesség, hogy a tizennégy megemlített diák között három kiváló úszó is fellelhető: az egy évvel később, 1907-ben világcsúcsot elérő mellúszó Baronyi András (1892–1944), Breslmayer László és Bruckner Alajos. Ha Breslmayer eredményeit nem is ismerjük, de e híradásból kétségtelen kiderült, hogy nagy tehetségnek tartották.

Breslmayer László első győzelmét 1907-ben az FTC házi úszóversenyén szerezte meg (a 40 m-es junior gyorsúszásban 29,8 másodperccel, ugyanezen a versenyen Donáth Leó győzött a 60 m-es „handicap versenyben”). Az I. Wiener Amateur Schwimmclub nemzetközi „meetingjén”, 1907 ápr.-ban szerepelt először nemzetközi versenyen. A már említett, később nagynevű sportvezető, Donáth Leó diadalmaskodott a 68 m-es főversenyben (a rendkívüli athéni olimpia bajnoka, az osztrák Otto Scheff [1889–1956] előtt. Otto Scheff győzött Athénban 400 m gyorson, azaz abban a versenyszámban, ahol Bruckner lett a 4.). Breslmayer László is ezen a versenyen érte el első nemzetközi sikerét a nyeretlenek – közelebbről nem ismert – küzdelmében bizonyult a legjobbnak. Úszókarrierje kezdő éveiben, még a BUE színeiben valamennyi úszónemet kipróbálta (a vízipóló mellett), saját klubja házi versenyében pl. a „hátonúszásban” győzött (szintén 1907-ben; mind 40, mind 60 m-en…) Az 1907-es év szenzációja egyébként Baronyi András mellúszása mellett Halmay Zoltán világcsúcsa volt, aki szintén világcsúccsal győzött a 440 yardos országos bajnokságon (5 perc 31,6 másodperccel); Breslmayer a nem bajnoki juniorversenyen végzett a 2. helyen (210 m-en, idő nem ismert).

Breslmayer László 1908-ban hivatalosan is felvette a Beleznai nevet (és klubot váltott), ám még kb. egy évig különböző neveken (és névváltozatokon) versenyzett. A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) Tanácsa 1909-ben külön ülésen tárgyalta a Műegyetemi Athletikai és Football Club (MAFC) „sajnálatos módon az elmúlt év során elkövetett jogsértéseit. Beleznai/y László 1908-ban átlépett a MAFC-ba, a BUE valószínűleg nem járult hozzá az átigazoláshoz. Az előző klub beleegyezése a klubváltáshoz nem volt feltétlenül szükséges, ám ilyen esetben ún. tilalmi idő lépett életbe, azaz az átigazolt sportoló új klubjában bizonyos ideig – általában hat hónapig – nem szerepelhetett. (Néhány évvel később Toldi Ödönnek, az MTK kiváló úszójának szintén a MAFC-ba igazolása vetett kisebb hullámokat, akkor végül az MTK – Donáth Leó nyomására – belegyezett a klubváltásba, a BUE azonban 1908-ban nem…) A MAFC azonban egy másik szabályt is megszegett: 1909. jan. 3-án a BEAC-cal közösen egy klubközi versenyt rendezett, ám úszóversenyt a téli tilalmi idő alatt nem rendezhetett volna. A helyzetet bonyolította, hogy Beleznai középiskolája, a piarista gimnázium szintén megtiltotta az érettségi előtti hónapokban a matura előtt álló növendékei sportszereplését. Beleznai László (és klubja, a MAFC) tehát három tilalmat is megszegett azzal, hogy végigversenyezte az 1908/09-es idényt. A három tilalomszegéshez illően három névváltozat dukált. A frissen magyarosított Beleznai Fekete, Horváth és Fülöp családneveken (és emellett különböző utóneveken) úszott és vízilabdázott. Az egyik álneve ráadásul Fülöp Károly volt, sajnálatos módon ez a név azonban már foglalt volt: Fülöp Károlynak hívták a MAFC kiváló hátúszóját is (később Beleznaival együtt dolgoztak a MAFC úszószakosztályában…). Embert próbáló sporttörténészi feladat a sok-álnevű Beleznai-Breslmayer László első műegyetemi évei eredményeinek az összegyűjtése…

