György Júlia
György Júlia

2020. október 26. Hétfő

György Júlia

orvos, pszichológus, neurológus

Névváltozatok

1929-ig Löwy Júlia 

Születési adatok

1896. június 29.

Budapest

Halálozási adatok

1977. november 28.

Budapest

Temetési adatok

1977. december 6.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Löwy Mihály gabonaforgalmazó, Klein Cecília. Egy református lelkész fogadta örökbe, később az ő tiszteletére vette fel családnevét.

Iskola

Gyermekéveit Szolnokon töltötte, Budapesten éretts. (1918). A budapesti tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1922), gyermekgyógyász (1930), majd neurológus szakorvosi vizsgát tett, az orvostudományok kandidátusa (1969).

Életút

A Tanácsköztársaság alatt a Fiatalkorúak Bírósága Kriminálpszichológiai Laboratóriuma munkatársa (1919), a budapesti Apponyi Poliklinika Idegosztályán Ranschburg Pál gyakornoka (1920–1925), klinikai tanársegéde (1925–1930), a gyermekpszichiátriai ambulancia szakorvosa, az önálló kriminálpszichológiai szakrendelő vezetője (1930–1939). A zsidótörvények után állását elvesztette (1939). Az Országos Izraelita Patronage Egyesületben gyermekambulanciát, óvodát, napközi otthont és pályaválasztási tanácsadó rendelést létesített (1940-től).

 

A II. világháború után a Nemzeti Segély munkatársaként magára hagyott gyermekek segítségére átmeneti otthont, majd speciális gyermekotthonokat szervezett (1945–1951). Budapesten rendelőintézeti neurológus főorvos (1951–1953), a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja (SZTK) Gyermek-ideggyógyászati Rendelőintézete (1953–1963), az SZTK Gyermekszakorvosi Rendelőintézetek Központja főorvosa (1963–1968). A Fővárosi Tanács Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézete alapító igazgató-főorvosa (1968–1976), nyugalmazott szaktanácsadója (1976–1977). Az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács társadalmi munkatársa (1957–1962). Az ELTE ÁJTK Büntetőjogi Tanszék külső munkatársa (1960–1973).

Orvostanhallgatóként a Galilei Kör tagja.

Antiszociális, ideges, nehezen nevelhető, ill. bűnöző gyermekek és fiatalkorúak gyógyításával, nevelési problémáival, üldözött családok gyermekeinek szocializációjával, foglalkozott, a modern magyarországi kriminálpszichológiai kutatások egyik elindítója. Véleménye szerint a szeretet nélküli, brutális nevelés a fő oka az antiszociális személyiség kialakulásának. Számos gyermeklélektani intézet alapításában, szervezésében és irányításában vett részt. Az első magyarországi elme-egészségügyi mozgalom elindítója (Magyar Mentálhigiénés Mozgalom, Benedek István és Ranschburg Pál irányításával, György Júlia főtitkárként tevékenykedett, 1936-tól; a II. világháború után újjászervezte Lelki Egészségvédelmi Szövetség néven, 1946-tól).

Emlékezet

A Herczog Erzsébettel közösen megszervezett önálló kriminálpszichológiai szakrendelő az Erzsébetvárosban (Budapest VII. kerület Hársfa utca 5.), az Országos Izraelita Patronage Egyesület gyermekambulanciája a Józsefvárosban (Budapest VIII. kerület József körút 31/b) működött. A II. világháború után, a Nemzeti Segély munkatársaként 1945–1951-ben magára hagyott gyermekek segítésére átmeneti otthont, majd speciális gyermekotthonokat szervezett. A világégés utáni első gyermekmenhelyen százával fogadták be az utcán kóborló, szüleiket elvesztett, éhező gyermekeket. Az átmeneti otthon felállítását György Júlia kezdeményezte az Erzsébetvárosban (Budapest VII. kerület Rottenbiller utca 20.), majd szintén az ő javaslatára készült el a szabadsághegyi Új Út Gyermekotthon.