Beleznai László (már ezen a néven, de néha Beleznay névváltozatban) az 1910-es években érte el legjelentősebb sportsikereit. 1912-ben országos bajnok lett a 100 yardos gyorsúszásban és 1:05.4-re javította ezen a távon Halmay Zoltán országos csúcsát; 1910-ben és 1912-ben mind 100 m gyorson, mind 200 m gyorson megnyerte az osztrák bajnokságot; 1910-ben, Magdeburgban megnyerte a magyar–német úszómérkőzésen a 200 m-es gyorsúszó főversenyt. 1911-ben és 1912-ben tagja volt a MAFC magyar bajnok 4x 100 m-es váltójának, 1911-ben pedig a MAFC bajnok folyamúszó csapatában is szerepet kapott. (Érdekessség, hogy néhány évvel később, 1919-ben így állt fel a MAC [nem MAFC] 4x 100 m-es bajnok váltója: Breslmayer Kálmán, Breslmayer Román, Breslmayer Pál és Eperjessy Béla!)

Beleznai László mind úszásban, mind vízilabdában részt vett az 1912. évi stockholmi olimpián. Úszó szerepeltetése nem volt meglepő, hisz a korszak legjobb gyorsúszói közé tartozott. Az első vízilabda-válogatottban való szereplése közel sem volt ennyire egyértelmű. A csapat nagyrészt az FTC játékosaira épült. A kapus posztra pl. Wenk Jánost jelölték, aki valójában csatár volt, mégis a kapuba tették, mert a többi csatárjátékos mellett nem jutott volna szóhoz (szerepeltetéséhez azonban klubja, az FTC ragaszkodott…) A csapat egy másik ferencvárosi játékosa, Ádám Aladár már Stockholmban megsérült: Beleznai helyette került a válogatottba. Így részese lehetett a sportág első válogatott mérkőzésének (1912. júl. 13.: Ausztria–Magyarország 4:3 [1:2]. A magyar válogatott összeállítása: Wenk János – Ádám Sándor, Beleznai László – Fazekas Tibor – Hégner Jenő, Rémi Károly, Zachár Imre). A mérkőzés rendkívül durva volt, még az elfogult magyar sportújságírók is elismerték, hogy Zachár Imre végig „inzultálta” az osztrákok legjobbját (a már többször említett Scheff Ottót), míg végül a svéd bíró kiállította a magáról megfeledkezett magyar játékost. Amúgy végig a magyar csapat vezetett, ám a Zachár nélküli csonka válogatott 3:3-ra állt, amikor az osztrákok megszerezték a negyedik „goaljukat”, s ebben a pillanatban a bíró már le is fújta a „matchet”. A csapat legjobbja a beugró Beleznai volt, mert „a goal utáni kezdéseknél mindig övé volt a labda, s azt észszerűen adogatta tovább.” A történelmi mérkőzés első gólját Rémi Károly szerezte, a másodikat Fazekas Tibor jegyezte – így félidőben még Magyarország vezetett 2:1-re – a harmadik utolsó találatot Hégner Jenő érte el. A csapat (ugyanebben az összeállításban) a második mérkőzését is elvesztette – ezúttal Belgium 6:5-re győzött. Beleznai 100 m gyorson is elindult, a III. előfutamot megnyerte (1 perc 8 mp-cel), a középfutamban azonban ismeretlen okból nem indult el. Tagja volt továbbá a 4x 200 m-es váltónak is. A váltó az abszolút esélyes Egyesült Államok mögött az I. előfutamban a 2. helyen végzett (Beleznay László, Zachár Imre, Kenyery Alajos, Las Torres Béla összeállításban 10 perc 34,6 mp.-cel), a döntőben azonban a váltó Las Torres kimerültsége miatt visszalépett…

Beleznai László még 1913-ban tagja volt Budapesten az első győztes magyar vízilabda-válogatottnak (1913. júl. 20.: Magyarország–Ausztria 2:1) A mérkőzést árnyalja, hogy az osztrák csapat sérelmesnek találta a német játékvezető, Erich Schulze egyik ítéletét, ezért levonult a pályáról (a német bíró aligha volt elfogult a házigazdákkal, hisz a magyar csapat – épp Beleznai kiállítása miatt – emberhátrányban játszott, ám Kankovszky Arthur (később ismert ökölvívó és ő volt az első magyar amerikaifutballista), a stockholmi csapatból az utolsó pillanatban Wenk János miatt kikerült kapus remekül védett. A hazai sportsajtó amellett, hogy elismerte az osztrákok sportszerűtlenségét azt is megemlítette, hogy a magyar csapat talán jobban járt volna, ha Stockholmban nem egy csatár áll a kapu előtt…)

Beleznai László az 1920-as évektől elsősorban vízilabdával foglalkozott: 1924-ig még szerepelt a MAFC pólócsapatában és a válogatottban is. Miután felhagyott a sporttal, 1925–1926-ban már a magyar válogatottat irányította, 1926-ban a csapat megnyerte a budapesti Európa-bajnokságot; 1929-ben a MÚSZ alelnökévé választották meg. Pozícióiról többször is – más-más okokból – lemondott, ám mindig visszatért szeretett sportágához az úszás–vízilabdához. Komjádi Béla halála (†1933. márc. 5.) után előbb Jónás István látta el a vízilabda-kapitányi feladatokat, majd Beleznai Lászlót nevezték ki erre a posztra. Beleznai vezetésével Magyarország megnyerte az 1934. évi magdeburgi Európa-bajnokságot és 1936-ban, a berlini olimpián, megvédte bajnoki címét. Beleznai László mint a 20. század egyik jelentős sportvezetője, a FINA Board tagja alapvető szerepet játszott vízilabdasportág modern szabályainak kialakításában és versenyrendszerének kidolgozásában.