 

Gyermekvédelmi tevékenységét azonban csak 1951-ig folytathatta. Miután egy párthatározat „megsemmisítő csapást” mért a pszichológiára („mint burzsoá áltudományra”) a gyermekotthont nevelőotthonná minősítették át, ahol már gyermekpszichológusra nem volt többé szükség. A Fővárosi Tanács budapesti Faludi utcai Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézete volt az első olyan magyar egészségügyi intézmény, amelynek fő profilja a pszichoterápia volt. A rendelőt György Júlia a lelki egészségvédelem bázisintézményének szánta, egy egységes, komplex gyógyító és továbbképző központnak, amely eddigi tapasztalatait ötvözte a Ranschburg-féle Poliklinikától az Új Út Gyermekotthonig. György Júlia munkatársai körében, 1976-ban ünnepelte 80. életévét, ekkor adta át az igazgatói feladatokat Vikár Györgynek, ám az általa létrehozott intézetben haláláig tevékenykedett. Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). Emlékére a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekvédelmi Szakosztálya és a Magyar Pszichológiai Társaság György Júlia-emlékérmet alapított.

Elismerés

Munka Érdemrend (1959).

 

Kossuth-díj (a nehezen nevelhető gyermekek és fiatalkorúak gyógyító nevelése terén végzett sok évtizedes, áldozatos munkájáért, 1962).

Főbb művei

F. m.: Züllöttség és neurosis. (Ranschburg Emlékkönyv. Bp., 1929)
Adatok a gyermekkori psychoneurosisok ok-, kór- és gyógytanához. Klinikai közlemény. br. W. Herczog Erzsébettel. (Közleményi az Apponyi-klinika Idegosztályáról. Bp., 1936)
A gyermekvédelem országos problémáiról. (Tanulmányok a gyermekvédelem köréből. Bp., 1960)
A szülői alkoholizmus hatásai a gyermek mentális, ill. személyiség-fejlődésére. (Ideggyógyászati Szemle, 1964)
Adalékok a gyermekkori szökés-csavargás szindrómájához. (Pszichológiai Tanulmányok. VII. Bp., 1965)
A korszerű mentális higiéné a kedélyzavarok és a bűnözés megelőzésének szolgálatában. (Népegészségügy, 1965)
A „nehezen nevelhető” gyermek. A veszélyeztetett gyermek. (1–2. kiad. Bp., 1965
3. jav. kiad. 1970
4. kiad. 1973
5. jav. kiad. 1978)
Az antiszociális személyiség. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1967)
A bűnöző társadalmi rehabilitációjának és a recidívák megelőzésének pszichológiai problémái. (Jogtudományi Közlöny, 1968)
Az akarat működései ép és kóros viszonyok között. (Jogtudományi Közlöny, 1969)
Nehezen nevelhető gyermekek az iskolában. (Pedagógiai Szemle, 1971)
A Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézet munkája. (Budapest [folyóirat], 1973)
A gyermek pszichoszociális konfliktusai napjainkban. (A Magyar Pszichológiai Társaság IV. Tudományos Jubileumi Nagygyűlése. 1975. nov. 17–18. Bp., 1975)
Az antiszociális személyiség kialakulása. (Baj van a gyerekemmel. Szerk. F. Várkonyi Zsuzsa. Bp., 1977)
A mentálhigiéniai munkáról. (Budapesti Nevelő, 1978)
A gyermekotthoni nevelésről. Az előszót Gáti Ferenc írta. (Bp., 1985)
Az antiszociális személyiség pszichopatológiai jegyeiről részletesen. (Kriminálpszichológiai szöveggyűjtemény. II. köt. Szerk. Kiss Géza. Bp., 1991).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1977. dec. 1.)
Tímár György: Idei Kossuth-díjasok: Gy. J. (Köznevelés, 1962)
Fráter Rózsa: Gy. J.: Az antiszociális személyiség. (Orvosi Hetilap, 1968. 34.)
Hermann Alice: Gy. J.: Az antiszociális személyiség. (Pedagógiai Szemle, 1968)
Kun Miklós: Gy. J. (Orvosi Hetilap, 1978. 7.)
Vikár György: Gy. J. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1978)
Köves Rózsa: Kilencven éve született Gy. J. (Magyar Nemzet, 1986. 151.)
Gaál Dóra: Mestersége tanítás és hitvallás. Gy. J. élete és hivatása. (Gyermekvédelem–Nevelőközösségek, 1993)
Gordosné Szabó Anna: Gy. J. (Gyógypedagógiai Szemle, 1997)
Gy. J.- emlékkönyv. Szerk. Horányi Györgyné. (Bp., 1997)
Gy. J. (Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., 2010).

Megjegyzések

Gulyás, MÉL és UMÉL: téves születési hely: Szolnok!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013