Irodalom

Irod. és családi források: [Ifj.] Breslmayer Gottfried gyászjelentése. (Pester Lloyd, 1890. aug. 1.)
[Id.] Breslmayer Gottfried. (Iparügyek, 1897. márc. 1.)
(Id.] Breslmayer Gottfried, az ismeretes fővárosi polgári család nesztora 79 évesen elhunyt Tolnán. (Vasárnapi Újság, 1897. 9.)
Elhunyt Breslmayer Gyula. Breslmayer Gyula gyászjelentése. (Budapesti Hírlap–Pesti hírlap, 1899. dec. 26.)
Kiskorú Breslmayer László gimnáziumi tanuló családnevének „Beleznai”-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1908. dec. 10.)
Szilánkok. [Beleznai László Fülöp Károly neve alatt versenyzett.] (Sport–Világ, 1909. máj. 8.)
A MAFC szabálysértései. [Beleznay ! álneveiről.] (Sport–Világ, 1909. jún. 5.)
Szilánkok. [Beleznai László újabb álneveiről.] (Sport–Világ, 1909. júl. 24.)
Kihalt pékdinasztia. [A Breslmayer pékdinasztiáról. Adolf Breslmayer egy Bürgerliche Bäkerei pékség vezetője elsők között rakta ki a magyar nyelvű cégtáblát, jóllehet alig  tudott magyarul. A pékséget, akárcsak testvérei sütödéit idővel átvette a Steiner-pékség.] (Egy nap a budapesti tolvajtanyákon. Az  Újság, 1910. dec. 25.)
Dr. Beleznay [!] László többszörös magyar és osztrák bajnok eljegyezte Vályi Margit kisasszonyt. (Sporthírlap, 1914. ápr. 6.)
Elhunyt Brezlmayer [!] József ügyvéd, a Tolnavidéki Takarékpénztár volt ügyésze. [Temetés utáni hír.] (Dunántúl [napilap], 1916. febr. 4.)
Beleznai László tartalékos főhadnagyi kinevezése, 1917. nov. 1. (Budapesti Közlöny, 1917. nov. 27.)
Dr. Subert Zoltán ügyvéd ma vezette oltárhoz a Deák téri ev. templomban Vályi Margitot. (Budapesti Hírlap, 1922. nov. 5.)
[Id.] Breslmayer Román háztulajdonos, volt fővárosi bizottsági tag elhunyt. (Pesti Hírlap, 1922. nov. 29.)
Dr. Beleznai László eljegyezte Rauchbauer Ellát. (Az Est, 1923. dec. 4.)
Elhunyt Breslmayer Kálmán. (Pesti Hírlap, 1928. márc. 11.)
A magyar feltámadás lexikona. (Bp., 1930)
Vízipóló lexikon. Szerk. Kőszegi Imre. (Bp., 1931)
Özvegy Breslmayer Gyuláné Dosch Róza váratlanul elhunyt. (Pesti Hírlap, 1931. márc. 29.)
Pánczél Lajos: A magyar vízipóló története. (Bp., 1934)
Képviselő-választások a régi Pesten. Breslmayer pékmester drága jelöltsége. (Pesti Napló, 1936. aug. 29.)
Meghalt dr. Beleznai László, az egykori kiváló gyorsúszó és vízilabdázó. (Népsport, 1953. márc. 27.)
Meghalt egy régi úszóbajnokunk, aki tagja volt a vízilabda válogatott csapatnak is. (Magyar Nemzet, 1953. márc. 28.)
Dr. Subert Zoltán ügyvéd elhunyt. (Magyar Nemzet, 1964. jan. 7.)
Elhunyt Subert Zoltán, a nemzeti Sport, ill. a Népsport atlétikai szakértője. (Nemzeti Sport, 1995. ápr. 19.)
I. V.: Félévszázadot szentelt az atlétikának. Elhunyt Subert Zoltán. (Atlétika [folyóirat], 1995. 5.)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig. (Bp., 2007)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Szabó Gábor: Beleznai Lászlóval is duruzsolt a Komi-gépezet
. (Nemzeti Sport, 2023. márc. 20.).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-XNJ3-H?cc=1743180&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AX6PC-XWY (Breslmayer Gottfried születési anyakönyve, 1818)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9396-CNSP-9?cc=1743180&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AXXWV-2GZ (Breslmayer Julius születési anyakönyve, 1860)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YS8T-1JJ?cc=1743180 (Breslmayer Tibor születési anyakönyve, 1889)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YS8T-1JF?cc=1743180 (Breslmayer László születési anyakönyve, 1891)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YS85-GXP?cc=1743180&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AXZHW-LJ1 (Breslmayer Kálmán születési anyakönyve, 1893)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9THP-QT4?i=125&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6JBM-XLY3 (Brezlmayer Gottfried [!] halotti anyakönyve, 1897)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/360337 (Breslmayer Gyula gyászjelentése, 1899)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6MHQ-6LL?i=29&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6Z2T-X1RP (Breslmayer Adolf halotti anyakönyve, 1900)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/360335 (Breslmayer Adolf gyászjelenetése, 1900)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-68RS-H9R?i=5&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6ZKF-VB8H (Zatocsil Antal halotti anyakönyve, 1917)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6XY3-75G?i=22&cc=1452460 (Breslmayer Tibor és Steyrer Franciska házassági anyakönyve, 1918)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DBB7-S32?i=147&wc=92QY-DP8%3A40678301%2C51865101%2C1077277702&cc=1452460 ([Id.] Breslmayer Román halotti anyakönyve, 1922)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTM9-T18?i=231&cc=1452460 (Dr. Subert Zoltán és Vályi Margit házassági anyakönyve, 1922)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6SP7-CBK?i=197 (Dr. Beleznai László és Rauchbauer Gabriella házassági anyakönyve, 1925)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6SGS-WNF?i=56&cc=1452460 (Breslmayer Tibor halotti anyakönyve, 1936)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1H7-XGN?i=62&wc=92QV-L23%3A40678301%2C48553201%2C1077270403&cc=1452460 (Dr. Beleznai László halotti anyakönyve, 1953)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/580773 (Dr. Subert Zoltán gyászjelentése, 1964)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/374719 (Horváth Ernőné Breslmayer Erzsébet halotti anyakönyve, 1972)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRHY-35?i=150&cc=1452460 (Horváth Ernőné Breslmayer Erzsébet halotti anyakönyve, 1972)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/580774 (Subert Zoltánné Vályi Margit gyászjelentése, 1975)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2023

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője